Egyrészt súlypontilag, másrészt az árnyék-nem árnyék összevetésben. Szerintem :)

De az arc sötét felének hogy lesz ez ellenpontja?

Ezt most én se teljesen értem, hogy mire válasz. :)

Tamás, erre nem tudok reagálni, hiszen több kérdés is elhangzott, így nem értem mire gondolsz.

Igen, alapvetően értek mindent amit írsz, de én halálosan komolyan gondoltam a baloldalt :) Szükségem van rá a képi egyensúly miatt, az arc árnyékos felének ellenpontjaként helyeztem el az egész képben. A baloldal nélkül felborul a rend. Ha letakarom a baloldalt, határozott hiányérzetem lesz. Ilyetén módon nem gondolom, hogy ez a kép egy mosolyalbum szerű behelyettesítés lenne. Nekem legalábbis nagyon nem mosolyalbumos.

Kérdésre válasz: A jó ízlés.

Attila, menjünk sorban.
1. miért kell neked a kék itt? Nem elég drámai FF-ben?

2. Itt a képen jelöltem, hol mely területen van nekem a bajom. Nézd a tiéden. Ott valami törik, fényben, élességben, struktúrában. Elviszi a figyelmet a képről.
3. Egyszerűen mondom. Érzelmeket akarok tőled. Technikával most nem foglalkozom, mert abban előreszaladtál, az megy, viszont amiket feltöltöttél, javarészt vagy sárga, vagy szépia, vagy kék, valamit mindig toligatsz a színekkel, de ezek indokát nem adja a kép. Mi az, ami akadályoz abban, hogy valós érzelmeket fogalmazz meg és ne valami elvárt, vagy valami lekerekített, lepuhított dolgot? Ott a kezedben a technika, szemed is van hozzá, tehát két alap már megvan, a harmadik is, mert szenzitív vagy. Egyszerűen nem értem, hogy mi az oka annak, hogy érzelmileg nem lépsz tovább a sztenderdeken.

Mondom máshogy. Itt egy kép, kiváló a modelled, odaadja magát neked, kifejező és esztétikus. És fogod és beszorítod a keretek közé, és lírázol a hajával. De hát Attila, a haja az mihez kell ekkora súllyal? A szeme beszél, a bőre beszél, a szája beszél. Igen, ha levágod, igazad van, szűk lesz a kép. De így hajjal meg olyan, hogy azt mondod a képpel, hogy hát, picit rossz kedve van a gyereknek, de áááá, nem kell komolyan venni, holnapra kialussza. Na nem. Ha hozzányúlsz érzelmekhez, azokat meg kell élni és nem szabad a félútnál megállni és félig élve hagyni őket. Ha így marad, akkor hamis lesz, mert akkor az van, hogy a modell adja, de te lepuhítod, és ezzel eljutunk oda, hogy a főnök miért nem veszi komolyan a modellt? Neked ki kell hozni mindent belőlük. Emberek, és történetek. Nem mesekönyv. Valóság. És a nézőidé is az.

Az őrjítő az, hogy van egy jó szemű ember, aki érti is, mit csinál, a géppel is képben van, tehát minden megvan, hogy működjön, de elfut az érzelmek elől és helyettük valami ilyen mosolyalbum dolgot helyettesít be. Miért, miért, miért? Kérlek segíts hogy értsem.

Köszönöm az elemzést Zsolt!
Nem értem miért gondolod, hogy bármiféle bindzsizés van. A legtöbb képembe olyanokat képzelsz bele ami nincs, ez már nem az első, és nem a második. Szelektív élesítés??? Nincs. Majdnem teljesen nyers képről beszélünk.

Fény és árnyék. Én nem is a normál értelmezésében foglalkoztam ezzel itt, bár nyilván vannak ennek elemei itt, hanem a kislány mint fény, és a szomorúsága mint árnyék fogott meg.

Láttam olyan képet, ami szanaszét van égve, de ezt nem zavart, itt 2 világosabb tincs eltereli a figyelmed.

Most biztos én leszek megint az aki meg van sértődve, meg én leszek a rossz, pedig nem, csak egyszerűen nem értem, mi az értékmérőd alapja, így nem is igazán tudok megfelelni neki.

Tényleg nem megsértődve vagyok, hiszen semmi értelme nem lenne, csak egyszerűen nem értelek :) Most egy darabig figyelem inkább az elemzéseid nem töltök fel képet, és megpróbálom kitalálni mi az ami megmozgat, mert nagyon nem egyértelmű :) Amit most látok annak egyelőre nem akarok megfelelni, illetve nem is ez a lényeg, hanem nem érzem, hogy az lenne az utam.

Szép estét :)

István, Zoltán, nagyon örülök, hogy ennyi mindent mutat számotokra a képem!
Köszönöm, hogy írtatok!

Precízen, szépen és tisztán közvetítesz egynes emberi érzéseket. Nagyon tetszik ez a nyiltság, tisztaság, ez a mélység, mégha hidegebb árnyak is rajzolják a kontúrt. Talán ezért is, fotóidnak valahogy kettős rétegét látom mindig - mert van egy ami precízen és ezért kicsit hidegen, vagy távolságtartóan a matériából árad, és van egy amely egy-egy momentumába koncentrálva a bensőmig hat. Talán azt sugallja ez, hogy van egy rideg külső világ, amelyben az emberek finom kis hártyákként rezegnek... valahogy így látlak.

Valami feszültséget érzek a gyermeki arc, az ártatlan kifejezés, szembenézés, illetve a félig teljesen sötét arcfél között. Nagy, hiányzó és egyszínű a jobb oldal, mintha kicsit fenyegetés, kicsit visszahúzódás lenne benne. A bőr részletei behoznak kis naturalizmust (nem rossz értelemben), ez is egy másfajta összetevő a kedvességhez, ami gyermekarcról jön. Az a tincs-árnyék az arc szélén izgalmas fény-árnyék szempontjából...

Köszönöm Sándor, nagyon örülök, hogy így látod...
Igazából még egy divatfotónál is erre szoktam törekedni, pedig ott nem ez a lényeg :)

Gratulálok, Attila. Csodálatos érzéked van a meleg emberi érzések megragadására és közvetítésére. Eddig feltett képeid nagyobbik része erről szól.