Ha ez egy elvontabb kép lenne, akkor az Illusztráció leckébe jól működne, már annak, aki tudja, hogy mi az, hogy Mos Eisley. Most én a saját butaságomról fogok tanúbizonyságot tenni: gőzöm nem volt róla, hogy mi ez, azt hittem, hogy ez valami ember, és arra akar utalni Gimesi, hogy őt látja a képen. Aztán elolvastam a hozzászólásokat, hogy hátha valaki megfejti, és látom, hogy itt vannak rajongók, valami kettős napról beszélnek. Gime, én azt gondolom, hogy te ennél erősebbet tudsz dobni ehhez a leckéhez. Szerintem, ha a primér megoldásokon túljutsz, ha nem akarsz mindenáron csatlakozni valamilyen utaláshoz a címben, ha nem képversekben akarsz gondolkodni, hanem végre a fotográfiát önálló műfajként is elismered, akkor fogunk tudni mit beszélni a fény és árnyék témáról. Ez a kép nekem erre nem megoldás, nem érzem ezt egy nagyon erős kompozíciónak sem. Ez a csillanás ezzel az effekttel, ami itt létrejön azáltal, hogy koszos a lencséd, nem tartom valami nagy dobásnak. Városfotónak sem tartom igazán erősnek, visszaadom ismétlésre a leckét. (hegyi)

BandiTA a macskám, tegnap éjjel (is) itt aludt mellettem a kanapén, amíg neteztem, és "megihletett".

András, ez egy teljesen rendben lévő kép - lenne. Volt szerencsém Banditát megismerni, Ő tényleg egy nagy show-man. Azzal nem nagyon értek egyet, hogy itt ennyire keményre lett hozva ez az egész. Ha volna türelmem, akkor meg tudnám számolni a szőrszálakat a macskán. Soha nem látjuk így a macskát. Ez a valóságtól való elrugaszkodásnak az a formája, ami ellentmond azzal a személyes üzenettel, hogy van egy macskám, és figyelem, hogy hogyan fekszik az ágyon. Itt ténylegesen arról van szó, hogy föl mered-e vállalni, hogy van egy macskád, vagy nem. Ez tudom, hogy furcsán hangzik, mert persze, hogy föl, de ez mégiscsak olyan, mintha a Macskás Férfi című titulust nem mernéd elfogadni érzelmileg. Tessék közel menni a macskához, tudom, hogy szereted, de azt is tudom, hogy milyen viszonyban vagytok, vagy milyen viszonyt mutatsz kifelé. Az jön le a képből, hogy nem vagy hajlandó érzelmileg azonosulni azzal, ahogy ez a macska szép, aranyos, kedves is tud lenni, miközben a beállítás erről beszél. Ez a kép így nem Bandita, ezzel a bindzsizéssel elvetted az összes kedvességét az ügynek. Olyan, mintha egy boncolás előtti rendőrségi fotót kapnánk, hogy így találtuk az utcán ezt a tetemet. Külön találtuk a kis pracliját, de azt is odaraktuk, hogy a leltárból nehogy hiányozzon. Ismétlést kérek. (hegyi)

A helyzet rendben van, amit elkapott András. Gyakorolni kell még azt, hogy az az izgalmi állapot, az a felfokozott helyzetet, hogy „jaj istenem, most kell exponálnom, mert az a két csaj most lépett be a képbe, és bár észrevették, hogy exponálom őket, de mennek a maguk dolgára, viszont jót tesznek a kompozíciónak” úgy kell tudnia az embernek megvalósítania, hogy lehetőség szerint a horizont, meg a függőlegesek jók legyenek. Nem látom értelmét annak, hogy ez mitől dől. Másik az, hogy a négyzetes kompozíció oké, akkor, ha feszes marad. Most itt a kép olyan, mintha befűztél volna egy filmet egy 6X6-os középformátumú gépbe, és rosszul tekerted volna tovább, és két kocka lenne a képen. Az a függőleges fekete vonal, amit az úriember képvisel a kis aktatáskájával olyan, mintha egy képhatár lenne. Mintha két szituációról lenne szó: az egyiken ez az alvó fiatalember van a csajokkal, aztán jön ez a határ, és a kép bal oldalán mintha egy másik történet indulna el. Ez annyira nem jó, miközben a dolog egy jó megfigyelés. Ezt még kell egy kicsit pontosítani. Ez most egy csillag a kompozíciós gondok miatt. (hegyi)
értékelés:

Megdöbbentő élmény három hónap múltán újra Kolontáron járni, s látni az akkor fotózott házak hűlt helyét. Egy egész terület lett üres, egész utcák lettek síksággá, csak az utak maradványai utalnak arra, hogy valaha itt település volt utcákkal, házakkal, emberekkel, élettel... Októberben azt mondtam, hogy Csernobil-hangulat. Most még inkább az. Ezek a képek egy valaha volt település(rész) emlékezeteként állnak itt. (demotix link)

Egy olyan képsort kapunk Gimétől, ami természetes folytatása az előzőekben megismert helyzetnek. Ami érdekes ebben az egészben az, hogy hasonló eszközökkel dolgozik, mint az előző képriportjainál, miközben az egy fontos különbség, hogy ezeken a képeken nem nagyon látunk embert, csak a nyomát, míg az előző riportoknál a drámai helyzetet azzal is érzékeltette az alkotó, hogy arcokat, portrékat, szituációkat, enteriőröket mutatott. Ez a fajta távolságtartás azért tesz jót ennek a képsornak, mert pontosan az ember nélküli környezet megmutatásával olyan élményt ad, ami a nézőt készteti elgondolkodásra, összehasonlításra az előző képsorok ismeretében. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ha csak ezt a képsort látom, akkor ez képes arra, hogy önmagában felidézze azt a történetet, ami az előző év őszén történt, de abba a ritmikába mindenféleképpen beleillik, amit kaptunk már Andrástól. Ezt egy jó sorozatnak tartom, azzal együtt, hogy ha megfigyeljük, akkor közel hasonló képi beállításokat kapunk, tehát itt most nem játszik a szerző azzal a fotós technikával, hogy a látószög megválasztásával, vagy az objektív gyújtótávolságának a megválasztásával, a közelikkel, távoliakkal, a totálokkal, és ezeknek a ritmikai megjelenésének egymásutániságával operálna, tehát ez a képsor egyféle ritmusban halad a maga útján. Az utolsó kép az, ami visszacsatol az előző szituációra. Ezt egy jó ötletnek tartom, és riportról beszélünk, így elfogadható, sőt szükséges is a leirat. A riport lecke a fotóetűdhöz képest ennyiben más. (hegyi)
értékelés:

2010. október 10. - Mint ismeretes, a MAL vörösiszap tározójának gátja kiszakadt, vegyi katasztrófát okozva Kolontáron és Devecseren. A gát először kiszakadt sarkától kb. 200 méterre jártunk Kolontár mellett... Ezekkel a képekkel a tragédia által okozott színek szépségét szeretnénk bemutatni, amitől néha Mars-béli tájnak tűnik a hely. Néhány kép 9-én délután, a többség azonban 10-én reggel, nem sokkal Napkelte után készült.

