Munkák | Látszótér

1
2
3
4
5
6
7
8
9
…
következő ›
utolsó »

Szűrés

kutya-balett

Most reagálok a kommentre: Gime, te mindig megpróbálod meggyőzni a környezetedet, mintha az hülye lenne, hogy márpedig te nem manipulálod a képeidet, miközben minden képed tele van manipulációval, sőt, szinte nincs olyan képed az utóbbi időben, ami ne lenne manipulálva, és tudatosan használom a manipuláció szót és nem az utómunkát. Nem értem hogy ezt miért csinálod. Ezt lehet, hogy megeszik azok, akik nem értenek a fotóhoz, vagy akik nem csináltak még életükben képet, de egy fotós közösségben ezzel előállni úgy, hogy ezen nincsen semmi manipuláció, ez azért viszonylag bátor. Mindegy, nem akarok én ezen vitatkozni, feleslegesnek érzem, csak mondom, hogy itt a saját renomédat viszed a vásárra. Ami a képet illeti, ez a kisállat felettébb érdekes. A kutyatenyésztés és az emberi fantázia találkozása, és ez tényleg valami egészen szörnyű végeredményt tud hozni, ennél a kis állatnál is, ő nem tehet róla, hogy hülyét csinálnak belőle, de hát rémületes. A csillagpóni és a kutya együtt valami furcsa ötvözetben, nem tudom, hogy hogyan kellene viselkedni a társaságában, ha ez az én lakásomban lenne, hogy csókolommal köszönjek neki, felrúgjam, vagy mit csináljak, mert tényleg szürreális. A ritmus maga jó, mindazzal együtt, hogy ezek a fadarabok szétverik az egészet, meg a háttérben is egy kicsit kuszává teszik ezek, de hát nyilván adta a pillanat, hogy mikor készítsd a képet. Tehát az ábrázolás nem lenne rossz, csak ne mondd, hogy nem manipuláltad a képet, mert komolytalanná teszed magad. (hegyi)
értékelés:

Úgy látszik, hogy a képcímadásban nem nagyon fejlődünk, erre is kellene valami figyelmet fordítanod, András, mert én ezt is fontosnak tartom, ha lesz egy harmadik kiállításod, akkor oda már olyan képek kerüljenek, amiknek a címeivel is lehet valamit kezdeni. Ami a kompozíciót illeti, most a képnek a jobb oldalán körülbelül egy téglányi van, ami nekem már nem tartozik a képhez. Jó ez az egész, ahogy ez a kőfal és ez a fa lambériaszerű valami szétnyílik, ettől van az egésznek egy nagyon furcsa ritmusa, és ez egy jó megfigyelés. Ha feszesebb lenne a kép, akkor egy jó ritmus tudna létrejönni a lámpa árnyékával meg azzal a fekete tömeggel, ami a kép bal alsó sarkában van. Ezt a csövet bele lehetne a képbe úgy komponálni, hogy ez ritmusban jó legyen. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

wwwdww

fogantyús ház

A konyhaablak, kilátás a szomszédos házakra és (többek közt) a hűtő fogantyű tükröződésének összjátéka...

Nagyon érdekes ez, hogy most a második olyan képet kapom tőled, ugye volt egy hűtőgépes tükröződésed, most a konyhaablakból csinálsz egy hasonlót, amiben ott van a képben az erő, ott van az, ami ebből a lényeg lenne, csak rajtahagyod az összes sallangot is. Itt most fölmerül bennem a kérdés, hogy ez azért van, mert trehány vagy, és nem gondolod végig, amit csinálsz, és csak lődözöl, hogy meglegyen kilóra a napi penzum, vagy pedig nem látsz. Ez most tényleg egy komoly kérdés, nézd meg, takard le a képnek a felső részében az eget, mert arra semmi szükség nincs, takard le az egyharmadát ennek az egésznek, ami a képnek a jobb oldalán van, azt a kuszaságot, ami ott tükröződik, és nézd meg azt, ami marad: a házfalat az erkéllyel és azt a tükröződést, ami talán a függöny mintája a kép közepén. Ebből ennyi a kép, a többit ki lehet dobni. Ha ezt látod, akkor nem hiszem, hogy nem veszed észre, hogy melyik ritmus az, ami válaszol a másikra: az erkélyajtóra meg az ablakokra ebben a fényviszonyban maga ez a függönytöredék. Ebből ennyi a kép, a többi szemét. Gime, kezdem azt érezni, hogy nem figyelsz eléggé oda a munkádra. Visszaadom ismétlésre azért, mert szerintem lesz még erre alkalom, hogy ezt megcsináld, vagy ha nem, kínozd magad. Az a baj, hogy semmilyen kommunikációd nincs az oldalon, ezt már sokadszor mondom el, kicsit feleslegesnek érzem azt, hogy én elemezzem a képeidet azért, mert nincs semmilyen kommunikáció a munkákról. Nem csak velem nem kommunikálsz, hanem senkivel, ez bennem erős kérdéseket vet föl. Ha csak faliújságnak használod a Látszóteret szólj, akkor a képeidnek jó helye lesz a szorgalmiban is. Ismétlés. (hegyi)

összeolvadt dimenziók

Ezek jól összeolvadtak, Gime, és az, ami bosszant ebben, hogy a szekrényajtónak ezek az álrégies mintái és azok közepén a körforma nagyon jól ritmizál a szemmel, tehát ami a kép közepén történik, azzal nincsen semmi bajom, a kép aljánál van egy ritmusváltás, az nekem fura, és a kép jobb oldalán is kifutunk ebből az egészből. Érdekes, mert ha vágnánk a kép jobb oldalából, akkor már az alja sem lenne annyira zavaró. Ha vágnánk a kép aljából, akkor a jobb oldal nem lenne zavaró, szóval a kettő együtt az, ami nekem sok, de az irány nem rossz. (hegyi)
értékelés:

a fényevő

Azt olvastam valahol, hogy aki a sötétséget zabálja, akörül egyre nő a világosság, aki viszont a világosságot habzsolja, akörül esetleg egyre nő a sötétség...

Gime, a leiratod nagyon izgalmas, ezoterikus leirat, a képed annyira nem. Ha nem lenne ez a fallikus forma a hölgy szeméhez odatéve, akkor azt mondom, hogy ez az ellenfényes portré egészen izgalmas lenne. Hogy mi került oda, hogy ez valami növény, aminek a bibéjét látjuk, vagy valami technikai eszköz, mikrofon, vagy mi, nem tudom. Én most ezzel nem tudok mit kezdeni, gyönyörű lenne ez az arc, ha nem lenne ott az a bigyó, és nézd el nekem, hogy nem akarom jobban megfejteni, mert akkor ki kéne tennem a tizennyolcas karikát. (hegyi)

Szép az élet!

Jó lenne a párhuzam azzal az oszloppal, és jó ritmust tudna ez hozni, még azt mondom, hogy a tónusok is szépek, bár itt is kicsit túl vagyunk dramatizálva a feketékkel, olyan, mintha egy vörös szűrőt kapott volna az egész, és ettől lenne ilyen haragos, de ezt el tudom fogadni. Kettő dolog, ami ellene mond annak, hogy ez az instrukció, amit a modell kapott mennyire volt pontos: az egyik az, hogy a felhúzott láb a hasnál viszonylag érdekes formákat ad, olyan, mintha a térde nyomná föl a melleit, miközben nyilvánvaló, hogy a kar felemelése az, ami ilyen formán húzza a pólót, de mégis a hatás az lesz, hogy a hasához feszítette a térdét. A másik dolog, amiért haragszom, a Pilsner sörös dobozok. Legyünk már ennyire következetesek, erre a képre ezeknek a sörös dobozoknak nem lett volna szabad rákerülniük. Nem is értem, hogy mit akarsz ezekkel a sörös dobozokkal közölni, azt hogy részegen kell botorkálni fotózás címszaván, vagy nem tudom. Ez idétlen, elvisz az egésztől. Miközben felépítesz valamit, ezzel a négy dobozzal le is romboltad az egészet. Nem tudok ezen túllépni, visszaadom ismétlésre, ez így nekem durva stílustörés. (hegyi)

TTT

árnyék a lépcsőn

Ez nekem egy mobiltelefonos képi jegyzetnek tűnik egy fotósétán. Nem érzem azt, hogy ez egy átgondolt szerkesztés lenne. Az fontos, hogy az ember rácsodálkozzon ilyen helyzetekre, de önmagában ez lehet, hogy kevés a boldogsághoz. Ez most nem egy eldöntött helyzet, hogy azok a belső struktúrák érdekelnek-e, amik itt a szegecselt lépcsőnél, meg a lépcsőfokoknál megbújó fűcsomóknál létrejön az én árnyékommal, ami egy szép ritmus lenne, vagy pedig az érdekel, ami a jobb fölső sarokban megjelenik mint formai párhuzam a kövekkel a vízparton. Én most azt mondom, hogy ezt jó lett volna még az exponálás előtt eldönteni, és úgy komponálni ezt az egészet, hogy ez a döntés utána már a nézőben is egyértelmű legyen. Ha érdekel ez a vízparti dolog, és ezt bekapcsolom, akkor valahogy meg kell próbálni közelebb menni, azt az árnyék háromszöget közelebb kellene vinni, vagy összekötni a partszakasszal, és akkor az egy érdekes helyzetet hoz. Így most én nem érzem a szükségességét a kövek megjelenítésének. Gime, ahhoz képest, amiket kapok tőled, a verbálfotók, ez viszonylag előrelépés, megelőlegezek kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

