A Lángoló Lelkek egy tűz-zsonglőr csapat, akik 2010. augusztus 21-én Pázmándon léptek fel...

András megtalálta magának a fotosopot, mint önkifejezési formát. Talált ott egy-két olyan plug-in-t, csúszkát, amivel módosítani lehet a színeket. Én ezzel a városképeinél nagyon nem értek egyet, mert szerintem azt az üzenetet gyengítik, ami egy városképnél fontos lehet, pontosan azt a líraiságot, ami egy technikailag nem szétpimpózott képnél elindulhat. Ennél a képsornál nem rossz az, amit látok, egy-két kivételtől eltekintve: például a kettes kép, vagy a négyes, vagy az utolsó kép. Ezek kilógnak a sorból, de ezektől eltekintve kézben van tartva ez a technika. Az első kép, mint felvezetés nem rossz, ez egy lírai kezdetnek tűnik, innen még sokmindenre gondolhatok, halottak napjától kezdve fáklyás felvonulás is eszembe juthat, aztán elég nagy ugrással csapunk itt a húrokba. Rögtön a második kép annyira nem illik a sorba pontosan azért, mert itt a fűből is, meg az egész háttérből túl sokat kapunk, de utána a harmadik kép nem rossz meglátás. A negyedik kép megint egy picit kérdéses, hogy mennyire illik bele ebbe a sorozatba, mivel ez a füst vagy mozgás által keltett fátyolszerű réteg rajta van ezen a képen. De aztán a többi képnél legalábbis technikailag nincs ilyen probléma. Viszont az a bajom, hogy a sok, a több nem biztos, hogy minőségben is többet ad. Itt megint az, hogy az egyes képek izgalmasak, de nem a fotográfus miatt. Ez olyan mint a táncfotó, vagy a színházi fotó: van egy előadás, és azok, akik ezt csinálják, viszonylag régóta csinálhatják, és gondolják, hogy mit fogsz látni. Tehát ott a trükk, mint a Rodolfonál is, hogy ők, mint a fénynek a mágusai pontosan tudják, hogy mi fog létrejönni. Ez, mint megfigyelés, tökéletes. Talán a kilences kép az, ami ebből az egészből minőségben, mondanivalóban és érzetben kiugrik. Ez a kép az, ami ebből a sorozatból szerintem időtálló. A többi ennek illusztrációja. A dolog mégiscsak fontos, mert én abban reménykedem, hogy András összeismerkedett ezekkel az emberekkel, esetleg barátságba is került velük. Ha van egy ötlete a későbbiekben, amihez az kell, hogy besegítsen egy csapat tűzzsonglőr, akkor őket segítségül fogja tudni hívni. De akkor már Gimesi lesz az, aki komponál, és azt mondja, hogy "figyelj, ide állsz te, te föl-le mozgatod a tüzet, ide állsz te, a másik kislány, te köröket fogsz rajzolni, te a harmadik, egy zászlót gyújtasz meg, és azzal rohangálsz a kertben", és mindezzel létrehoz egy dramaturgiát, mert most egyáltalán nem fellelhető. Összefoglalva, ez az egész akkor lesz izgalmas, ha András a saját ötletéből, a saját agyából kiindulva kreatív módon ezt az élményt feldolgozza. Ez a feldolgozás egy Gimesi-féle történetben fog visszaköszönni, onnantól válik érdekessé. Ezzel most azért nem tudok sok mindent kezdeni, mert ennek a nagyon fontos értelme abban van, hogy ez a fajta megfigyelés megtörténjen. A színtorzítás is olyan, hogy itt érvényes és jó, esztétikus megoldás, de azt is hozzáteszem, hogy nem pótolja a dramaturgiai hiányokat. András tegye ezt el a saját fejébe, mint portfólióba, hogy ez van, mint lehetőség. Remélem szerzett kapcsolatokat, ha nem, akkor is a megfigyelés fontos, mert ezeket a játékokat létre lehet hozni civilekkel is, és remélem lesz olyan alkotói fázisa Andrásnak, ahol a kreatív fotográfiában a fényfestést el kezdi tudni alkalmazni. (hegyi)

Nem nagyon érzem, hogy el lenne döntve, hogy ez a kép miről is akar szólni. Bátortalannak gondolom a döntést. Ha az idősekről szól, és csak illusztráció, vagy ennek egy kontrasztba, térbe helyezése történetileg a háttérben meghúzódó divat-kirakat, akkor a bácsi lábát nem lett volna szabad vágni, akkor tulajdonképpen egy kicsit a nézőpontját ennek a képnek billenteni kellett volna lefelé, és akkor ez jobban érthető és érvényes. Itt is itt van ez a színezés, komolytalanná teszi a képet. Ha már beavatkozom, akkor a mélységélesség megválasztásával avatkozom be, mert most a térbelisége ennek a képnek kétdimenziósra van redukálva azzal, hogy viszonylag nagy a mélységélesség, élesek a bábuk is, élesek a turisták is. Ha én ki akarok választani valamit ebből a történetből, és arra akarom a fókuszt vinni, akkor ezt szó szerint is meg kellene csinálni. Ezt visszaadom ismétlésre, András. (hegyi)

Ez a fotográfia több képből áll, több képet is ki lehetne metszeni belőle. Hogy mitől költői gondolatok, őszintén egy hónap is beletelt, míg rájöttem, hogy ott valami tollal ír a fiú. Ráadásul a Gimesi-féle színezős őrület itt is megvan. Azt a tollat ott kiemelte, és nekünk észre kellene venni. Ez most nem sikerült, és igazolja azt, hogy ezek a színkiemelések nem túl hatásosak. Ezek tulajdonképpen az András fejében létrejövő összefüggések, de a képre nem úgy kerülnek át, hogy a néző számára is egyértelmű és olvasható legyen. Azért mondom azt, hogy több képből áll, mert egészen fantasztikusak azok a megfagyott cseppek, amik létrejönnek ebben a vízköpőben, ami az oroszlán szájából kijön, ahogy ezek leérnek ebbe a tálba. Ez is nagyon szép, és a háttérrel együtt kimetszhető kép. A fiú az ellenfényes hajjal szintén jó, és jól mutat a fiú és az oroszlán együttese is. Sokminden van, ami kiemelhető lenne a képből, és az együttese sem rossz, bár a kompozíció nagyon lötyög. Ha a fiú a központi figura, akkor őt vagy központra teszem, tehát lehetett volna vágni a kép felső részéből is, és kicsit oldalt is lötyög. Ezt érezhette András, mert ezzel a képszél-besötétítős módszerrel próbálta is összerántani ezt, dehát ez megint egy mechanikai játék. Én ezektől a bindzsizésektől szeretném, ha szép lassan András elkezdene távolodni, sőt most kifejezetten azt kérem tőle, hogy az elkövetkező munkáiban egy ideig - és ez az idő nem egy hét - próbálja meg azt, hogy távol tartja magát a fotosoptól, és csak annyit, és arra használja, hogy a képet esetleg körbevágja, vagy egyenesbe hozza a tónust. Most próbáljuk meg egy kicsit azt, hogy nem nyúlunk ezekhez hozzá. Lássuk mire megyünk ezzel, mert így kicsit elbizonytalanodom abban, hogy András tudja-e, hogy mit akar, vagy pedig csak a fotosopot kezdi el úgy használni, hogy utólag farigcsál képet valamiből, ami ott a helyszínen nem biztos, hogy száz százalékos döntés volt. Azért vagyok én most ezzel ilyen kemény, mert láttam az András kiállítását, és bizony a kiállításon lévő képek egyrésze zseniális meglátás, és nem kíván utólagos magyarázatot, egy részén pedig érződik, hogy a fotosop ott volt a keze ügyében. A következő lépcső az lenne, ha megteremtené saját magának azt a biztonságérzetet, hogy ne kelljen ilyen utólagos eszközökkel élnie. Én most ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Nagyon jó az, amit András észrevett, persze a kivitelezés még nem tökéletes, de "jó szeme van", így szokták mondani. Észrevesz ilyen párhuzamokat, ami a gördeszkás csávó meg a téren átsétáló másik fickó között van. Ezt a cím is tartalmazza. Nem rossz. Kicsit az a bajom, hogy nehezen értelmezhető a környezet, hogy itt mi történik, és hol, miért. A pillanat rendben van. A kompozícióval nem értek egyet. Ha már ennyire tágra vettem az egészet, akkor sajnos maga ez a hely nem annyira jellemző és jó, nem erősíti magát a mesét. Ha pedig mégiscsak ez a fontos nekem, akkor nyugodtan vágjam szűkebbre. A képnek a bal oldalából biztos, hogy vágtam volna, nagyjából az oszlopok magasságából, és a kép tetejéből is vágtam volna valamennyit, nem túl sokat, de legalább egy tetőoszlopnyi sort. Kettő csillag, a kompozícióval valamit kellene kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Metropolis

Nem fogok túl sokat mondani erről a képről. Ezt a képet nagyon kedvelem, az egyik legerősebb képe az utóbbi időben Gimének. Örülök annak is, legalábbis szemmel nem látható, hogy ezen bindzsizett volna ezekkel a nyomorult tónusjátékokkal, hogy most kiválasztom a vöröset vagy kéket, és abból meghagyok valamit. Itt bevállalta azt, hogy ez egy fekete-fehér, enyhén szépiás színű kópia, és nem akart ennél sokkal többet játszani. Mert rájött, hogy az a becsillanó fény, amit a napsugár mutat, nagyon is szépen szabja ezt a képet, ad neki egy irányultságot, ráadásul ezek a fénysugarak izgalmas reakciót mutatnak a háznak a struktúráival. Tényleg, ez az az irány, amit én keresnék a Giménél, Gimével. Három csillag, hadd ne kelljen erről túl sokat beszélnem, rendben van. Egyébként ez akár egy filmplakát is lehetne, ezt én ennek is el tudnám képzelni, nagyon jó pillanat. (hegyi)
értékelés:

Azt nem tudom, hogy itt mekkora expozícióval, hogyan dolgozott az alkotó, de nem is biztos, hogy fontos. Nem szeretném technikailag cincálni. András hozott egy döntést, hogy majdnem fekete-fehér képet használ, de mégsem, azért egy kis zöldet benne hagyott, nem tudom minek, nem tudom miért pont azt a színt hagyta meg, szerintem ő se tudja. Ezt a fajta játékot nem kéne nagyon erőltetni, mert nem egy időtálló megoldás. Ha ettől elvonatkoztatok, akkor ez nekem kettő kép. Az egyik képen van egy fickó, aki kerékpározik, és az elmozdulása a háttérrel értelmezhető. A másik képen van egy másik kerékpáros, aki maga bemozdult, ott valami nagyon érdekes interferencia, vagy ismétlés jelenik meg. A két kép együtt nem nagyon értelmezhető. Kicsit olyan mint egy kollázs, de nem tudom mi volt vele a cél. Nekem egy picit ez zavaros, és nem tudom, hogy mi volt a Gime mondanivalója. Ezt átteszem szorgalmiba, a Mozgás leckét visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Abszolút értem azt, amiről Gime beszél, tényleg ott van valami rókaszerű lény, mintha ugrana. Ezt a csillagkaput hagyjuk, ez nekem nem komolyan vehető, a barlangrajzos séma izgalmas lehetne, mint elindulás. Ha eldönti Gime, azt, hogy őneki márpedig ez a Star Trek 3-ból ez a nemtudommi, akkor azt kell megmutatni. Ha azt mondom, hogy csillagkapu, akkor ez fontos. Ha azt mondom, hogy barlangrajz, akkor ezekkel a struktúrákkal foglalkozunk, amik létrejöttek ebben a homokban. Én lehet, hogy a barlangrajzos verziót erőltettem volna, ez kézenfekvőbb, a másik az Gimének a fantáziajátéka. A kivágás nem nagyon erős. Igen, az az időkerék lesz, ott a Felvonulási téren, néhányan már biztos jártunk ott, de ezt most nem sikerült olyan erősre fogalmazni, hogy letekerje a fejemet. Ezt visszaadnám ismétlésre, menj oda, és csináld meg mégegyszer. (hegyi)