x

Ez szerintem egy hülyéskedés eredménye, és neked, meg annak, akivel ezt csináltad, az fontos, egyébként képileg nem. Szorgalmiba átteszem azért, mert imitáltatsz valamit, de ebben az ökörködésnek az ereje nagyobb, mint a valós munkáé. Ha ez felszállás akar lenni, akkor a hölgy nem fogja így összeszorítani a két combját, nyilván azért szorította össze így, és azért ebben a pózban van, mert nem akarta, hogy a bugyiját lefényképezd. Itt valószínű ő ebben a cipőben sokat nem mozgott a földön, tehát a felszállást csak a karjaival imitálta. Imitáció, nem valóság, nem hiszem el, ennyi a problémám. Szorgalmi. (hegyi)

Igen, van rajta effekt (bár nem sok), de nekem ez itt és most így. Pont.

Olyan ez az egész, mint egy kotta, hangjegyekkel, ezek a lámpák meg drótok. Azért nem tudok vele mit kezdeni én magam, tőlem azért áll ez távol, mert olyan, mintha egy cukormázzal le lenne öntve az egész. Az én érzelmi helyzetemhez nincs szükség arra, hogy az alkotó még pluszban ráerősítsen arra, amire, ha akarom, egyébként is értek. Ha nem fotóról lenne szó, hanem zenéről, akkor azt mondanám, hogy popzene, ilyen darkos, kicsit szomorkás popzene. Hogy ez rezonancia-e, ezt se tudom igazán megállapítani amiatt, amit itt elmondtam. Azért vagyok tanácstalan, mert nem tudom, hogy mi van akkor, amikor valamit nem tudok kicsomagolni. Értem, hogy miért csinálta meg Gimesi ezt a képet, de én nem csináltam volna meg. Értem, hogy ha már megcsinálta, akkor miért rakott rá ilyen effekteket, de én nem tettem volna rá effektet. A tipikussága, ami kérdés, hogy van-e bármi olyan, ezen a képen, ami más, mint bárhol máshol elkészíthető kép naplementében. A Szabadság szobor az egyetlen, ami ezt az egészet igazolja. Pedig meg lehetne ennek a dolognak a maga szocio hidegsége is az oszlopokkal, de ettől a filterezéstől pont ezt a szocio-réteget hántotta le róla András. Ha csak formailag nézem, és azt mondom, hogy csak esztétika, és forma, akkor nekem ez a kép kompozícióban nincs összefogva. Zavarnak a technikai hibái. Nem tudom, hogy mik azok a pontok a képen, hogy azok madarak akarnak-e lenni, vagy valami effekt, vagy sérülés érte az objektívet, vagy mik azok. Ahogy az ég elfeketedett, és ennyire vissza van fogva a tónus, ez is egy olyan kérdés számomra, amit nem tudok visszafejteni. A nap, meg a felhők érdekes fényjátékot hoznak létre, de ez nem elég ahhoz, hogy ellensúlyozza ezt az egészet, amit a képnél látok. Egy lényegesen szűkebb képkivágásban lehet, hogy működne ez a kép, ha a tetejéből nagyjából majdnem az egész feketét levágnánk, és a kép jobb oldalánál, ahol a második legmagasabbnak mutatkozó villanyoszlop van, utána nem sokkal szintén vágnánk, valahol ott, ahol összeérnek a villanydrótok. Talán akkor egy működőképes kép lehetne, de akkor is azt mondom, hogy olyan, mint arany hidat fényképezni, hogy önmagában nem elég, és ebből a nézőpontból a Szabadság szobor sziluettje sem elég meggyőző. Átteszem ezt Szorgalmiba. (hegyi)

Itt látunk egy latinul megfogalmazott képcímet, ebből talán az én tudásommal a crucem-mel tudok mit kezdeni, az valószínűleg a kereszttel kapcsolatos dolog lehet, a nubes pedig, ha innen ki kellene találnom, akkor valószínűleg a felhő lehet. Ha nem így van, akkor ne nagyon nevessetek ki, én nem tanultam latint. Mindegy, hogy mi a cím, bár kimódoltnak érzem ezt a latin címet most, nem tudom, hogy mi az indoka annak, hogy hirtelen Gimesi a latinos műveltségét előveszi. Valami technikailag történt ezzel a képpel, amitől ilyen rozetták, mintha vízbedobált esőcseppek lennének, ilyenek jöttek létre a háttérnél. Hogy ez mitől van, nem tudom, valószínű itt valamit masszírozott András, nem tudom kellett-e ezen ennyit masszírozni, hogy ez elkámpicsorodjon. Nem örülök annak, hogy az ott van, mert különben ez egy jó kép. Nem tökéletesen pontos a ritmizálás, a tömegelhelyezés, de száz százalékosan még vitatkozni se tudok vele, elfogadom. Annak kifejezetten örülök, hogy végre olyan irányba indult el András, ami izgalmas lehet. Lehet, hogy András haragudni fog rám, hogy ennyit szidom, de van egy borzalmas közmondás, hogy „Aki sokat markol, az keveset fog”. Valami mellett most már ideje lenne letenned a voksodat. Most vagy utcafotós vagyok, vagy fényfestéssel játszom, vagy ilyen szituációkat keresek a világban, mint ez a kép, vagy ugró kisgyerekeket keresek, vagy belső terekkel kezdek el foglalkozni, szóval valami legyen, mert most azt látom, hogy mindenből fölraksz egy skiccet, és mész tovább. Nem tudom, hogy hova futsz, mert ennyire nincs az időnk rövidre szabva, én szeretném, ha valami mellett elkezdenél komolyabban is beleállni egy témába, mert ez így szerepjátéknak tűnik nekem, és ez nem biztos, hogy olyan nagyon jó. Most tessék eldönteni, hogy te akarsz lenni az angyalföldi Cartier Bresson, vagy te akarsz lenni a kiskunhalasi Mapplethorpe, vagy a kecskeméti Annie Leibowitz, valami legyen, mert egyszer csak azt fogom mondani neked, hogy oké, tegyük a szorgalmiba, amik nincsenek eldöntve, és olyan képeket kérek leckemegoldásra, amiben valami kohézió van egymáshoz képest is. Ha nincs meg az irány, amit végig akarsz járni, mint a magad stációit, akkor ez olyan megúszósnak tűnik nekem. Még jó, hogy sportfotókat nem kezdtél el küldeni. Ha 16 éves lennél, azt mondom értem ezt az ide-oda kapást, de azt gondolom, hogy akkor lesz áttörés, akkor jön az "aha" élmény, ha a hatás-ellenhatás-visszahatás működhet. Gime, ez egy három csillagos kép, és akkor most lássuk a medvét, hogy merre fogsz elindulni. Vegyük úgy, hogy most ezt a nyarat végigjátszuk, hogy keressük az utunkat, és nyár végétől szeretném, ha Gimesi valamelyik irányhoz letenné a voksát, és abba az irányba hagyná, hogy próbáljunk neki segíteni, akár a pedellus, akár a többiek, és próbáljuk meg azt, hogy a tempót negyedére vesszük, és nem futunk sehova. (hegyi)
értékelés:

