Egyre jobb, egyre jobb. Úgyhogy én meg vagyok győzve, hogy itt tényleg valami nézőpont váltás történt a Giménél. A képcímekben még egy picit sántikálunk, de az is el fog jönni, hogy a azok is rendeződnek, de ez egy nagyon kedves kép nekem. Ez a durex kávéscsésze, azzal, hogy nagyon közeli és nagy látószögű objektívvel egy nagyon közeli expozíciót kapott, ezáltal torzul az egész kép, ez a torzulás ennek jót is tesz. Ráadásul ez az enyhén zöldes-barna szépiás szín megint azt mondom, hogy ez egy nagyon nagy ötlet, telitalálat nekem ehhez a képhez. A sima fekete-fehérhez képest ad ennek az egésznek egy pici fűszert, egy picit megborsozza ezt a kávét. Ami nekem különösen tetszik, hogy a lényegi formák megvannak, és itt ami az igazi erény az az, hogy attól, hogy a tónusgörbét ennyire széthúzta Gime, ettől a világosabb tartományokban egy roncsolás jött létre és ez azért izgalmas, mert ez hozza azt, ami a központi üzenete ennek, hogy ez nem egy kihűlt kávé, amit ottfelejtettek, hanem ez most készült és még meleg. Ez attól tud kijönni, hogy ez a páralecsapódás nagyon izgalmasan létrejön és ábrázolódik. Szóval hadd ne kelljen ezt ennél tovább rágnom, ez nekem három csillag és köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Én örülök annak, hogy a Gime megint talált magának egy olyan tanulmányt, ami attól izgalmas, hogy valamit észrevesz, ott van, jelen van, és elkezd fotósként gondolkodni. Ez a fajta gondolkodásmód az, amire vártam eddig és örülök, hogy ez kezd megjelenni az ő képein. Igen, azt lehet mondani, hogy ezek az első lépések ezen az úton, de nagyon fontos lépések és ezekre érdemes visszaemlékezni majd később, amikor már úgymond mellényzsebből kirántja ezeket a történeteket. Miért mondom mindezt? Ennek a képnek az egy nagyon nagy erénye, hogy úgy monokróm és úgy van benne ez az egyetlen kis piros jelzés, hogy nincsen benne manipuláció. Nem kellett hozzá photoshop-ot előbányászni, nem kellett hozzá körülményesen körberajzolni, szóval nem kellett hozzá semmi utólagos pepecselés, ez ott volt. Ez azért fontos, mert ezek az „ott volt” helyzetek azok, amik a fotográfusi látásmódra olyan nagyon jellemzőek, hogy ezeket az „ott volt”-akat az ember megfigyeli, észreveszi és nem elég, hogy rögzíti és dokumentálja, de még kompozícióba is rendezi azalatt a másfél perc vagy 10 másodperc alatt. Ez az egyik, amit gondolok erről. A másik, hogy nagyon is jól komponált képet látok, nagyon szépek ezek az ívek, ezek a játékok, ha ezt egy nonfiguratív képként fogom fel. Tehát ez is egy erénye ennek a képnek. És az is jó, hogy elkezd az András egy kicsit máshogy gondolkodni, hogy hogyan is lehet a vágyat, mint érzést, mint élményt megfogalmazni, hogyan lehet elvonatkoztatni a valóságtól és a valós helyzettől, mert ugye két eset van. 1. Ahogy a Bizottság énekli, hogy "már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem". Ezen a vonalon is el lehet indulni. 2. A vágy, és akkor lefotózom azt, hogy egy nagy tál csirkepörkölt van előttem és ezek azok, amikre azt mondom, hogy nagyon jó és fontos üzenetek akkor, ha ebben valamilyen szinten saját jelenlétünk is meg tud jelenni, csak akkor. Ugyanakkor ennél a másik iránynál az a fontos, hogy elgondolkodtat, ad egy óriási nagy teret a befogadónak arra, hogy a maga vágy élményét megfogalmazza. Itt a fák mögött megbújó autót látjuk és annak a kis piros pontját, és azt mondja, hogy vágy, hogy erre tudom azt mondani, hogy a vágy ébredése ez a piros pont a sok fehér között. Aztán lehet azt mondani, hogy visszaemlékszem arra a helyzetre, amikor Irénke megérkezett hozzánk és néztem a kocsifeljárón, hogy most állt meg a kocsival. Szóval sok minden elindítható és ez annak köszönhető, hogy egy ilyen áttételes üzenetet kaptunk. Tehát én ezt 3 csillaggal tudom most díjazni, és azt mondom, hogy hajrá Gime, csak így tovább ezen az úton. Nagyon jók ezek a megfigyelések, egyre magasabbra teszed a lécet, nehezíted a dolgod, de hát ettől szép és ettől van értelme az egésznek, hogy így dolgozzunk. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon szép játékkal indul ez a történet, bár itt megint azt mondom, hogy engem egy picit zavar hogy mi az álló és mi a fekvő kép. Ezt, hogyha, így az oldalon görgetünk lefelé picit zavaró, ha egymásmellé tenném, mintha falra tenném akkor is ugrálna ez a helyzet, tehát egy ilyen grafikai megoldásnál erre is érdemes figyelni. Az első kép is nagyon jó és nagyon tetszik, aminek azt a címet adta, hogy Szitakötő. A Megtartás című kép is nagyon jó, bár ennél a képnél azt mondom, hogy igazándiból akár el is forgathatnánk ezt, és fekvő képpé forgathatnánk és én még lehet, hogy egy picit, amennyire esetleg engedne, adnék a kötelekből. Hát, a harmadik kép az az, ami, 11, ez azért kigyengíti az első kettőt. Tehát nem is nagyon van hozzá köze. Nem is biztos, hogy értem, hogy hogy kerül ide, azon kívül, hogy persze, biztos ennek a hídnak egy darabja, megvilágító eszköze, de a két fenti struktúrához semmi köze nincsen. Tehát, én most azt mondom, hogy amíg az első kettő következik egymásból, addig ez a harmadik kép ez nem szervül ehhez a kettőhöz és hát lényegesen egyszerűbb és primérebb megfigyelés, mint a másik kettő. Tehát én erre most egy kiscsillagot fogok adni, és igazándiból azt mondom Gimének, hogyha arra jár, akkor próbálja meg ezt egy kicsit még más képekkel kiegészíteni, aztán meglátjuk, hogy merre halad, de ez a 11-es ez nekem nem annyira erős. Persze, 11, de, hát ez akárhol is lehetne. Tehát ennek olyan nagyon nincs jellegzetessége, míg az első kettő az nagyon jól indul. Hogyha meg azt mondom, hogy Megyeri-híd, akkor azért valamilyen szinten lehet, hogy érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy hosszabb képsorozatban kezdek el gondolkodni, akkor bele kellene, hogy férjen ennél több is a hídból, hogy ez kijöjjön, hogy ez tényleg egy híd, mert így most csak a cím az, ami ezt most érvényesíti. (hegyi)
értékelés:

Ha úgy próbálok indulni mint néző, hogy mit látok, hát látok egy madarat fölszállni, hát ez nem egy akkora dobás, ettől még nem fog letekeredni a fejem. De, az viszont kifejezetten tetszik és nagyon jó, hogy a Gime elkezdett azzal foglalkozni, hogy mi az ami mozog és mi az, ami áll. És itt például az, hogy ő elkezdte követni a kamerájával ezt a madarat és ettől a madár tulajdonképpen áll és a tér kezd elmozdulni körülötte, ez egy nagyon fontos megfigyelés. Ezek stílusgyakorlatok, ezek tanulmányok, megfigyelések, de ezek nagyon fontosak. Amiért ez mégsem lesz háromcsillagos történet az az, hogy igen, de még ezt tovább kell tudni vinni, hogy mikor exponálok. Ugye nyilvánvaló, hogy ebben, ezek az elektronikus gépek sok mindenbe beleszólnak, hogy nem biztos, hogy pont akkor exponálnak, amikor mi akarunk. Ezt ki kell tapasztalni, mert hogyha egy tizedmásodperccel, vagy egy századmásodperccel később exponál a Gime, akkor ez a madár éppen fölfelé emeli a szárnyát majd, és hogyha fölfelé emeli a szárnyát, akkor kevésbé zavar be, tehát akkor a lábai, amik most ott nagyon szépen kezdenek kirajzolódni, ott ez esetleg még jobban látható. Vagy hogyha egy picit, egy leheletnyit tényleg hosszabb az expozíció, akkor lehet, hogy a fönti mozgásrész is belekerül ebbe a képbe. Ez az egyik részlet, a másik pedig az, hogyha egy kicsit később exponál, akkor azzal azt is eléri, hogy nincs ennyire összenőve ezzel a – hát én nem tudom, hogy ez egy sín akar lenni, vagy micsoda ez a vízszintes vonal -, de hogy ezzel nem gabalyodik ennyire össze ez a madár. Hogyha az volt a cél, hogy azt érezzük mint hogyha innen szállna föl, hát azt mondom, hogy azt is lehet, de most igazándiból nem erre utal ez a mozdulatsor. Az elhelyezés türelemjáték. Lehet, hogy 73 madárnak ahhoz elszállni, mire egyszer egy ilyet sikerül az embernek lelőni, de érdemes ezzel foglalkozni. Pontosan annak a begyakorlására, hogy akár egy hosszú exponálásnál hogy követünk le egy modellt, vagy hogy mikor exponálunk. Ez kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Hát, itt az a helyzet, hogy magát a kiválasztást el tudom fogadni, hogy egy olyan helyzetet mutatok meg, ami nem egy különleges épület, tehát nem valami nagyon szép, romantikus palota, vagy nem valami üveg újkori építmény, hanem egy nagyon sematikus épületforma. Különösebben nem szép, nagy építészeti truvájt nem tartalmaz, de el tudom fogadni, hogy ezt örökítjük meg. Ugyanakkor ez az egész most hanyatt dől, és attól, hogy ez így hanyatt dől, attól a kompozíció is borul vele. Én azt mondom, hogy maga a nézőpont megválasztása jó, csak vagy a kamerán kellett volna egy kicsit billenteni, vagy valami magasabb helyre fölkucorodni, fölmászni, nem tudom, de valahogy ezt létre lehetett volna hozni, akár még egy ilyen kis kézi kamerával is, hogy ne legyen ennyire zavaró ez a hanyatt dőlés, tehát most engem ez nagyon befolyásol, nagyon tud zavarni. A másik pedig az, hogy én ebbe azért látok egy másik nagyon izgalmas történetet, bár ez az én választásom lenne, hogy a kis légkondicionáló berendezések nagyon érdekesen csillognak most ebben a fényben, tehát ez egy nagyon jó kis játékot tudna létrehozni. Hát aztán még tovább is tudok menni, hogyha kell, úgyhogy a Gimének én tudok adni ötleteket. Ide éjjel visszajönni úgy, hogy beszökni, a portással megbeszélni, hogy némelyik ablak mögött had gyújtsam föl a fényt, hát ez már egy ilyen konceptuális történet lenne, egy ilyen performansz jellegű helyzet, de ebből is nagyon szép ritmusokat létre lehetne hozni. Vagy abból nappal, hogy melyik függöny roló van lehúzva, melyik van felengedve, tehát millió ötletet hozhatunk létre egy ilyen sematikus épületen pont abból adódóan, hogy maguk az épületdíszek nem vonják el a figyelmet. A játéktér az óriási, hogyha ehhez a házhoz, mint ahogy írja az András, hogy a Cég háza, tehát hogyha ehhez van valamilyen köze, vagy ide többször jár, akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. A felvetés az tetszik, de a megoldással most nem tudok egyetérteni, úgyhogy ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)