Próbálok ezekhez a sorozatokhoz valamit mondani, miközben a helyzet nagyon is drámai. Túl sok mindent nem szeretnék hozzáfűzni, mert ezekkel a sorozatokkal Gime a 20-as leckét megoldotta. Számomra bizonyításra került, hogy tud riportot készíteni. Ezek a riport képei nagyon erősen mesélnek erről a helyzetről. Csak minimális hozzáfűznivalóm volna, ezt egy leckénél teszem meg, Gime, ha megbocsájtod nekem ezt a lazaságot, akkor most egyszerre fogom elmondani a gondolataimat az összes képsorról.
   Tökéletesen értem azt, hogy a riportázs helyzetében, amikor az ember ott van közvetlenül egy ilyen katasztrófánál, akkor sodorják az események. A kötelesség is azt mondja, hogy naponta többször is hírt kell adnom erről a helyzetről, mert percről percre, óráról órára változik a szituáció, nem lehet megvárni azt, hogy elindultam hétfőn, aztán egy hét múlva megyek haza, és csak akkor kezdek el azon gondolkozni, hogy mit fogok ebből összerakni. Ez ott, abban a pillanatban tökéletesen érthető. Ide, az Estiskolára is ezek a képek úgy kerültek föl, hogy én mondtam Gimének, hogy itt is publikálhatóak ezek, az Estiskolásoknak is van ehhez közük, már csak az Estiskola segélykocsi miatt is. Nem akarom azt, hogy úgy érezd, hogy én most csőbe húztalak, hogy elmondhassam a magam gondolatát erről, több jó képsorozatot kapunk tőled ebben a témában. Kínálja magát a lehetőség, hogy mégiscsak vegyem a bátorságot, és az összességében mutatott teljesítményt elemezzem. Ez a te dolgod is lesz a későbbiekre nézvést, hogy ebből az anyagból készíts egy olyan sorozatot, ami már nem arra van felfűzve, hogy az adott nap adott percében, órájában mi történt, és miért épp akkor zársz le vagy nyitsz meg egy ilyen képsort, hanem van egy helyzet, ami memento, és mint ilyen, adná azt a megoldást is, hogy ebből akár fotóetűdként készüljön egy sorozat, összevonva a teljes anyagot. És akkor nagyon határozott döntéseket kell tudni hozni, hogy mi az, ami kompozícióban működik ott. Tökéletesen el kell tudni vonatkoztatni attól, hogy mit látunk a képen, és csak esztétikai, csak kompozíciós szabályokat szabad figyelembe venni első körben a szűrésnél. Amikor mérlegre teszünk egy-egy képet, hogy bent maradhat-e a sorozatban, akkor az a kérdés, hogy melyik az, ami feszesebb, korrektebb kompozíciós képet mutat - természetesen ez alól kivételek azok a helyzetek, amikor egy hirtelen eseményről egy kép készül csak, akkor ha az esemény fontos, akkor az az egy kerül be a sorozatba, akármilyen is az. Én ezekből a képsorokból egy-egy képet, néhol többet, kihagytam, és ezek főképp azért maradtak ki, mert ismétlődéseket mutattak, amiket azt gondoltam, hogy nem erősítik a képsort. Egy biztos: szerintem ez egy tökéletesen vállalható képsorozat, bármelyiket is nézem a föltöltött képek közül. Nem véletlen az, hogy a Times magazin ebből közölt képet.
   Az is érdekes, tessék megfigyelni, hogy ennél az állatmentéses képsornál melyik képet választotta ki a Times. Ha jól tudom, akkor ez az összes kép fölkerült egy ügynökség oldalára, és onnan választott a szerkesztő, hogy ő mivel kíván illusztrálni. Ezt azért fontos most megnéznetek, és én nagyon szeretném, ha minél többen ezt a dolgot végiggondolnák, hogy a szerkesztői szabadság mit mutat. Ott látunk egy oldalt, ahova be van illesztve egy kép, és hogy miért pont az a kép került oda beillesztésre? Ennek az egyik döntése az, hogy van egy méret, amiben gondolkodik a laptördelő és a szerkesztő, másrészt a témához is kapcsolódjon, harmadrészt a kép elhelyezése adott oldalon nagyon fontos, hogy hova tud kerülni. Négyhasábos elhelyezésnél a harmadik hasábba került, egy átlós kompozíciójú kép, és ez növeli a feszültségét annak, ami a leiratban szerepel. Ez egy nagyon fontos eszköz, amit itt használ a londoni Times magazin szerkesztője. Ha megnézzük magukat a képeket, lehet, hogy ebből a képsorból van sokkal megrázóbb kép, ha csak ezt a kismacskát szemlélem, akkor a második kép egy egészen nagy feszültségekkel teli kép, ha csak a macskát figyelem. Ugyanakkor azt is kell néznem, hogy ott van egy biciklikerék, autókerék, két sötét nadrágszár, ezek mind elviszik a figyelmet. Ha ezt vágással szeretnék helyrehozni, akkor annyira szűk lenne a képkivágás, hogy a kis állatnak a mozgását akadályozná a vágás. Aztán van egy negyedik kép, ami nekem, mint arckifejezés, sokkal erősebb érzelmeket mutat, mert az a kisállatnál a lemondás pillanatát mutatja, amikor beletörődik abba, hogy őt itt babrálják gumikesztyűs kezek, és nagyon szomorúan néz a kamerába. Egy líraibb riporthoz ez lett volna az alkalmas kép, ugyanakkor valószínűsítem, hogy a szöveg miatt a szerző azért választotta a harmadik képet, mert ebben a képben is megvan az a fájdalom a kis állatnak a tekintetében, ami egy fontos üzenet, ugyanakkor a folthatások átlós dinamikája a feszültséget jobban hordozza, és a kis állatnak a nyitott szája, mint egy felkiáltás szerepel a képen. Ezt most azért mondtam ennél a képrésznél el, hogy ilyennel is érdemes foglalkoznunk, hogy ebből a tekintetből is elgondolkodunk egy ilyen képsornál. Ha pályázatokra küldünk anyagot, akkor a sikeres pályázatnak az egyik kulcspontja, hogy tudjuk azt, hogy az adott pályázat kiíró milyen tematikában mozog, mit vár. Hogy líraibb megközelítéseket szokott-e díjazni, vagy nem, és annak megfelelő képeket küldünk be, és a sikerünk nagyobb lesz. Ami nekem érdekes ezekből a képsorokból az talán a legutolsó, Vörös horizont Kolontárnál, amikor András már viszonylagos távolságtartással kezeli ezt az egész történetet, és megpróbálja megtalálni azt az esztétikát, ami ebben az egészen halálos helyzetben furcsa és ellentmondásos módon jelen van. Nekem ebből a képsorozatból a negyedik képnél sikerül ez a leginkább. Ez az a kép, ami olyan, mintha egy filmforgatási helyszínen lennénk, és nem egy tragédia kellős közepén. Köszönöm ezt Andrásnak, megvan a három csillag, megoldotta az osztály leckéjét is, ettől függetlenül várjuk a további riportjait is. (hegyi)
értékelés:    

2010. október 9. szombat - A MAL toxikus iszaptározó gátjának szakadásánál jártunk (kb. 200 méterre), ami Kolontártól kb. 600 méterre található. A mai hírek szerint a gát északi része tovább reped, így várható egy újabb szakadás. Kolontárt ma reggelre teljesen kitelepítették és lezárták. Devecseren az evakuáció bármelyik percben megindulhat, amikor a szakemberek azt úgy látják.

Devecseri képek, 2010. október 9. szombat