Munkák | Page 25 | Látszótér

Szűrés

hóesés

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

A képpár a tél házifeldatra érkezett, valójában András egyszerre a riport feladatához is illeszkedő munkát küldött el. Ennek azért is örülök, mert mind a két helyzetről lehet pár szót váltani. Kezdjük a "nem idevágóval", a riporttal. Sok szó esett már itt ilyesmiről és többségében sok, vagy három képszám fölöttiek érkeztek ebben a műfajban, külön örülök, hogy nagyon szűken két képpel is képes történetet mesélni András, a régebbi kritikai hangja az elemzéseknek itt alább kell, hogy hagyjon, mert éppen ez a munka bizonyítja, hogy András gondolati érzékenysége nagyon finom, speciális, sűrített tud lenni, akkor, ha kellően koncentrál és itt ez történik. A lecke: Jól oldja meg az impresszión keresztüli választ a házifeladatra. Közelit és távolabbit használ párban, a hó karcokra gondolok és az ágakra. A sötétbarna és a sárga ugyanúgy jól rímel egymásra, a belső történéseket erősíti. Külön meg kell jegyezni még, hogy András világában a nonfiguratív, vagy geometrikus, vagy transzcendes sokszor ott van és nehezen szervül a valósággal, néha kimódolt. Itt az első képben izgalmasan használja ezt a módszert a megfigyelésen keresztül egy határmezsgyére lépve a hószálakkal, amelyek olyanok, mintha régi filmkarcok lennének. Ettől válik egyszerre valóssá és manipuláltnak tűnővé e kép és ez az, amelytől intim és belső csendes világot karcol az emlékeinkből ide. Csak így tovább. (szőke)
értékelés:

itt van, pedig senki sem hívta...

Az már eleve egy nagyon fontos dolog, hogy az András házi kedvencre egy különleges, és szinte filmszerű ötletet küld el, mint egy szélesvásznú furcsa, misztikus film egy kiragadott részét. Itt valamilyen egymásra exponálás történhet, amiben egy macska vagy valamilyen fura, szinte pszihedelikus élőlény besuhan berebbenve ebbe a legénylakásba, és mint egy félelmetes vízióként van jelen. Közben ez az egész szőrmelény valamilyen kedvességet is hordoz magában. Azért szerethető ez a kép, mert ebben van érzelem és humor, jól olvasható a meséje, története. Úgyhogy én ennek a házi feladatnak nagyon örülök és szerintem jó döntés, hogy fekete-fehérben hagyta a képet. Színesben egész biztos, hogy elvitt volna másfelé, egy ilyen pop-artos hangulat felé a munka. Én ezt egy jó vállalkozásnak tartom és itt is megjegyezném, hogy akkor miért nem várható el ugyanez az összerendezett gondolkozás Gimesi András többi házi feladatánál. Ha ilyenek el tudnak készülni, akkor tessék ugyanúgy koncentrálni a többi leckére is. Annyi megjegyzés lenne, hogy a kompozíció most a bal oldalon a függöny miatt kifut. Erre jobban kell figyelni. (szőke)
értékelés:

laza fények...

Sok vita volt mostanában az András képei körül részemről és az jó, hogy konzekvens. Tehát, hogyha jól sejtem, akkor hasonló a tanulmánykörnyezet, mint az előző képeknél, ahol volt vita a képi formákkal. Nem tudom, hogy 100 százalékosan kimondható-e, mert ez is azért az absztrakt felé hajlik ez a kép, hogy ez most egy akvárium, vagy milyen üvegfelület, de valahogyan ezek a növények ott belebegnek a kép felső felületén. Annak is örülök, hogy ez az egész misztikus vonulat őt érdekli, viszont azt tartom fontosnak ebben a képben, hogy valahol a folyamatos fraktálokkal való játék egy picit a dokumentum felé, meg egy picit a realizmus felé visszacsúszik itt. Ha pedig ez elfogadható, amit most mondtam, akkor ahhoz, hogy a spirituálist még jobban kifejezhesse a függőlegesen jelentkező a kép baloldali részén látható tengelyforma, mint egy függöny vagy mint egy ilyen picit dőlő egyenes sík, azt valamilyen fénnyel – gondolom, hogy azért ez reprodukálható ez a kép – valamilyen fénnyel egy picit még jobban kellene realizálni. Ahhoz, hogy az András ne veszítse el a kedvét én szeretném most megadni a három disznót, de mondanám azt, hogy mindig nagyon jól látható, amikor ő elmélyültebben nyúl valamihez és kérném, hogy tartsa meg ezt az elmélyültségét. (szőke)
értékelés:

