Az a baj, Gime, hogy megint valahol a dolog ott bukik el, hogy elkészült ez a kép, és nem érzem azt, hogy a kép összessége igazolná azt, hogy ez a kép így, csak így, ezzel a modellel, ekkor, és csak ekkor készülhetett el. Látunk egy utat, egy tájat, nem túl jellegzetes út, nem túl jellegzetes táj, szép, nyugalmas, de nagy egyedi jelleget nem hordoz. Látunk egy idős nénit rajta, a kis szatyraival jön valahonnan, és tart valahová. Az nagyon jó, hogy a fény átsüt ezeken a szatyrokon, és a tartalomra is valamelyest utal, tehát a világítási helyzet abszolút rendben van, ezzel egyetértek. Jól van exponálva a kép is, kicsit kopogósra van véve a tónusrend, de ez ízlés kérdése, ugyanakkor lényegesen magasabban vagy, mint az ő nézőpontja, tehát ebben van egy alávetettségi helyzet, ráadásul „Hosszú út mögötte”, mondod te a címmel, én meg azt mondom, hogy nem, a néni jön haza vásárlásból. Nem érzem annyira drámainak a képet, mint amennyire a kép címe üzenni akar, és mintha a kép címével akarnád igazolni azt, ami a képen nincs rajta. Pedig rajta lehetne, csak ehhez közelebb kell menni. Ez a kép legalább 3-4 lépéssel közelebbről is elkészíthető lenne, úgy, hogy a sallangokat lehagyjuk, a villanyvezetéktől kezdve az egész háttérvackolást, csak az utat hagyjuk meg és a modellt, viszont az arcból akkor többet kapunk, majdnem kétszer ennyit kaphatnánk, és akkor a sors, a történet már érvényes lenne, és segítene minket. Leckemegoldásnak elfogadom, de annyira távol vagy a modelltől érzelmileg is, hogy bátortalannak tartom ezt a megoldást. (hegyi)
értékelés:

A fénytani helyzet izgalmas, amit itt Gime létrehoz, remélem, hogy segít majd a többieknek abban, hogy elmeséli, hogy hogyan készítette el ezt a képet, hogy ez többszöri expozíció, vagy milyen megoldás, esetleg zoomolás, vagy bármi más történet, lehet, hogy csak koszos volt a lencse. Sok minden lehet, ami a megoldást elősegítheti, de ez csak azért lehet érdekes, mert mint egy oktatási projekt, esetleg tanulhatunk egymástól az ilyen megfejtésekben. Ami a kompozíciót illeti, az is elfogadható és izgalmas, bár ez a nagyon centrális megközelítés, ezzel a vignettálós hatással nehezen köthetővé teszi a dolgot, de ugye ismerjük azokat az úgynevezett ezoterikus megközelítéseket, amik halál közeli élményként a fényt és az alagutat mutatják, és mesélnek róla. Valami ilyesminek a megoldását kaphatjuk itt, ennél a képnél is. Szubjektív lesz, amit mondok: hozzám ezek a megoldások azért nem állnak túlságosan közel, mert a szavatossági idejük nem túl hosszú. Nézegeti az ember, nézegeti, aztán eltelik egy hét, két hét, és lehet, hogy utána ez már annyira nem is érdekes. Lehet, hogy ez csak nálam van így, de itt az eszközhasználat az, ami izgalmas, és erről lehetne beszélni, a képi megoldásnak a mondanivalós részéről én nem nagyon tudok mit hozzátenni. Olyan, mint egy kaleidoszkóp, mint egy vásári mutatványos bódéja, de a Fény és árnyék leckére egy tökéletesen rendben lévő megoldás, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Látom, Gime, beleszerettél ezekbe a felhőkbe, de ennél a képnél nem találom a kapaszkodót ahhoz, hogy értelmezni tudjam azt a szerkesztést, ami szerinted indokolttá teszi azt, hogy ehhez a szoborhoz ilyen magas eget komponálj. Meglátásom szerint ennek kb. fele is elég lenne. Szépek a fények az oszlopon és a szobron is, a profik ilyenkor szoktak ún. szendvicsnegatívot használni, ha nincs türelmük kivárni, hogy olyan felhők, madarak kerüljenek a képre, amik izgalmassá teszik a kompozíciót. A kép fekete-fehérben, ebben a dinamikatartományban kevéssé izgalmas, jóllehet színesben, vihar előtti kékes-lilás-rózsaszínes felhőpamaccsal már mást mutatna. Azt a fény és árnyék játékot, ami a szobron megvan, és ami indokolttá teszi azt, hogy ebbe a leckébe kerüljön a kép, jelen pillanatban a háttér sötétszürke tónusa agyonnyomja. Ismétlés. (hegyi)

Aki sokat jár az utcán, az sok mindent tapasztal. Ez ebből a szempontból egy talált kép. Egy jó nézőpontot talált magának Gime. A címadással abszolút nem értek egyet, ezek a vulgaritások kilúgozzák a tartalmat. Ha már egyszer egy ilyen címet adok, akkor magának a képnek utána lényegesen kisebb lesz a hatása. A képkivágásnál van a képnek kb. 1/5-e, ami nem túlságosan értelmezhető, ez a fölső rész. Ebben a tónusterjedelemben, ebben a formában nem tartozik már szervesen a képhez. A lépcsőforduló fölötti sötét részből én jelentős mennyiséget levágnék, és úgy feszesebbé válna a kompozíció. Ennyit tudok hozzátenni, én magam nem biztos, hogy elkészítettem volna ezt a képet, de ízlések és pofonok különbözőek. Szociográfiának ez nem az, ez egy primér geg, legfeljebb egy városfotó, de ha kiállításra, könyvre kerülne sor, én ezt szemrebbenés nélkül kidobnám. Gime, megint elmondom, mert ismétléssel lehet talán segíteni ezt a dolgot. Kezdjük el szép lassan, fokozatosan, lépésről lépésre az elejétől. Építsük föl azt a lehetőséget, hogy az esztétika, a kompozíciós erő, és a mondanivaló egyszerre lehessen jelen a képeiden, tudd, hogy mit miért csinálsz. Egy csillag megvan a képre, mert ott kellett lenni, meg kellett csinálni, én ezt értékelem, egyébként nem vagyok tőle elájulva. (hegyi)
értékelés: