Gime, minden egyes képednél el fogom mondani: kérek egy újabb verziót ebből, ahova ezt a „c karika gime.hu”-t nem teszed rá, mert borzalmasan ronda, ne írjunk bele a képbe, ezt már elmondtam jó néhányszor, hadd ne kelljen neked, aki régi motoros, ezt újból elmondani. Én elhiszem, hogy szeretnéd propagálni magád, biztos megvan ennek az üzleti vonala is, hogy miért fontos ez, de ez ne ebben a formában tegyük meg. Köszönöm, hogy ezt el tudod fogadni. Esztétikailag problematikus, ugyanis ezek az aláírások egyetlen egy esetben állnak meg: ha a kis kezeddel fogod, és a printre ráírsz, de ezen is az idő túllépett, most már általában a képeket nem az emulziós oldalon szoktuk aláírni, hanem inkább a hátulján, ez régebben másképp volt. Ráadásul ez a módi a kiállítási képeknél érvényes, digitális kópiánál nevetséges és fellengzős, amatőr. Ők félnek attól, hogy ellopják a képüket, és majd ezzel ő jól beazonosítja. Körülbelül 1 perc, 10 másodperc alatt lesatírozom neked onnan úgy, mintha ott se lett volna soha, ha már erre lenne szükség.
   A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó gesztus lenne, egy nagyon izgalmas megoldás akkor, ha nem gondolod túl ezt a dolgot. A felhők, a táj, a fényviszonyok, minden nagyon szép, olyan, mintha vörös szűrőt használtál volna, egészen komorra beborult az ég ettől, nagyon rendben van, asszonyság is izgalmas attól, hogy nagyon is jól látszik az, hogy neki a paraszti sorshoz vajmi kevés köze van, talán lehet, hogy életében először fog gereblyét a kezében, de pont ez benne az izgalmas. Ez lenne az izgalmas út, hogy bizonyos sztereotípiákat átfogalmazunk. Pont a parasztsors, vagy a vidéki lét lehetne egy ilyen témacsokor, amit egy új köntösbe öltöztetünk, és ezzel, hogy kiragadjuk a valóságból, vagy a valóságba úgy helyezzük vissza, hogy az ezt a fajta áttételezést megkapja, ezáltal mélyülhetne el az üzenete. Egyetlen egy nagyon nagy baj van, az, hogy továbbgondoltad ezt ennél, és bemaszatoltad az arcát. Ettől az egész elvesztette az összes értékét, amit eddig elmondtam, és egy nagyon primer viccé csökkent le. Minden, ami ebben erős lenne, és az egész kép erős lenne, ettől, hogy van az egészben egy eltartás és kontrasztba helyezés a témától, ettől az egész már nem lesz átélhető, hanem a fotós bohóckodásává válik, hogy „na, akkor úgy csinálok Gabival, mintha összekoszolta volna magát”. De miért koszolta össze ez a nő az arcát? Gime, te voltál már vidéken? Gereblyéztél? Elég buta asszony az, akinek a gereblyézéstől összemaszatolódik az arca, ebben nincsen semmi logika, nem értem, hogy ezt miért kellett. Ha tónusban akarod visszább venni, akkor egyenletesen lealapozod az arcát, és megkapod azt a tónust, amit te szeretnél, ha ez a fontos, ha a bőrszínt szeretted volna változtatni. Ez nem ez a metódus, ettől én óva intelek, hogy ezt használd. Mégis azt gondolom, hogy minden nyavalyája ellenére, pontosan azért, mert maga az ötlet és az irány olyan, amire azt mondom, hogy kezdj el vele dolgozni, ezért azt mondom, hogy kettő csillag megvan, az egyet az összes háklim miatt vettem el. (hegyi)
értékelés:

Láttunk már néhány Gimesi-féle városfotót, ez a városfotó számomra a jobbak közül való. Ami nekem problémám, egyrészt az, hogy a kép fölső részénél értéktelen, értékelhetetlen tömeg van, tehát a kép egynegyede ehhez az üzenethez nem ad hozzá, és nem is igényli ezt a tömeget, ugyanis agyonnyomja a levegő rész azt a flekket, ami ennek a szoborcsoportnak az íve és az árnyékok. Másik dolog az, hogy ha ezt a döntést meghozom, hogy vágok a lámpa tetejénél, akkor már van értelme ennek a lámpának, mert onnantól kezdve az egy dinamikai eszközzé válik. Így most ez képhiba. A harmadik meglátásom az árnyékrész. Izgalmas lett volna, ha azt a játékot András kihasználja és használja, ami az íveken átsütő fényeknek a fény- és árnyékrendszere, és a zebra csíkjai. Most a zebra csíkjai tónusban annyira bebuknak, hogy ember legyen a talpán, aki ezt, mint képalkotó elem észreveszi. Így nem is tud ez a ritmus létrejönni, pedig ebben lett volna az egésznek az izgalmassága, hogy itt sávok és csíkok felelnek egymásnak. Mindeközben maga a meglátás nagyon jó, jó a megfigyelés, csak a kivitelezés slendrián. (hegyi)
értékelés:

Igen, ha már roncsolunk, ha már elkezdünk a tónussal játszani, akkor itt ez izgalmas lehet. Fönt egy kicsit sok, azt a fél centit, amit fönt vágnék, azt lent hozzátettem volna, de gyönyörűek a szemek, tényleg azt mondom, hogy ez viszonylag rendben van, bár oldalt is sok egy kicsit. Most meghagytad ezt a klasszikus formát, ez egy négyzetes kompozícióban izgalmasabb lenne, de igen, gyönyörű, izgalmas a modell, az orrpiercinggel sincs bajom, a haj is jó, és itt van értelme annak, hogy a tónust ennyire elroncsoltad, úgyhogy ez a kép három csillag.
   Összefoglalom, Gime: az, hogy elkezdesz dolgozni egy modellel, ez egy fontos dolog, ez a modell ráadásul nagyon jó, mert hagyja magát neked, mert megcsinálja, amit kérsz, de neked kell tudni, hogy mire és miért kéred, mit akarsz ezzel mondani. Ha bátortalan vagy, akkor nem lesznek jó képek. Távol vagy ettől a modelltől, én érzek egy kis félszegséget ebben, és ezt azzal gyűröd le, hogy jól bejáratott képi közhelyet próbálsz alkalmazni, és akkor kiviszed a sínekhez, vagy elviszed a kukoricásba. De ha ezt, mint egy sorozatot fogom föl, nincs meg a csúcspont, nincs meg az, hogy azért csináltam mindezt. Neki nagyon sok arca van, neked kell tudnod kihozni azt, hogy melyik az, amelyik az igazi. Ezek itt most nagyon reklámfotós beállítások: „túrj bele a hajadba, nézz igézően, nézz vadul”, ezeket az instrukciókat mondja az ember, ezek reklámfotónál érthetőek, de mit reklámozunk? Ha, mint modellről készítünk egy portfóliót, hogy mennyire sokoldalú a modell, akkor nem vihetjük be őt olyan helyzetekbe, amik anatómiailag nem előnyösek, erre is nagyon oda kell figyelni. Legdrasztikusabb a kukoricás kép, amelyiknél olyan, mintha a földből nőne ki. Azáltal, hogy térdelteted ezen a terepen, ez lesz a hatás. Én nagyon arra sarkallnálak, hogy kezdj el ezen dolgozni, mert ez egy fontos dolog, de gondold végig, hogy mit miért akarsz csinálni, és ha annak nincs indoka, vagy ha magad nem találod az indokát, akkor csak azért, mert megtehetem, azért nem biztos, hogy elég. Gime, azért mondom mindig, unásig, hogy saját magatok legyetek a modelljei első időben a képeiteknek, mert az önmegfigyelés nagyon sokat segíthet, miközben tapasztalod is, mit érez a modell. És újra mondom, újra kérem, a vízjelezést ne használjuk, mert amatőr és problematikus esztétikailag. (hegyi)
értékelés:

A sínes kép folytatása, valamiért a lányt felfoghatjuk egy speciális madárijesztőnek is, de felfoghatjuk úgy is, hogy a csősz elől kukoricát akart lopni a csaj, és most bünteti: „Ne büntess, te drága csősz, inkább odaadom magam neked”. Átsejlik a ruhán a fény, közben a csősz meg büntetésből térdig beásta a földbe a csajt. Megint azt mondom, hogy mi az amiről itt beszélni akarunk? Olyan erős a háttér, annyira erős az üzenete, hogy nevetségessé válik ez a modell. Csináld meg aktban, de azt mondom, hogy mit keres a nő a kukoricásban, főleg ebben a ruhában? A csonkolás brutális. (hegyi)

Jó ez a gesztus, ezzel lehetne valamit kezdeni, de megint távol vagy. Mindenféle fű, fa, bogár be van kapcsolva a képbe, miközben ennek a képnek az izgalma a portréban izgalmas. Nem kell ez a nagy, túlvilágított kar erre a képre, ráadásul azzal, hogy megint belematattál a tónusrendbe, ettől még el is meszelted ezt az egészet, tehát a testnek a formáját teljesen legyilkoltad, valami kabát vagy szatyor van a vállán, az abszolút elvonja a figyelmet, és hiteltelenné teszi a gesztust, tehát az se kell. Itt a haj, az arc az, ami ebben a tekintetben, ezzel az arckifejezéssel izgalmas lehet a háttér viszonylatában, semmi más. Erre érdemes lenne odafigyelni. (hegyi)

Ez már egy izgalmasabb helyzet, itt a mi kis cserkészlányunk az erdőben idefordult felénk, és nagyon szépek a fények, nagyon jó ez az átszűrt fény, ami az ágak és bokrok között létrejött. Olyan pózt engedtél megint a modellnek, ami a két lábánál előnytelen, erre tessék odafigyelni, amputáltál, és a csat most nekem elviszi a figyelmet. Itt izgalmas a háttér, a háttér és a haj viszonya, az arc és a háttér viszonya, a gesztus, és ehhez képest a csat borzalmasan idegen. Nem ízléses. Lehet, ha az utcán jön szembe, akkor azt mondom, hogy oké, de ebben a környezetben ide nem való. Olyan kiegészítő, amit le kell vetetni, ne használjuk. (hegyi)