Megmondom böcsülettel András, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni ezekkel az anyagokkal, ezekkel a filmekkel. Nagyon szeretnék, de nem tudok igazából hozzáfűzni semmit, nagyon szeretnék segíteni, de nem tudok mit mondani ezekkel a kisfilmekkel kapcsolatban. Egyet érzek, hogy nincs elejük és nincs végük. Az én értelmezésemben nem tudom hova kapcsolni, mert olyan minthogyha darabkák lennénk, minthogy természetesen darabkákat filmezel, fotografálsz, de akkor is a mozgófilm, mint olyan kell, hogy egy kerek egészben, egy értelmezhető keretrendszerben tudjon működni. Számomra ez így most nem dekódolható. Nem tudom az okot, hogy mi, szeretnék segíteni de úgy érzem, hogy folyamatosan töredékek és egy nagyon zárt belső világban működő kódnyelvben használt rendszerből érkező töredékeket látok, amihez nem tudok hozzáfűzni, nem tudok kapcsolódni, ezért nem is tudok igazából sem kritikát, sem mást hozzá tenni ezekhez a munkákhoz. (szőke)

Nagyon örülök, hogy az András elkezdett újból foglalkozni az első leckével, és keresi az a metódust, ahogy megfogalmazhatja önmagát egy filmen keresztül. Én most – lehet, hogy az Andrásnak már egy kicsit elege van abból, hogy valamit ő letesz az asztalra és aztán jön egy kritika, de mégse, meg másik irány, meg mást csinálj meg máshogy, András majd legfeljebb azt mondja, hogy ostobaságot beszélek, - a film üzenetrendszerének van egy alapja és azt úgy hívják, hogy fotográfia. Tehát azért akkor, amikor egy kompozícióról vagy egy történetről beszélünk nem árt, hogyha valamilyen szigorúsággal állunk hozzá egy-egy történethez, amit mesélni akarunk. Ezt azért mondom ebben a helyzetben, mert az Andrásnál folyamatosan azt lehet érzékelni, hogy van egyfajta mesélési vágy, van egyfajta megmutatási, bemutatási, megmutatkozási vágy, de még mielőtt az első szót kimondaná - olyan ez, mint amikor az iskolapadból valaki feláll, megköszörüli a torkát majd csinál egy hátraszalltót vagy egy pukkedlit vagy valami vicceset vagy krumpliorrot rajzol magának. Tehát mindig van valami ezekben a történetekben, amit az Andrástól látunk, ami még mielőtt kimondódhatna valami mély és belső üzenet, elbátortalanítja talán az Andrást, nem tudom, ezt ő majd megmondja, és aztán inkább azt mondja, hogy csinálok valami geget, valami komédiát. Itt is ezt látjuk, hogy azt mondja magának, hogy a számmal fogok foglalkozni, mert onnan jön ki a beszéd és ez akkor egy érdekes megközelítés lehet, majd ezt a történetet nem viszi végig, hanem egyből egy hátrabukfenccel fejjel lefelé fordítja a kamerát, és akkor azt mondja, hogy ez most biztos vicces vagy szokatlan, hogy fejjel lefelé látjuk a száját és máshogy vannak a grimaszok. Én azt mondom, hogy nem András ez ebben a helyzetben nem szokatlan, ez egyszerűen felesleges irány, akkor amikor Te ki tudnád mondani ezeket a mondatokat nem megfordított kamerával is. Igen, ehhez az kéne, hogy végiggondold azt, hogy mi az ami gátol abban, hogy úgy állj ide elénk úgymond vagy a kamera elé, hogy nem érzed szükségét ennek a fajta bujkálásnak, vagy ennek a fajta játéknak. Tehát én azt mondom, hogy lehet, hogy segítene az, ha fotográfiában próbálnád először meg ezeket a lépéseket megtenni, lehet, hogy akkor előbb jutnál el valami szikárabb megfogalmazáshoz, nem tudom, filmmel is lehet ezt művelni csak én azt szeretném, hogyha valahogy tudnánk neked abban segíteni, hogy bátran nekidurálhasd magadat és megfogalmazhasd azokat a mondatokat, amik ott vannak a nyelved hegyén. Anélkül, hogy ezeket valami ilyen "Gimesis" viccbe kellene tenni, mert egy idő után az ember várja a vicc után a komoly mondatokat, és hogyha mindig csak a vicces mondatok jönnek és nem jönnek a komolyak, akkor az ember egy kicsit úgy érzi, hogy hiába vár. Bajban vagyok, most nem tudom, hogy mit csináljak a disznókkal. Én azt mondom, hogy ismétlés. (szőke-hegyi)

