Nem tudom, hogy maga ez a helyzet mi lehet, valami iskolai ballagás talán, és az, amit András meglát, az egy érdekes építészeti áttört felület, de itt most ezen a képen olyan tárgyak is szerepelnek, amik nem segítik az értelmezést. Gime, próbáld meg, hogy előbb gondolkodsz, és átszűröd magadon a látványt, és csak utána exponálsz. Lassíts. Azt is javaslom, hogy tényleg kezdj el képzőművészeket nézegetni, és lehetőleg ne a kortársaidat, mert azok nem képzőművészek. Próbáld meg valahogy befogadni azokat az alkotókat, akik az elmúlt században működtek - nem csak a fényképészekre gondolok - ahhoz, hogy amit mondani fogok számodra is evidencia legyen. Fényekkel dolgozunk, van egy függőleges, J betűt formáló tört formánk a lépcső mellett meghúzódó korláttal, ez egy világos forma, aztán érdekes, és jó meglátás az ezzel párhuzamosan futó másik oldali korlát, az a belső tér is, ami ebből létrejön háromszögekkel. Ha a szereplők nélküli teret néznénk, akkor azt mondom, hogy ez egy jó pozíció, amit itt fölvettél, még akkor is ha a kép bal fölső sarkából a körforma ebből nagyon kilóg. Két szereplője van ennek a képnek: az egyik szereplő egy virág, a másik egy hölgy. Azt én elhiszem, hogy a hölgy nagyon csinos lehet ezzel a táskával, de ő most véletlenül van ezen a képen, semmilyen szerepe nincs, semmilyen gesztust nem mutat. Nézd meg Pécsi József fotóit, hogy hogyan instruálja a modelljeit, vagy Munkácsynak a képeit. Nem ártana, ha ezzel foglalkoznál behatóbban. Ez az emberi forma, amit itt most látunk, nem kommunikál a nézővel, semmilyen köze ehhez a történethez nincs, véletlenül került bele ebbe a szerepbe, miközben ez a térjáték igényelné azt, hogy igenis artisztikus megközelítésben próbáld meg elhelyezni a modelled - olyan modellt, aki a testméretével, az öltözékével és a gesztusaival ezt a formát kiegészíti. Ez lehet egy pantomimes, egy táncos, akármi, tessék megrendezni a helyzetet. Kell ebbe a struktúrába az ember, de annak olyan pozícionálása szükséges, ami hozzáad ehhez az egészhez. Ide nem lehet véletlen civil szereplőnek besétálnia, mert akkor értelmét veszti a kép. A hölgy fehér táskája zavaros, a sál zavaros, a másik oldalon néz le valahová, semmilyen kommunikációja nincs a térben senkivel, értelmezhetetlen a helyzete, ráadásul, ha ezt az egészet be akarnám lakni, akkor valószínű, hogy beültetem a szereplőt oda valahová, ahol a virág is elhelyezkedik, tehát elkezdek valamilyen játékot vele, a karjaival, a lábaival, a test forgatásával. A másik problémám a virág. Nem tudom ki hogy van vele, ezeket így lehet nagyjából megvásárolni, nálunk is lóg egy ilyen a bejáratnál, és itthon tökéletesen rendben van a funkciója, de ezek a műanyag kaspók nagyon rondák, a kis kampójukkal együtt. Neked ezzel annyiban kell foglalkozni, hogy hozzáad-e ehhez a képhez, vagy nem. Lehet azt mondani, hogy ide szeretnél valamilyen organikus formát becsempészni, akkor azt tessék otthonról elhozni, vagy bemenni a virágboltba, és szerezni valamit, de ehhez a trombitafolyondár-szerű virághoz nem illik ez a nagy fehér bili, amibe ez bele van szuszakolva, és az a kampó ott borzalom. Esetleges az egész, és ettől válik amatőrré a megközelítés, hogy hagyod, hogy ilyen esetleges helyzetek legyenek a képen. Ehhez a térbeli formához, ami egy nagyon kemény, kopogós formai játék az emberi test kell, az önmagában elegendő. A falon is van valami, amit a virág takar, nem látszik, hogy mi, ezt el lehet takarni, most a virág próbálja ezt megoldani, de nem nagyon sikerül. Gime, azért mondom neked ezeket el, hogy mi a probléma ezzel a képpel, mert ehhez kell az, hogy ha elkezdesz képzőművészeti alkotásokat nagy mennyiségben befogadni, akkor ezek, mint tapasztalat, leszűrődnek, hogy ilyet nem látsz, és a sajátodon kérdőjellé válik ezeknek a szerepeltetése, és még exponálás előtt ezeket a kérdéseket rendezni fogod. Kérlek, ha megoldható, menj vissza a helyszínre, vigyél modellt, csontosat, keményebbet, akár aktban is, és ismételd meg ezt, használd a teret úgy, hogy abból valami értelmes süljön ki. Kérlek, ne rohanj tovább, hanem ezt a képet csináld meg jól. (hegyi)