Attila, a helyzet az, hogy ez a kép nincs készen. Nem erre a kópiára gondolok, hanem a képi ötlet kivitelezésére. A szituáció spontán, tehát nem volt mód a modellek rendezésére, nyilván a gyerek kérése, hogy apa, vegyél fel, bár kiszámítható, de mégis ebben a formában esetleges, és ebből kellene összeállnia a képnek, márpedig ehhez nem elég a technika és nem elég a rutin, ehhez szerencse is kell. Egyrészt jelen képnél problematikusnak érzem apa félbemetszett testét, így ez a fél láb olyan szétszerelt kirakati bábu hatást kelt bennem. Másrészt a férfi karja kapcsolódás nélkül kerül a képbe, ez is zaklatottá teszi a dolgot. Azt hiszem, hogy ebben az esetben nehezen lehetne ezt a képet jól vágni vagy utómunkázni, egyetlen dolog az, ami az exponálásnál felmerülhetett volna, hogy eldöntöm, mi az, ami ebből a sok mindenből engem érdekel, és arra próbálok koncentrálni, mert ebben a képben több kép lehetősége is benne van. A gyerek feje, apa keze, a kalimpáló gyerek kezek, ezek azok a kapcsolódási pontok, amik mentén talán - nem ismerve a valós szituációt, csak találgathatok - meg lehetett volna keresni azt a pontot, ahonnan kevésbé lesz a dolog zavaros. Az most szinte biztosnak látszik, hogy az álló formátum, amit a méretkülönbség érzékeltetése indokol csak, nem jó választás innen, ebből a pontból. És még valami a végére. Engem nagyon zavar a napszemüveg, tudom, hogy fontos szerepe van, hogy védje a gyerek szemét az erős napsugaraktól, de formailag és stílusában nagyon kiugrik, nagyon idegen, ettől személytelenné változik a gyerek gesztusa is, a kérésből szimpla hiszti felé tolódik az egész. Attila, a helyzet az, hogy ez egy jó tanulmány, máskor talán a szerencse jobban a kezedre dolgozik majd. (hegyi)
Köszönöm az elemzést, Zsolt!