Megint az a helyzet, hogy a koncentrációt hiányolom a Giménél. Nem tudom, Gime, hogy hány helyre jársz egy nap fényképezni, és hány expozíciót csinálsz, lehet, hogy ezt a számot kellene radikálisan csökkenteni. Olyan nekem ez, mintha reggel elindulnál fényképezési túrára, aztán estig járnád a várost, keresnéd ezeket a helyzeteket, hogy mit lehet lefényképezni, mit lehet mutatni, hogyan lehet rögzíteni dolgokat, de ez nem lép tovább a rögzítésnél. Mintha nem lenne idő hagyva magadnak arra, hogy valamit befogadj, és a befogadás után nem hagynál időt arra, hogy az rajtad átszűrődve újrafogalmazódhasson képben, hanem direkt módon mész, és ezeket megcsinálod, de ezek turistaképek - oké, a japán turista valószínű nem állítja át fekete-fehérre. Nem érzem azt, hogy közöd van ehhez a történethez. Azért nem, mert olyan távolságtartó a megközelítésed, és annyira türelmetlennek érzem ezt nálad, hogy megcsináltad, mert ott voltál, de már kell menni a következő helyre, mert lekésem a vonatot, és nem fogok tudni odaérni este a másik ilyen helyre, ahol meg utcazenészek vannak. Én most ezt azért mondom így, mert ez egyébként egy tökéletesen rendben lévő helyzet, és szerintem ezek a gyerekek ott ugráltak órákon keresztül. Tessék leülni arra a padra, ahol az öreg bácsi ül a háttérben, és nézni őket, figyelni, keresni azt, hogy mi, honnan lesz megfotózható, mi az, ami ebben a helyzetben, mint fénytani helyzet, jól hozzáad ehhez az egészhez. Például ott van az a kavics, amire a kisfiú át fog ugrani. Annak az árnyékában ott fekszik valaki, hogy ő most meddig feküdt ott, nem tudom, de az egy izgalmas kérdés, hogy van egy körforma az árnyékkal, van egy körforma más tónusban a háttérrel, és közben van egy emberi forma. Izgalmas az is, hogy hogyan mozognak ezek a gyerekek itt a kavicson, de ez a nagyon tágra fogalmazott dolog nem a te érzelmi megközelítésedet mutatja, hanem az övékét, ami nekem kevés, mert én a Gimesi képére vagyok kíváncsi. Vannak babakocsik is, amik érdekesek lehetnének, mint megfigyelés, hogy ezek a járművek hogyan viszonyulnak a térben ezekhez a szobrokhoz. Több minden elképzelhető, de önmagában ez a helyzet nekem kevés ahhoz, hogy olyan átütő erővel bírjon, hogy azt mondjam, hogy ezt érdemes megőrizni az utókornak, mint kép. Mi benne a jellegzetes? Mi benne az extra? Lehetne ez egy sorozat, hogy hogyan birtokolják a gyerekek a köztéri szobrainkat. Ez egy hosszú folyamat is lehet, hogy ezt keresed. Ez sem olyan, hogy az ember odamegy délután, és kattint egyet, mert valamilyen viszonyba kell kerülnöd azzal a szoborral, megnézd, hogy milyen fényviszonyok között mit ad a szobor, és utána, mint a pecás, várni, hogy milyen helyzetben, mit fognak csinálni a gyerekek. Ez se egy könnyű dolog. Nézzük a második képet: ugyanebben a térben vagyunk, ezek a kis krapekok ugrabugrálnak ezek a rosszul lerakott lapon. Összeolvadnak a formák, nincs eldöntve, hogy sziluettel dolgozom, vagy a valós testformában, a kislány, aki épp most átugrik az egyikről a másikra olyan szinten bele van olvadva a háttérbe, hogy ez az ugrásnak a dinamikáját csökkenti, a háttérben álló kisfiú portréja rendben lenne, ahogy figyeli a kislányt, de ehhez sokkal közelebb kellene menni. Az a kiskrapek, aki ott eltérdelt a márványlapon valószínű csak, mint kiegészítő forma lehetne jelen, a háttérben lévő dohányzó emberek mindehhez semmit nem adnak hozzá, nincs végiggondolva a dolog. Ne haragudj, hogy azt mondom, hogy ez a képpár sebtében készült, nem töltöttél vele elég időt, nem foglalkoztál vele eleget. Ismétlés. (hegyi)

A helyet magát nem tudom, hogy hol van, egy biztos: mivel nem tudom, hol van, nem ismerem azt, hogy milyen irányt jár be a nap. Valószínűsítem, hogy van egy olyan pillanat, mikor ennél a padnál több fény van. Most minden más élénken mutatkozik, kivétel az a fő motívum, hogy valaki ül a padon, és egy termoszból az első kávéját fogyasztja, és cigarettázik. A gesztus tökéletesen rendben van, de a fényviszonyok nem segítik ezt a kompozíciót. A másik az, hogy le kellett volna ehhez guggolni, hogy ez az arány létrejöjjön, amiről a címben is akar mesélni András. Közelebb lehet menni, leguggolni, és akkor ez a szereplő másképp tud érvényesülni a képen belül, mert attól lesz ő is apró, ha mi is leguggoltunk, és a házak még inkább fölénk tudnak nőni. Attól, hogy apró, a szerepe nagyon is fontos ezen a képen, hiszen ő a főszereplő. Ez most ilyen szempontból nem annyira sikeres megoldás. (hegyi)
értékelés: