Gime, értem én, de ez attól válik absztrakttá, hogy technikailag rásegítettél. Nem baj ez, csak akkor a kompozíciónak kell nagyon feszesnek lenni, hogy ilyen kevés elemből létrejöjjön az, amit keresel. Most nem értem, hogy a kép bal oldalán mi történik, ott valahol kifut a kép, de miért pont ott, és miért pont így, miért pont ez. Ha ennyi "miért" kérdés merül föl az emberben, mint nézőben, amikre nem biztos, hogy vannak érvényes válaszok, akkor ott valami a kompozícióval nem stimmel. Azt érzem, hogy ez egy talált kép. Ott voltál a Keletiben, felnéztél, mondtad, hogy „jaj de érdekes a fény!”, megcsináltad. Szuper, de ez egy tanulmány, ez még nem megoldás egy kérdésre, én legalábbis ne érzem annak. A megfigyelés rendben van, úgyhogy egy csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Tiszalúcon 2007. nyarán elkészült Magyarország elsõ Trianon tere. A parkosított teret egy turulmadár-szobor uralja. A hat darab kõ az anyaországot és a szétszakított részeket jelképezi. A tér hátterében falfestmények láthatók: a történelmi Magyarország feldarabolása; az ún. egyesített középcímer, melynek pajzsát két angyal hordozza; Tiszalúc címere és a falu néhány jellemzõ részlete, valamint Illyés Gyula gondolata: Magyar az, akinek fáj Trianon. A háttérképek Kulcsár Gábor, a szobor Ekker Róbert munkája.

Gime, nem teszünk át leckét másik leckébe, de el kell mondjam, hogy nekem ez se a tiszteletről, se a búcsúzásról, se a gyászról nem szól. Ennek több oka van: egyrészt az a képi világ, amit itt létrehozott az, aki ezt a teret berendezte, az egy közhelygyűjtemény. Ezt nagyon nehéz fotós eszközökkel fölemelni, és érvényessé, időtállóvá tenni, nem is biztos, hogy lehet, hogy szükség van rá. Hiába a téma, nem minden emlékhely válik szakrális hellyé, és nem minden térplasztika szobor. Ha ezt a gondolatsort el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy jó az a meglátás, hogy mindezt ebben a nagyon kemény megvilágítási helyzetben ábrázoltad, mert még inkább tárgyiassá veszi ezt a figurát. Ráadásul azzal, hogy ilyen nagy mélységélességet használsz, és ennyire kétdimenziósra redukálod a térbeli helyzetet, csak a perspektíva az, ami a térbeliséget hordozza. Ettől van egy haditudósítói képeslapgyűjtemény jellege ennek az egésznek, ez nem rossz. Ami a ritmust illeti: az első és a második kép nekem nagyjából hasonló dologról beszél, én a második képet hagynám ki, mert ezen a kő túlságosan erős lett, az első képen a három kővel együtt a ritmus jól létrejön. Aztán, mint egy jó tudósító, végigveszed ezeket a formákat, és végigmegyünk a stációkon. Ebben a folklórban, ami itt megmutatkozik, az utolsó kép egészen giccsbe hajló képi világot mutat, és az a hatása, mint ezekben a kerti áruházakban megvásárolható műkő szökőkutaknak a kis hableánnyal, meg a kő kerti törpének, ahol még az öntéshibák is látszanak. Ez a kép ebben a kontrasztban és túlrajzoltságban jól zárja ezt a sorozatot, úgyhogy mint helyzet, nagyon érdekes, és nagyon jól ábrázol egy szituációt. Ami a leckebesorolást illeti, ez egy riport képsor, nem több, nem más, és nem is kell, hogy más legyen. Ezeknél a képeknél semmilyen szó nem esik sem a tiszteletről, sem a gyászról. Ez nem a te hibád, mint fotósé, mert a te meglátásod abszolút érvényes ehhez a gyűjteményhez, hanem a térrendezés olyan, hogy sok mindenre lehetőséget ad, de arra a folyamatra, ami egy gyászmunka, arra nem. Egy csillagot adok azért, mert a besorolással nem értek egyet, és ugye abban maradtunk, hogy ha ez nem stimmel, akkor az egy csillagot tud hozni. Egyébként, ha ez a 20-as leckébe kerül, akkor ez egy három csillagos képsor, azzal, hogy én a második képet kihagynám. (hegyi)
értékelés:

15 képet kapunk, próbálom az elemzést szikárra venni azért, mert maga a képsor hangulata nagyon tetszik, és erről nem túl sokat tudok mondani, nagyon bensőséges az a viszony, amit most Gime ennél a helyzetnél kialakít. Ezzel nincsen kérdés, úgyhogy tovább is lépünk. Én most csak annyit szeretnék jelezni, hogy melyik az a kép, amit kirostálnék ebből a sorozatból.
   Az első kép önmagában nekem működik, mint felvezető kép, azért nem ártana, ha a horizont megmaradna. Ezt úgy lehetett volna elérni, ha picit fordítasz a kamerán, mert itt a perspektivikus torzítás is erősen bejátszik. De az első kép jó indítás. A második képnek a helye nem biztos, hogy jó helyen van, de érdekes ez a kint és bent, a tükröződés, érdekes ezzel az ablakkal, bár stílusában nekem kilóg ebből a sorból, de mint megoldás, tetszik. Ugyanez igaz a harmadik képre is, ritmizálásba ezeket a sorozaton belülre kellene rakni, hogy a nagy pannókat, a nagy tereket néha ezekkel az intimebb képekkel meg tudjuk törni. Aztán a negyedik kép lehetne ennek az egésznek még a záró momentuma is, szép, dinamikus, jó megfigyelés. Az ötödik kép nekem kilóg a sorból, technikailag is eléggé kritikus, olyan szellemképszerű az egész, nagyon rossz minőség, ezt kihagynám. A következő kép nekem nem annyira erős, kihagynám, mert nem túl jellegzetes, és a világítása viszonylag esetleges. Nyilván ezt nem te állítod be, de nekem annyira nem erős. A hetedik kép igen, jók ezek a megcsillanó betűk, jó ez a félelmetes szájként ide tornyosuló előtető, ez rendben van, bár én egy kicsit döntöttem volna itt a gépen ahhoz, hogy ezt a tömeget visszahúzzuk, de a kép maga jó. A következő a Tűzoltószertáras kép, ebben a képkivágásban nekem nem működik, jobban összehoztam volna ezt a szobrot a felirattal, egyébként maga a szobor izgalmas, és a fény jó. A kilencedik kép kompozícióban nincs kitalálva, maga a kép jó lenne, de ezt ismételni kellene, nagyon zavaros most ez a kompozíció, miközben ez a létra izgalmas lenne ezzel a kis erkéllyel, de ebben a formában most kihagynám. A tízedik kép nagyon jó, ezzel a bankomattal drasztikus az a hatás, amit kelt, de nagyon tetszik. A következő, Coop ABC-s kép teljesen rendben van, szépek a fények, jók a zebra visszatükröződései, nagyon jól érződik az egyedüllét ezen a képen. A tizenkettedik kép bárhol lehetne, nem túl jellegzetes, kihagynám. A következő kép izgalmas, jó ritmus, tetszik, a tizenharmadik képnek biztos, hogy nem itt van a helye a sorozatban, a ritmizálást kellene kitalálni. Az utolsó kép elég félelmetes, de azért nem rossz. Ha kihagyjuk ezeket a képeket, akkor még kellene egy-két olyan hangulatú kép, mint ami a Coop ABC-nél létrejön, ami a terekről valamilyen illusztrációt ad, hogy hogyan is néz ki ez a falu. A sorozat jó, az ötlet is tetszik, tessék egy kicsit átgondolni azt, ha ilyen helyen vagy, hogy mit is akarok mesélni, milyen ritmusokat akarok létrehozni, és annak megfelelően elkészíteni a képeket. Előre erre készülni kell. Ha vissza tudsz oda menni, akkor ennek megfelelően talán most tudnál készíteni egy teljesen másik, ritmusában feszesebb sorozatot. (hegyi)
értékelés:

Gime, én ezt a Humor kategóriába tenném át, de hát nem pakolunk át képeket más leckébe, de borzalmas. Erre most csak azt tudom mondani neked, hogy ezt ne csináld. Ha nincs több ötleted, akkor ne instruálj modellt, amíg nincs ötleted, hogy mit akarsz csinálni, mert ez a mímelés ez közhely. Tessék már azt is megnézni, hogy hogyan állnak ezek a modellek, mennyire természetes ez a helyzet. Nem tudom, hogy akár csak megközelítően, voltál-e bármilyen olyan szituációban, ahol konfliktushelyzet volt, mert az nem így néz ki. A görög fekete istennő a kiskosztümös lányt riogatja a késsel, aztán utána kikacsint a kamerának, hogy „megvolt, vagy újból kell venni?”. Nem a modellek tehetnek erről, Gime, ők nem látják, hogy mit csinálnak, nem látják magukat kívülről, te látod őket. Ha van ennek a képnek erénye, akkor az, hogy itt van értelme ennek a fajta megvilágításnak, mert valami bűnesetre világítasz rá, de nagyon nagy falatot választottál magadnak, hogy be akarsz állítani valami olyan szituációt, amihez nekik is, és neked is iszonyú sokat kellene gyakorolni ahhoz, hogy ez megközelítse a természetesség helyzetét. Ez nagyon nem sikerült most. Gime, határozottan kérem, próbálj meg most egy kicsit elvonatkoztatni a városfotóktól, örülök, hogy onnan egy kicsit visszább jöttél, köszi, hogy bejöttél az utcáról, de most egy kicsit hagyd a modelljeidet békén, mert amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mit, miért, és hogyan csinálsz, addig a modelljeidet feleslegesen fárasztod. Azt is lehet, hogy az ember direkt túlrajzol valamit és tesz pellengérre vagy nevetségessé, komikussá, mondjuk a bulvárt például ebben az esetben, de ahhoz ezt egyértelműen, a környezetre, a fényekre, a mozdulatra, azaz mindenre egyben figyelve kell a karikatúra körébe húzni. (hegyi)

Gime, itt valami borzalom történt a képpel technikailag, én nem tudom, hogy ezt mobiltelefonnal lőtted, vagy micsoda, de az biztos, hogy olyan csúnyára van exponálva a modell arca, karja, annyira zajos, hogy ez most nagyon úgy néz ki, mintha néhány pixeles nézőképet nagyítottál volna föl. Én ezt nem tudom értelmezni, ez egy rontott kép. (hegyi)

Karády Katalint látjuk, esett pózban, a kövek között, a szipkáját elvitte valaki. Azért viccelődöm, mert egyébként maga a helyzet nem lenne rossz, de megint az gondolom, mint az előző képnél, hogy ez az alávetett helyzet valamilyen viszonyrendszerről beszél, és ez a fotós viszonya a modellhez. Gime, ez átgondolandó lenne, hogy miért is ábrázolod a csajokat ilyen alávetett pózban. Mindegyik olyan, mintha a következő kép, amit már nem exponáltunk le, az lenne hogy, kap két nagy maflást a csaj, és utána beviszed a bokrok közé. Bocsánat, hogy ilyen profán vagyok. A környezet jó, akár egy aktot is el tudok itt képzelni - bár ez jelen helyzetben igen korai lenne - de ezt a ruhás, felöltözött modellt, ebben a kalapban, nem. Hideg, távolságtartó megközelítés, miközben az ember keresné a történetet. Egy aktnál megvan az elvonatkoztatás, hogy az ember nem kötelezően történetben gondolkodik, hanem formákban és érzésekben, itt történetről van szó. A körömcipőben, a kisestélyi ruhában mit keres itt a susnyásban? Ha ez egy színházi helyzet lenne ugyanebben a pózban, például, ha egy kiskocsmába elviszed a 8. kerületben, és ott van körülötte a sok-sok helyi megfejtő, és ott, ebbe a pózba beállítod a pulthoz, ahol mérik a 80 forintos kannás bort, akkor az egy ütős üzenet lehet. De ebben a helyzetben nekem ez a történet abszolút nem jó irány. A világításnál megint azt mondom, hogy árnyékolás, takarás, maszkolás, tessék megnézni azt a kezet, ami most a ölbe elhelyeződik. Egyébként gyönyörű a modell, olyan szépek a vonalai, ívei, gyönyörű hosszú ujjai vannak, abszolút alkalmas arra, hogy dolgozz vele, de itt túl van világítva a keze. Tessék megnézni a két lábat. Kényelmetlen volt neki oda leülni, kényelmetlen ez az egész helyzet, ezt erősíti ez a póz, ráadásul nem fért el a lába a kőtől, de hát erre tessék odafigyelni, hogy ez most erről a képről lejön, hogy ő kényelmetlenül érzi magát, mert a fotós azt mondta, hogy oda ülj le, de ő ott nem fért normálisan el. Tessék megvárni azt, amíg ő ott el tud helyezkedni úgy, hogy nem ilyen kitekert pózban van a lába. Ha ezt a vágyódó, Karády-s stílust akarjuk hozni, szuper, de akkor kell egy olyan szipkát is keresni, amivel ő cigarettázott.
   Gime, minden egyes ilyen helyzetnél el fogom mondani, hogy a Gime.hu nem alkalmazandó, nem fogom föltenni a képet, ha így küldöd el. Azért nem, mert ez a direkt marketing ellene szól annak, amit mi itt képviselünk, tehát a képekről beszéljünk, és ne arról, hogy milyen betűtípust választottál a weboldaladhoz. Nem tartom jó ötletnek, amatőr. (hegyi)