egymás mellett

András szereti a geometriákat a környezetben, a külvilágban megfigyelni a geometrikus ismétlődéseket. És egy nagyon érdekes, a nőiségről és a férfiasságról, párkapcsolatról egy jó, tárgyakon keresztül szimbolikus üzenetet küld. Egy jó választás ez, hogy ugyanolyan anyagból két karosszék tulajdonképp pontosan ugyanolyan és mégis teljesen más ettől a két karfától Én ezt egy jó megközelítésnek tartom. Talán annyit, hogy tételezzük föl, hogy én most a Gimesi Andrásnak megadom erre a három disznót, de hozzátenném, hogy a negyedik lecke barátság házi feladat azért egy fontos házi feladat és mivel az András dolgait ismerem, az András hozzáállását, lelki és szellemi mélységét is megtapasztalhattam, azt mondom, hogy ez a megúszásra megy ez a házi feladat most, amit ő most beküldött. Tehát megadom a három disznót, de szeretném, hogyha az András valójában, akár embereken keresztül is megpróbálná ezeket a mostani létállapotokat megfogalmazni. Még egyszer mondom, hogy a kép jó, megvan a három disznó, de azért hogyha mindenképp a maga történeteihez képest mérünk, akkor azt mondom, hogy András ennél még erősebbet is tudsz készíteni. Zárójeles megjegyzés, régi iskolákban körmös járt volna érte, hogy a kép bal oldalán van egy vékony sáv, nem tudom mi, azt ugye András le kellett volna vágni?! (szőke)
értékelés:

nyugágyban

Aki rendszeresen olvassa az elemzéseket tudja, hogy a Szőke az nagyon szereti Gimesi Andrást, különösen a születésnapi üdvözlete még jobban fölerősítette mindezt, de azt is tudja, hogy állandóan a Szőke egy ilyen ostorral ostorozza Gimesit és mindig mondja... ezzel a képpel ez a baj, azzal a képpel az a baj, srattarattarattaratta. Most annyi szerencsés helyzetünk van, hogy ezt a képet is Szőke elemzi, tehát nem szólhat bele más, nyilván olyan, aki a képzőművészethez jobban ért, úgyhogy itt most Szőke csak azt tudja mondani, hogy gyakorlatilag úgy érzi, hogy ezen a képen a két albínó guppi, vagy bocsánat, tapogató harcsa, azok akik ott meglapulnak ezeken a leveleken, akár lehetne Szőke és Gimesi. Attól, hogy ilyen közelségben van az akváriumi képben megmutatva ez a pihenő helyzet, az egész átlép egy picit a normál akváriumi képek hangulatán és költőivé tud válni. Jók a ritmusok, jó az alsó házmester harcsának az íve fölött megjelenő levélforma, jók ezek a színek, ahogy ez az őrületes román-plüss-bugyirózsaszín halfelület evvel a nedvzölddel párhuzamba van állítva. Talán ha a világítós tábor élményei erősebben nyomot hagynának, ha a mélységélesség jó lenne, talán ha Gimesi nem a gyorsan megcsinált konzervleckéket próbálná "eladni". (szőke)
értékelés:

fénykép

Azon az útvonalon keresgél András, amely a Moholy-féle képzőművészeti irányok kapcsolódásait mutatja, és mutatja térgeometria, fotográfia, építészet, ember kapcsolódásait. Bódy világában is ez fölsejlik a 70-es években és a 80-as évek elején, ugyanakkor, ha esetleg a geometria, a mértani játékok szóba kerülnek itt, egy picit talán a tükröződő formákkal, ritmikailag érdemes lenne még egy picit játszani. Jó az ötlet, kollázs, amely bekerül ebbe a képbe, de ahhoz képest talán a kép jobb fölső sarka, bal alsó résznél a fényképezőgép formája, ezek egy picit nekem hevenyészettnek tűnnek. Ráadásul a perspektivikus gyöngysorok, ezek a gerjedések mind-mind a telefonba elhelyezett fényképezőgép felé tartanak, miközben maga a varázsló, maga a kémikus, a feltaláló az középtájékon, sőt talán a szemét előtérbe helyezve néz ránk, helyezkedik el, tehát szétcsúszik egy kicsit ez az irányított középpontozás, mert valami miatt most a képen egy jelentéktelen tárgy felé kellene hogy irányuljon a tekintetünk. A jelentéktelen tárgyat azért mondom, mert ha az ember nem ismeri ezt az eszközt, nincs ilyen, nem használja, akkor a képről nem felfedezhető, hogy mi ez a fura tárgydarabka, ami belóg a kép alján. Ugyanakkor pedig az alkotó jelenléte és az alkotó tekintete egy másik helyzetbe vonzza a szemünket. És emiatt kétfelé tart az üzenete ennek a képnek. (szőke)
értékelés: