Ez a fotográfia több képből áll, több képet is ki lehetne metszeni belőle. Hogy mitől költői gondolatok, őszintén egy hónap is beletelt, míg rájöttem, hogy ott valami tollal ír a fiú. Ráadásul a Gimesi-féle színezős őrület itt is megvan. Azt a tollat ott kiemelte, és nekünk észre kellene venni. Ez most nem sikerült, és igazolja azt, hogy ezek a színkiemelések nem túl hatásosak. Ezek tulajdonképpen az András fejében létrejövő összefüggések, de a képre nem úgy kerülnek át, hogy a néző számára is egyértelmű és olvasható legyen. Azért mondom azt, hogy több képből áll, mert egészen fantasztikusak azok a megfagyott cseppek, amik létrejönnek ebben a vízköpőben, ami az oroszlán szájából kijön, ahogy ezek leérnek ebbe a tálba. Ez is nagyon szép, és a háttérrel együtt kimetszhető kép. A fiú az ellenfényes hajjal szintén jó, és jól mutat a fiú és az oroszlán együttese is. Sokminden van, ami kiemelhető lenne a képből, és az együttese sem rossz, bár a kompozíció nagyon lötyög. Ha a fiú a központi figura, akkor őt vagy központra teszem, tehát lehetett volna vágni a kép felső részéből is, és kicsit oldalt is lötyög. Ezt érezhette András, mert ezzel a képszél-besötétítős módszerrel próbálta is összerántani ezt, dehát ez megint egy mechanikai játék. Én ezektől a bindzsizésektől szeretném, ha szép lassan András elkezdene távolodni, sőt most kifejezetten azt kérem tőle, hogy az elkövetkező munkáiban egy ideig - és ez az idő nem egy hét - próbálja meg azt, hogy távol tartja magát a fotosoptól, és csak annyit, és arra használja, hogy a képet esetleg körbevágja, vagy egyenesbe hozza a tónust. Most próbáljuk meg egy kicsit azt, hogy nem nyúlunk ezekhez hozzá. Lássuk mire megyünk ezzel, mert így kicsit elbizonytalanodom abban, hogy András tudja-e, hogy mit akar, vagy pedig csak a fotosopot kezdi el úgy használni, hogy utólag farigcsál képet valamiből, ami ott a helyszínen nem biztos, hogy száz százalékos döntés volt. Azért vagyok én most ezzel ilyen kemény, mert láttam az András kiállítását, és bizony a kiállításon lévő képek egyrésze zseniális meglátás, és nem kíván utólagos magyarázatot, egy részén pedig érződik, hogy a fotosop ott volt a keze ügyében. A következő lépcső az lenne, ha megteremtené saját magának azt a biztonságérzetet, hogy ne kelljen ilyen utólagos eszközökkel élnie. Én most ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Nem bánom, de az tény, hogy én is csak akkor vettem észre a tollat, amikor Gime ideírta a bejegyzéshez. Nem is értettem, hogy itt hol a költő és hol a gondolat. A kép nem rossz, de a cím tényleg erőltetett kissé. Ha kicsit más szögből fordultál volna, akkor jobban látszana a toll meg a papír is. Itt is mondanám, hogy kevesebb soppolás több lenne.