Gime, minden egyes képednél el fogom mondani: kérek egy újabb verziót ebből, ahova ezt a „c karika gime.hu”-t nem teszed rá, mert borzalmasan ronda, ne írjunk bele a képbe, ezt már elmondtam jó néhányszor, hadd ne kelljen neked, aki régi motoros, ezt újból elmondani. Én elhiszem, hogy szeretnéd propagálni magád, biztos megvan ennek az üzleti vonala is, hogy miért fontos ez, de ez ne ebben a formában tegyük meg. Köszönöm, hogy ezt el tudod fogadni. Esztétikailag problematikus, ugyanis ezek az aláírások egyetlen egy esetben állnak meg: ha a kis kezeddel fogod, és a printre ráírsz, de ezen is az idő túllépett, most már általában a képeket nem az emulziós oldalon szoktuk aláírni, hanem inkább a hátulján, ez régebben másképp volt. Ráadásul ez a módi a kiállítási képeknél érvényes, digitális kópiánál nevetséges és fellengzős, amatőr. Ők félnek attól, hogy ellopják a képüket, és majd ezzel ő jól beazonosítja. Körülbelül 1 perc, 10 másodperc alatt lesatírozom neked onnan úgy, mintha ott se lett volna soha, ha már erre lenne szükség.
   A képről azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon jó gesztus lenne, egy nagyon izgalmas megoldás akkor, ha nem gondolod túl ezt a dolgot. A felhők, a táj, a fényviszonyok, minden nagyon szép, olyan, mintha vörös szűrőt használtál volna, egészen komorra beborult az ég ettől, nagyon rendben van, asszonyság is izgalmas attól, hogy nagyon is jól látszik az, hogy neki a paraszti sorshoz vajmi kevés köze van, talán lehet, hogy életében először fog gereblyét a kezében, de pont ez benne az izgalmas. Ez lenne az izgalmas út, hogy bizonyos sztereotípiákat átfogalmazunk. Pont a parasztsors, vagy a vidéki lét lehetne egy ilyen témacsokor, amit egy új köntösbe öltöztetünk, és ezzel, hogy kiragadjuk a valóságból, vagy a valóságba úgy helyezzük vissza, hogy az ezt a fajta áttételezést megkapja, ezáltal mélyülhetne el az üzenete. Egyetlen egy nagyon nagy baj van, az, hogy továbbgondoltad ezt ennél, és bemaszatoltad az arcát. Ettől az egész elvesztette az összes értékét, amit eddig elmondtam, és egy nagyon primer viccé csökkent le. Minden, ami ebben erős lenne, és az egész kép erős lenne, ettől, hogy van az egészben egy eltartás és kontrasztba helyezés a témától, ettől az egész már nem lesz átélhető, hanem a fotós bohóckodásává válik, hogy „na, akkor úgy csinálok Gabival, mintha összekoszolta volna magát”. De miért koszolta össze ez a nő az arcát? Gime, te voltál már vidéken? Gereblyéztél? Elég buta asszony az, akinek a gereblyézéstől összemaszatolódik az arca, ebben nincsen semmi logika, nem értem, hogy ezt miért kellett. Ha tónusban akarod visszább venni, akkor egyenletesen lealapozod az arcát, és megkapod azt a tónust, amit te szeretnél, ha ez a fontos, ha a bőrszínt szeretted volna változtatni. Ez nem ez a metódus, ettől én óva intelek, hogy ezt használd. Mégis azt gondolom, hogy minden nyavalyája ellenére, pontosan azért, mert maga az ötlet és az irány olyan, amire azt mondom, hogy kezdj el vele dolgozni, ezért azt mondom, hogy kettő csillag megvan, az egyet az összes háklim miatt vettem el. (hegyi)
értékelés: