Szavak nélkül

Szavak nélkül

Attila, a helyzet az, hogy ez a kép nincs készen. Nem erre a kópiára gondolok, hanem a képi ötlet kivitelezésére. A szituáció spontán, tehát nem volt mód a modellek rendezésére, nyilván a gyerek kérése, hogy apa, vegyél fel, bár kiszámítható, de mégis ebben a formában esetleges, és ebből kellene összeállnia a képnek, márpedig ehhez nem elég a technika és nem elég a rutin, ehhez szerencse is kell. Egyrészt jelen képnél problematikusnak érzem apa félbemetszett testét, így ez a fél láb olyan szétszerelt kirakati bábu hatást kelt bennem. Másrészt a férfi karja kapcsolódás nélkül kerül a képbe, ez is zaklatottá teszi a dolgot. Azt hiszem, hogy ebben az esetben nehezen lehetne ezt a képet jól vágni vagy utómunkázni, egyetlen dolog az, ami az exponálásnál felmerülhetett volna, hogy eldöntöm, mi az, ami ebből a sok mindenből engem érdekel, és arra próbálok koncentrálni, mert ebben a képben több kép lehetősége is benne van. A gyerek feje, apa keze, a kalimpáló gyerek kezek, ezek azok a kapcsolódási pontok, amik mentén talán - nem ismerve a valós szituációt, csak találgathatok - meg lehetett volna keresni azt a pontot, ahonnan kevésbé lesz a dolog zavaros. Az most szinte biztosnak látszik, hogy az álló formátum, amit a méretkülönbség érzékeltetése indokol csak, nem jó választás innen, ebből a pontból. És még valami a végére. Engem nagyon zavar a napszemüveg, tudom, hogy fontos szerepe van, hogy védje a gyerek szemét az erős napsugaraktól, de formailag és stílusában nagyon kiugrik, nagyon idegen, ettől személytelenné változik a gyerek gesztusa is, a kérésből szimpla hiszti felé tolódik az egész. Attila, a helyzet az, hogy ez egy jó tanulmány, máskor talán a szerencse jobban a kezedre dolgozik majd. (hegyi)

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést, Zsolt!

Köszönöm szépen, a feldolgozást!
Igen, valamit valamiért ;)

Nem szájbarágásra gondolok, hanem olyasmire, ami azon a jól ismert képen is jelen van, ami az amcsi katonak előtt sírva futó vietnami lányt ábrázolja... A gyermek elhagyatottsága, félelme és mellette a katonák feladatteljesítése, érzéketlensége a két nagyon eltérő érzelmi hatás egyidejű jelenléte valami határozott minőséget ad a képnek. Persze valszeg nem kellenek ennyire ellentétes, vagy cselekményükben pont így kapcsolódó témák, de a katonák a gyerek nélkül, vagy a gyerek a katonák nélkül nem "szúrna" akkorát.

http://en.m.wikipedia.org/wiki/Phan_Thi_...

Ennek a gyönyörű képnek a gyenge pontja a kivágás (ugyanilyen problematikus volt a MACKÓTESTVÉR című képed kivágása is). Az ábrázolt szituáció természetéből adódóan nincs tökéletes megoldás, mert nincs olyan vágás, mely lezárná a kompozíciót. Amire én gondoltam, az egy véglet, segít a kompozíción, de jórészt feláldozza a kép kedvességét.

Köszönöm szépen, Zoltán!
Örülök, hogy jönnek ezek az érzések!
Hmmm.. Igen, lehet, hogy jó lenne valami még. De én azt is el tudom képzelni, hogy akkor már túl lenne magyarázva, a néző szájába lenne rágva, hogy mit is kell itt gondolni. Nem tudom...

Sándor, köszönöm a javaslatot!
Kicsit kényes az a terület ahol vágnál, térdnél nem lenne jó, a copf alján sem szeretném... Pontosan hol vágnád meg?

Hát, ez a gesztus nagyon erősen ott van a képen, ez a gyerek-szülő kapcsolat, ez az egymásrautaltság, a szülő, mint forrása a védelemnek, a szükségleteknek... Természetesen, elemi módon ismerős ez mindenkinek, nagyon jó pillanat szerintem.

Akinek van gyereke, az szerintem azonnal, zsigerből át tudja élni, milyen (volt) ez számára, mert nagyon jellegzetes, mély szálakat érint.

Ha elképzelem ezt a jelenetet egy klasszikus fotón, akkor mellette még látok valamit, ami kiemeli, meghatározza valamiképpen ezt a pillanatnyi kapcsolatot, amit a gyermek felnyúlása fejez ki. Egy járőröző katona pillantása, vagy apácák vonulása, esetleg a szülő érdektelensége, csak a csitító kéz lenyújtása. Egy kicsit nekem hiányzik ez a "másik része" a képnek, így a mozzanat erős, de önmagában áll, ami mintha a dokumentálás felé vinné kicsit a jelentet.

Megint egy érzékeny gyermekfotó. Én a kép alsó harmadát vágnám.

Köszönöm szépen!
Igazából nincs ám kiégve ;) Csak elég világos... De nem összefüggően világos.

Lányom ilyenkor szokta mondani picit kisebb korában, hogy "Apa hopp-hopp!". De sokszor kellett könyörtelennek lennem. :( Cserébe most egész jókat tudunk kirándulni úgy hogy mindannyiunknak élmény, és jóleső elfáradás marad a végére.

Nyilván a hasonló életheléyzetek is segítenek benne, de ez egy életteli élményt ad át nekem a képen keresztül. Egyedül azon töprengek, nem lenne-e jobb ha a kis fehér kiégett részt még levágod jobbra lent?

Új hozzászólás