2010. október 10. - Mint ismeretes, a MAL vörösiszap tározójának gátja kiszakadt, vegyi katasztrófát okozva Kolontáron és Devecseren. A gát először kiszakadt sarkától kb. 200 méterre jártunk Kolontár mellett... Ezekkel a képekkel a tragédia által okozott színek szépségét szeretnénk bemutatni, amitől néha Mars-béli tájnak tűnik a hely. Néhány kép 9-én délután, a többség azonban 10-én reggel, nem sokkal Napkelte után készült.

Próbálok ezekhez a sorozatokhoz valamit mondani, miközben a helyzet nagyon is drámai. Túl sok mindent nem szeretnék hozzáfűzni, mert ezekkel a sorozatokkal Gime a 20-as leckét megoldotta. Számomra bizonyításra került, hogy tud riportot készíteni. Ezek a riport képei nagyon erősen mesélnek erről a helyzetről. Csak minimális hozzáfűznivalóm volna, ezt egy leckénél teszem meg, Gime, ha megbocsájtod nekem ezt a lazaságot, akkor most egyszerre fogom elmondani a gondolataimat az összes képsorról.
   Tökéletesen értem azt, hogy a riportázs helyzetében, amikor az ember ott van közvetlenül egy ilyen katasztrófánál, akkor sodorják az események. A kötelesség is azt mondja, hogy naponta többször is hírt kell adnom erről a helyzetről, mert percről percre, óráról órára változik a szituáció, nem lehet megvárni azt, hogy elindultam hétfőn, aztán egy hét múlva megyek haza, és csak akkor kezdek el azon gondolkozni, hogy mit fogok ebből összerakni. Ez ott, abban a pillanatban tökéletesen érthető. Ide, az Estiskolára is ezek a képek úgy kerültek föl, hogy én mondtam Gimének, hogy itt is publikálhatóak ezek, az Estiskolásoknak is van ehhez közük, már csak az Estiskola segélykocsi miatt is. Nem akarom azt, hogy úgy érezd, hogy én most csőbe húztalak, hogy elmondhassam a magam gondolatát erről, több jó képsorozatot kapunk tőled ebben a témában. Kínálja magát a lehetőség, hogy mégiscsak vegyem a bátorságot, és az összességében mutatott teljesítményt elemezzem. Ez a te dolgod is lesz a későbbiekre nézvést, hogy ebből az anyagból készíts egy olyan sorozatot, ami már nem arra van felfűzve, hogy az adott nap adott percében, órájában mi történt, és miért épp akkor zársz le vagy nyitsz meg egy ilyen képsort, hanem van egy helyzet, ami memento, és mint ilyen, adná azt a megoldást is, hogy ebből akár fotóetűdként készüljön egy sorozat, összevonva a teljes anyagot. És akkor nagyon határozott döntéseket kell tudni hozni, hogy mi az, ami kompozícióban működik ott. Tökéletesen el kell tudni vonatkoztatni attól, hogy mit látunk a képen, és csak esztétikai, csak kompozíciós szabályokat szabad figyelembe venni első körben a szűrésnél. Amikor mérlegre teszünk egy-egy képet, hogy bent maradhat-e a sorozatban, akkor az a kérdés, hogy melyik az, ami feszesebb, korrektebb kompozíciós képet mutat - természetesen ez alól kivételek azok a helyzetek, amikor egy hirtelen eseményről egy kép készül csak, akkor ha az esemény fontos, akkor az az egy kerül be a sorozatba, akármilyen is az. Én ezekből a képsorokból egy-egy képet, néhol többet, kihagytam, és ezek főképp azért maradtak ki, mert ismétlődéseket mutattak, amiket azt gondoltam, hogy nem erősítik a képsort. Egy biztos: szerintem ez egy tökéletesen vállalható képsorozat, bármelyiket is nézem a föltöltött képek közül. Nem véletlen az, hogy a Times magazin ebből közölt képet.
   Az is érdekes, tessék megfigyelni, hogy ennél az állatmentéses képsornál melyik képet választotta ki a Times. Ha jól tudom, akkor ez az összes kép fölkerült egy ügynökség oldalára, és onnan választott a szerkesztő, hogy ő mivel kíván illusztrálni. Ezt azért fontos most megnéznetek, és én nagyon szeretném, ha minél többen ezt a dolgot végiggondolnák, hogy a szerkesztői szabadság mit mutat. Ott látunk egy oldalt, ahova be van illesztve egy kép, és hogy miért pont az a kép került oda beillesztésre? Ennek az egyik döntése az, hogy van egy méret, amiben gondolkodik a laptördelő és a szerkesztő, másrészt a témához is kapcsolódjon, harmadrészt a kép elhelyezése adott oldalon nagyon fontos, hogy hova tud kerülni. Négyhasábos elhelyezésnél a harmadik hasábba került, egy átlós kompozíciójú kép, és ez növeli a feszültségét annak, ami a leiratban szerepel. Ez egy nagyon fontos eszköz, amit itt használ a londoni Times magazin szerkesztője. Ha megnézzük magukat a képeket, lehet, hogy ebből a képsorból van sokkal megrázóbb kép, ha csak ezt a kismacskát szemlélem, akkor a második kép egy egészen nagy feszültségekkel teli kép, ha csak a macskát figyelem. Ugyanakkor azt is kell néznem, hogy ott van egy biciklikerék, autókerék, két sötét nadrágszár, ezek mind elviszik a figyelmet. Ha ezt vágással szeretnék helyrehozni, akkor annyira szűk lenne a képkivágás, hogy a kis állatnak a mozgását akadályozná a vágás. Aztán van egy negyedik kép, ami nekem, mint arckifejezés, sokkal erősebb érzelmeket mutat, mert az a kisállatnál a lemondás pillanatát mutatja, amikor beletörődik abba, hogy őt itt babrálják gumikesztyűs kezek, és nagyon szomorúan néz a kamerába. Egy líraibb riporthoz ez lett volna az alkalmas kép, ugyanakkor valószínűsítem, hogy a szöveg miatt a szerző azért választotta a harmadik képet, mert ebben a képben is megvan az a fájdalom a kis állatnak a tekintetében, ami egy fontos üzenet, ugyanakkor a folthatások átlós dinamikája a feszültséget jobban hordozza, és a kis állatnak a nyitott szája, mint egy felkiáltás szerepel a képen. Ezt most azért mondtam ennél a képrésznél el, hogy ilyennel is érdemes foglalkoznunk, hogy ebből a tekintetből is elgondolkodunk egy ilyen képsornál. Ha pályázatokra küldünk anyagot, akkor a sikeres pályázatnak az egyik kulcspontja, hogy tudjuk azt, hogy az adott pályázat kiíró milyen tematikában mozog, mit vár. Hogy líraibb megközelítéseket szokott-e díjazni, vagy nem, és annak megfelelő képeket küldünk be, és a sikerünk nagyobb lesz. Ami nekem érdekes ezekből a képsorokból az talán a legutolsó, Vörös horizont Kolontárnál, amikor András már viszonylagos távolságtartással kezeli ezt az egész történetet, és megpróbálja megtalálni azt az esztétikát, ami ebben az egészen halálos helyzetben furcsa és ellentmondásos módon jelen van. Nekem ebből a képsorozatból a negyedik képnél sikerül ez a leginkább. Ez az a kép, ami olyan, mintha egy filmforgatási helyszínen lennénk, és nem egy tragédia kellős közepén. Köszönöm ezt Andrásnak, megvan a három csillag, megoldotta az osztály leckéjét is, ettől függetlenül várjuk a további riportjait is. (hegyi)
értékelés: