Ezeknél a képeknél is az előzőekben már megismert technikát fogjuk alkalmazni a képelemzésnél, elmondom a véleményemet, aztán az utolsó képnél összefoglalom. Ami nekem ennél a képnél szembetűnő, az exponálás időpontjának megválasztása. Valamiért Gime fontosnak tartotta azt, hogy egy esti naplemente utáni időben exponáljon. Ennek az időpontnak megvan a maga sejtelmessége, tehát fontos, hogy ezt az utat is ki akarja Gime próbálni. Ilyenkor meg kell találni azt a pontot, ami a világításban harmonizál ezzel a helyzettel. Ha most ezt a képet megnézem, akkor azt tapasztalom, hogy valami nagy fényerejű lámpával telibe lett világítva a modell. Ettől erősek az árnyékok, és az egész olyan, mintha rajtakapták volna a modellt valamin, mintha egy autó fényszórói lennének, amik megvilágítják őt. Ha ez volt a cél, akkor ezt a célt elérte, de nekem ezekkel a vetett árnyékokkal vannak esztétikai problémáim. Ahogy a világítással is, mert jó néhány helyen túl van világítva a modell, a vállán, arcán, és nézzük meg a lábát, hogy ott plasztikus tud lenni a forma. Ha a ruhát nézzük, akkor semmilyen formát nem tudunk felfedezni, olyanná vált a kép, mintha kisollóval körbevágtam volna a modell ruháját, teljesen kétdimenziós az egész. Ha már ezt a technikát alkalmazzuk, hogy sötétben exponálunk, akkor ez egy nagyon fontos kérdés, hogy mi az, amit létrehozunk, mi az a történet. Ezt előtte végig kell gondolni fejben, hogy mit szeretnék hozni. Van létjogosultsága ennek az iránynak, akár még ezzel a világítással is, de akkor olyan hátteret, környezetet kell válasszak, ami ezt indokolja és erősíti. Most, ebben a helyzetben ez nem történik meg. Ha egy olyan helyzetnél van a modell, ahol például ezek az árnyékok egy házfalra vetülnek, és óriássá válnak, akkor annak lehet jelentése, abban van drámaiság. Itt most, ebben a formában ez nem jön elő. (hegyi)