Negyedik dimenzió

Negyedik dimenzió

Szép ezt nézni, de elvétetted, mert biztosra akartál menni és az égre adtad a voksodat, miközben a víz az úr, ott kéne a tér, nem fenn, persze mondhatod, magyar tenger, kicsi, nincs elég tere, de ez nem igaz, megoldható, és meg is kellett volna oldani, mert a felhők mindig megvannak, az nem húz, az nem visz, a víz az, igen, a víz, ami sodorhat, és ezzel az expozícióval vinne is, ha lenne. És megint persze minden szép, puha és lekerekített, de épp mivel az ég a sok és nem a víz, így ül az egész felső régió rajta a facsoporton, súlya a víznek volna, nem a levegőnek, ezt kéne megfognod, ez lenne a jó. Ha a cél mondjuk a számítógépes háttérkép megalkotása, akkor javarészt megoldottad a feladatot, de azzal, hogy alul a víznek árja lett a kevesebb, iskolássá lett a megoldásod. Ettől még a 3 csillag megvan, mert a többségnek ez a jó és evidens, ahogy ezt felrajzoltad. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Zsolt köszönöm!
Lejjebb a part és a lábam volt, így nem lehetett volna nagyobb víz.
Illetve szerintem az egyensúly így sem sérül még.

Egyébként örülök, hogy több értelmezést is nyert a kép számotokra...
Ezek szerint sikerült valamilyen módon megfognom az időt, mint fogalmat.
Az meg úgysem megkötés, hogy a leckében az idő múlását vagy az idő állandóságát lehet csak kifejezni ;)

Ferenc, Sándor hozzászólására reagáltál gondolom, mert én semmilyen technikai dologról nem beszéltem :)

Szerintem nem az idő múlása van kifejezve, hanem "ki van vasalva a kép" vagyis számomra épp az idő állandóságát, mozdulatlanságát fejezi ki (nincsenek hullámok, stb). Igen, tudom én is, hogy hogyan lehet egy ilyen képet technikailag elkészíteni, de a néző számára nem az a fontos, hogy készült a kép.

Érdekes Sándor amit írsz...
Ebben a megközelítésben én inkább az időben állandó és az időben változó formák összemosását érzem.
Nekem még a sétál alakok megjelenése tetszett nagyon egyébként...

Hát, speciel ennél a képnél a fotográfia egyik legfontosabb eszközével, az expozíciós OIDŐvel van az idő megjelenítve. Az igen hosszú zárIDŐ szétválasztja az IDŐben állandó formákat (part, fák) az IDŐben változékonyabbaktól (felhők, víz).

mindkét megközelítésnek van létjogosultsága, csak a kettőt ne magyarázzuk egymással.

Egy mostanában kevésbé emlegetett filozófus szerint, az idő nem más mint az anyag mozgásainak egymásutánisága. Persze filozofálgathatunk itt az idő fogalmán, de szerintem az a kérdés, hogyan lehet ezt a fotográfia eszközeivel megjeleníteni.:)

Köszönöm a hozzászólásod!
Hááát... Őszintén szólva nem tudnék hirtelen az időnél kiszámíthatóbb, statikusabb dolgot mondani... Einstien óta tudjuk milyen mérhetetlen energiákat kell befektetnünk azért, hogy felborítsuk ezt a nyugalmat. Az más kérdés, hogy ki hogy éli meg az idő múlását, ez egy személyen belül is folyamatosan változik.

Nagyon szép, csendes nyugalmat árasztó kép. Bocs a kifejezésért, nekem ez giccses, statikus. Valóban ilyen nyugodt az idő múlása?

Új hozzászólás