irány

Gime, én ezzel nem tudok mit kezdeni, mert pontatlan. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem ad egy ennél lényegesen határozottabb árnyékokkal rendelkező formát más pillanatban, más időben. Valahol nekem ez az egész koszos. Ez nem csak a falfirkák miatt van így, de ez is egy fontos szempont, hogy téged a falfirka izgat, vagy ez a geometriai játék, ami létrejött? A kettő együtt sok. Nem tudom, hogy most melyik az, ami neked a fontos. Tudom, hogy te mindent az Épített környezet leckébe gyömöszölsz be, ha kell, ha nem, de ez nekem most nem jön össze. Az egy másik, nem elhanyagolandó kérdés, hogy miért nem veszed a fáradtságot, hogy kommunikálj a képekről, ötleteidről, akár az elemzésekre, akár a többiek reakcióira... (hegyi)

spirál folytatás

Mobiltelefonos képet kaptunk Andrástól, a kép nagyjából ennyit is tud, mint amit egy mobiltelefonos kép megmutathat. Én itt nem érzem indokoltnak azt, hogy miért ezt a technikát használod, itt most nem ad hozzá a képhez. Akkor, amikor az ember nem kényszerből használ egy technikát, hanem szabadon és tudatosan, akkor fontos, hogy annak a technikának a korlátait ismerve azokat kihasználja és ne botoljon bele. Itt most a zajosodás nem ad hozzá a képhez, a tónusátmeneteknél létrejövő lépcsősödés nem ad hozzá a képhez, szóval ez a kép szerintem egy képi jegyzetnek fogható föl, de nem az a minőség, amit itt most el kellett volna érni. (hegyi)

világító falimécses

Most megint kaptunk egy mécseses képet, ez előtt egy kicsivel ezt már megkaptuk, mint lepkeszárny, most megkaptuk, mint öreg néne házikójában a mécses. Gime, komolyan kérdezem, ezzel szerinted mit kellene csináljak? Befejezetlenek a formák. Elindul valami, szépen ível a lámpának az alja, az egész rendben van, de annyira alul van exponálva ez az egész, hogy ettől bebukik az egész háttere, és így nem érzelmes, hanem érzelgős, nem tudom eldönteni, hogy ez stílusparódia vagy stílusgyakorlat akar lenni? Átteszem szorgalmiba. (hegyi)

IIIIIII

Gime, komoly a kérdés: szerinted ezt van ember, aki képes dekódolni, hogy ez mi, minek fényképezted le és mi vele a célod? (hegyi)

fénypillangó

Ha akarom igen, értem, fénypillangó, de abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ezt csak innen lehetett volna megfotózni, hogy ezt nem lehetett volna esetleg úgy elkészíteni, hogy ne kelljen rajtahagyni ezt a valós lámpát, hanem maradhatott volna az árnyék, és akkor ez a fényjáték erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

ködös délután a Holddal

A háború utáni magyaros stílus az, amit itt némileg parafrazálva megkapunk, Gimétől kérdezem, hogy a Hold hol van a képen? Ha van egy ennyire sarkalatos és kiemelt pontunk, akkor annak valamilyen szerepet kell szánni, hogy hova teszem. Ez most se nem közép, se nem aranymetszés, se nem egyharmad-kétharmad, szóval valahol van, de miért pont oda van helyezve? Ez a táj, ahogy én látom, bőven enged mozgásteret, mert jobbra-balra, le-fel is mozoghattunk volna. A másik kérdés nekem az, hogy miért van meghagyva az előtérből ennyi, ez az egy ujjnyi mit akar szolgálni? Itt valami ritmust ezzel elkezdünk, aminek túl sok értelme nincs. Talán az se ártott volna, hogy a vízszinteseket vízszintesekre, a függőlegeseket függőlegesre állítani. Tudom, hogy ezek a képek virtuális horizonttal bírnak, mert maga a táj ekkora szeletnél nem kötelezően érthető, hogy merre, hány méter, mi az, ami domb, és mi a valós horizont, pont ebből kifolyólag szabadon lehet ezt használni, tehát be lehet állítani rendesen. (hegyi)
értékelés: