Munkák | Page 21 | Látszótér

Szűrés

A karmester

Nem kell ezt túlbeszélni. Rendben van a kép, nem egy nagyon bonyolult üzenet. Megint az András-féle vicces világból hozzuk a példákat. Azért korántsem vagyok tőle annyira elájulva, mint a cigarettás képtől, de azt mondom, hogy elfogadom. Azért, ha a cigarettás képre adtam három csillagot, akkor erre most nem adnék annyit. Nem azért, mert ez a kép nem jó, de ez inkább illusztráció, mint sem egy érzelmi helyzet. Tehát egy könyvillusztrációnak el tudom képzelni. Az épített környezetben is én egy picit azt várom, hogy az érzelmeinket vigyük bele. Ebben most maximum a humorán keresztül találom meg Gimét. (hegyi)
értékelés:

cigarettaszünet

András megint olyat talál, ami egy nagyon erős kép. Nagyon szeretem ezt a megfogalmazást. Nagyon jók a ritmusok és nagyon jó az, hogy nem csak a feketének, a fehérnek, hanem az oszlopoknak, a világosnak és a sötétnek a ritmusával, az emberek ritmusával, hogy hol mutatok meg és kit mutatok meg, és mennyit, a tükröződésben is vannak emberek. Ez az egész létrehoz egy olyan vizuális játékot, ami igazándiból a kint és bent, az elől és hátul fogalmát is vicces helyzetbe hozza. Ez az egyik része a dolognak. A másik része, olvastam a hozzászólásokat, hogy kérdés az, hogy miért van ott ez a kéz a képnek a bal alsó részén. Én azt mondom, hogyha az nincs, akkor ez egy unalmas játék. Akkor sem rossz a kép, de nekem ettől válik izgalmassá, ettől van az egész sztorinak mozgása, ettől jön létre történet. Ettől gondolhatom azt, hogy ő majd onnan egyszer csak kiugrik és lekever egy pofont annak a másik csajnak. Szóval sok minden felé elindulhatok, de a lényeg az, hogy elindítja a fantáziámat, és ez fontos. Ráadásul kompozícióban is nagyon jó helyen van. Tehát én abszolút egyet értek ezzel. András, hajrá hajrá! (hegyi)
értékelés:

Egy nehéz nap éjszakája...

Értem ezt a képet, abszolút tisztában vagyok vele, hogy mikor, hogyan, miért készül el. Ez most személyes lesz, de gondolom ennyi személyesség belefér. Én ezeket a képeket nem kedvelem. Biztos van, aki erre van kihegyezve. Én ennél a képnél sokkal többet nem látok, mint azt, hogy valakinek a kiszolgáltatottságát használjuk a saját céljaink elérése. Megint azt mondom, hogy valószínűsítem, hogy ilyenkor az ember nem nagyon szokott kommunikálni azzal, akit éppen fényképez, hanem kihasználja azt, hogy ő most ott éppen alszik. Hogyha kompozíció szempontjából nézem, akkor térhetnénk ettől el, hogyha a környezetből és a környezeti helyzetekből többet tudnánk adni. Azt is megmondom miért. Így, most, csakis kizárólag ez az úriember az, aki a képnek az alanya, és rajta keresztül kéne értelmeznünk ezt, hogy ez egy nehéz nap éjszakája, megy a fülünkben a Beatles, miközben ez a kép másról is szólhat. Ez a kép nem kötelezően arról szól, hogy neki valami bulizós hangulata lett volna, és most megfáradt, hanem sok minden más értelmezést is megenged. Hogyha mondjuk ennél a helyzetnél, ebből a buszból még többet adunk, akkor azt máris helyzetbe hoztuk, és így a környezettel való kapcsolattal tudjuk intimebbé, általánosabbá tenni ezt a fajta képi megoldást. De még egyszer mondom, én nem vagyok ettől elájulva, én ezt nem tartom egy fotográfiai csúcsnak, hogy kiszolgáltatott embereket fényképezünk. Akkor tessék fölébreszteni ezt az ember, és úgy fényképezni. Abba van kakaó. Ez most így nem erős. Ráadásul rávillantottunk, rávakuztunk. Lehet azt mondani, hogy az expozíciót nem tudtam volna másképp megoldani, mert nem volt nálam állvány, és ezt még el is tudnám fogadni. De ez, így, együttesen, a szűk kompozíció, a direkt világítás, a kiszolgáltatott helyzet, nekem ez így primer. Az, hogy utazom ezen a járművön, ott van egy másik ember, jajj de vicces. Őt már rögtön el is könyvelem valamilyennek, tehát nem is adom meg a lehetőségét, hogy a történet esetleg másról szóljon, hanem a saját értelmezésemmel tulajdonképpen beleszorítom a modellt egy szerepbe. Ez a szerep nem egy pozitív szerep. Ez még idáig elfogadható lenne, hogy én őt ebben a negatív szerepben szeretném ábrázolni, de nincs meg a kiút, nincs meg az a fajta kifelé mutató helyzet, amivel az esendősége és a humánuma ennek a történetnek megfogható lenne. Köszönöm, erre én most nem nagyon adnék csillagot. A magány leckét az András próbálja meg először magán átszűni, mert nagyon gyorsan elkezdünk fényképezni másokról, akár a barát leckébe, akár a portré leckébe, miközben saját magunkkal még nem vagyunk tisztában. Ahhoz, hogy ilyen képet az ember megcsináljon, ahhoz saját magát kell tudni fotózni. Még durvábbat mondok. Ha az András ülne ott ugyanígy, akkor el tudnám ezt fogadni, és azt mondanám, hogy bravó, megemelem a kalapomat, de nem ez történik. És ettől az áttételezéstől nekem hiányérzetem támadt, hogy András, meg tudnád te csinálni ezt saját magaddal is. Úgyhogy én most azt mondom, hogy ismétlés. (hegyi)

vonalak

Nagyon kedvelem ezt a képet. Mégpedig azért, mert egy olyan történetből, ami egy mindennapi történet, viszonylag sokszor találkozhatunk vele, villamos megy az utcán, ami önmagában nem túl sokat mondana nekünk, két fontos megfigyeléssel komponál képet András. Az egyik az, hogy a ház és a villamos sárgája nagyon jó ritmusban válaszol egymásnak, a másik, hogy azokkal a csíkokkal, amit valószínűleg valamilyen reluxa vagy fényvédő hozhat létre, a mozgás érzetét is kelti számunkra, és olyan, mintha segédvonalak lennének berajzolva az ún. perspektivikus ábrázoláshoz. Nem tudom ki volt, aki rajz órán ilyet tanult, mit tanultunk perspektivikus ábrázolást, és ahhoz hasonló segédvonalakat húztunk anno, aztán magát a fő témát kihúztuk erősebben tollal, filccel, tintával és aztán a segédvonalakat kiradírozva szemünk elég kerülhetett maga ez a perspektivikus megközelítés. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet, és nem is akarnék erről sokkal többet mondani. Tömegelhelyezésben is helyén van. Talán, talán a kép jobb oldalából, ott a két ablaksor után következő, talán lépcsőház ablakoknál én már vágtam volna ezt a képet, kicsit akkor feszesebb lenne a kompozíció, de így is el tudom fogadni. (hegyi)
értékelés:

üzenet

András, most megfogtál. Volt idő, hogy ezen gondolkodjak, eltelt 10 nap most az elemzés és amióta a kép felkerült között. Én azóta vissza-visszatekerek ehhez a képhez, és gondolkodom azon, hogy vajon mit akart a Gimesi azzal, hogy ez a köldök leckére küldte. Már olyan is eszembe jutott, hogy mert a pasi nagyjából a köldökénél tartja a telefont. Nem tudom. Tudtok azért meglepetést okozni. Úgyhogy miközben a képet nagyon szeretem, nem tudok vele mit kezdeni. Bocsánat. Üzenet, tök jó, nagyon rendben van a bácsi, nagyon vicces ez a sityak a fején. Az meg, hogy sms-t küld vagy nem tudom mit csinál közben, az tényleg mókás, de hát ennyi. Így most a 10-es leckével megfűszerezve főképp nem találok rajta fogást. Szeretem, de én ezzel most nem tudok mit csinálni. Tök szerethető a kép, csak megint nem tudom, hogy miért készült azon kívül, hogy vicces. Lehet, hogy én valamit most nem vettem észre, ami észre kellett volna vennem. Segíts nekem kérlek, és ne csak nekem, szerintem a többieknek is, mert ahogy látom a hozzászólások se nagyon záporoztak, gondolom más is esetleg várná, hogy beavasd. (hegyi)

ravatal

Egy fekete-fehér képet látunk, ami nagyon konkrét üzenettel próbál a nézővel kommunikálni, mégpedig egy betonkerítés szegélyen fekszik egy baba, talán lecsukott szemmel, meztelenül, ruha nélkül és erre még plusz ráerősít egy nylon szatyor, ami a baba vállától lelóg erről a betonperemről. Erősíti még ezt a képet az is, hogy ez egy rozsdás, szemmel láthatóan nem gondozott kerítés, a baba is koszos, sáros. Azt nem tudom, hogy András ezt így találta és megörökítette, mint fotográfiát, vagy pedig rendezett is ezen valamennyit. Nekem most ebbe az üzenetbe sok a nylon zacskó. Nem erősíti, hanem kicsit didaktikussá teszi az üzenetet. Nem vagyok benne biztos, hogy értem, hogy mit akar ezzel mondani. Tehát lehetne alkalmazni ezt a zacskót, mint szemfedőt, de akkor ezt használni is kell. Ebbe a formába most kosz, ami ott maradt. Én most ehhez a formához, amit itt a betonszegély és a kerítés képvisel, és ebben ez a stilizált kis emberforma megjelenik, ebben a kontextusban nem érzem most azt, hogy szükség van erre a nylon zacskóra. Meg lehet győzni, hogy használható egy ilyen környezetbarátnak mondott szatyor, mert ugye a jelet azt látjuk, de azért annyira most ez nekem nem jön le, hogy ez miért van ott. Úgyhogy eddig a kép kettő csillag. Ami nekem egy picit kérdés az az, hogy van egy távolságtartás ebben a közlésben. Megint azt mondom, hogy ha megfigyeljük ezt a teret, ahhoz szűk, hogy mint egy szociográfiai helyzetleírás a környezetről, az adott kulturális háttérről, arról az építészeti helyzetről vagy arról a szociográfiai helyzetről, ahol ez fellelhető ez a baba, információkat adjon. Ha ezt elfogadjuk, tehát hogy ehhez képest eleve ez a képkivágás szűk, akkor viszont azt mondom, hogy közelebb kell menni. Tehát nem vagyok meggyőzve arról, hogy a képnek pl ami a jobb oldalán szerepel, mint tömeg, annak bármilyen funkciója lenne. Magyarán nem ment elég közel ehhez a helyzethez András. Nem csak fizikailag egyébként, hanem érzelmileg sem. A fizikai távolságtartás egy kicsit hordozza magában az érzelmi bizonytalanságot is. Azt, hogy az ember nem döntötte el, hogy mi a viszonya ahhoz a történethez, amivel szembesül, hogy ne repüljön el a kis madár, rögzíti a képet, de nem biztos az üzenetben. Én most ezt tudom erre mondani, tehát ez nekem még egy csillagot elvesz ebből a képből, úgyhogy én erre most összességében egy csillagot tudok adni, és azt mondom, hogy András, bátrabban próbálj közelíteni a témákhoz. Attól leszel benne ezekben az üzenetekben, hogy eldöntöd, meghatározod vagy tudatosan vagy élményszinten átéled azt, ami neked ezekben a képekben fontos. Ha ez az átélés megtörténik, akkor meg fogod találni, adni fogja saját magát, hogy honnan, milyen szögből, milyen képkivágással, milyen méretben készíted el ezt a képet, akkor nem fogsz hezitálni azon, hogy kell az a zacskó vagy nem. Ha kell, akkor el fogod rendezni, hogy a képnek szerves része legyen, ha nem kell, akkor megfogod, ki fogod dobni, majd utána megmosod a kezed. Tehát az lényeg az, hogy tudni fogja a néző, hogy miért készült el ez a kép. Önmagában most ez így nincs befejezve. (hegyi)
értékelés:

mind egy

Ennél a házi feladat megoldásnál, mintha az András egy picit visszakanyarodott volna egy előző állapothoz, egy előző stációhoz, amikor a kép címe és a kép általa uralkodónak tartott poénja, gegje között az összefüggést kívánná erősíteni, egy viszonylag egyszerű verbális megoldással. Ami biztos, hogy én ezzel 100%-osan nem tudok egyetérteni, mint címadási metódus. De vonatkoztassunk el a címtől, majd a későbbiekben talán erre érdemes nagyobb figyelmet szentelni. Ha magát a képet, mint kompozíciót nézem, akkor nagyon izgalmas az a fajta meglátás, amit az András itt észrevett, hogy ezekkel az egyesekkel, ami itt mint házszám feltűnik, párhuzamba kerül, vagy ezekre feleselnek azok a ritmusok, amik a lépcsőfokoknál létrejövő nagyon is kemény, kopogós ritmusok, vagy akár a korlátfelhajtó ritmusai. Tehát több ilyen formát lehet ezzel úgymond párhuzamba állítani, és ezek a párhuzamok érvényesek. Arra hívnám fel András figyelmét, hogy attól válik egy kicsit esetlegessé ez a kép, hogy elragadta őt valószínű az a fajta élmény, hogy ezt észrevette és ráadásul még tükröződik is ezen az üvegfelületen ez az egyes, miközben nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy optimális helyről készült ez a kép. Nyilvánvaló, azt én nem fogom tudni innen megmondani, hogy mennyire lett volna megoldható az, hogy más helyzetről, más kamerahelyről exponáljon, de azért azt figyeljük meg, hogy mindezeket a képi üzeneteket és párhuzamokat gyengíti az, hogy a képhatároknál nincsenek párhuzamosok, a kép határra nem futnak párhuzamosok sem függőleges, sem vízszintes irányban, tehát ezek a sávok, síkok ezek pontatlanul vannak határolva. Nehéz dolog az épületfényképezés. Nyilvánvaló, hogy egy 9x12-es vagy egy 13x18-as síkfilmes kamerával könnyebben megoldható lenne ez a probléma, de erre szokták mondani, hogy szegény ember vízzel főz, a laborban is meg tudunk egy olyat csinálni amikor nagyítunk, hogy a képnek az egyik sarkát úgymond megemeljük, ha kellő mélységélessége van a nagyítógépnek, akkor ezeket a perspektíva torzításokat ki lehet küszöbölni. Erre alkalmas az elektronikus megoldás is, ez az egyik utólagos lehetőség. Amit pedig a helyszínen – nem vagyok benne biztos, hogy jól meglehetett volna oldani – hogy egy picit magasabbról készül a kép, és akkor ezek a párhuzamosok a kép határával működnének. Egy kis elforgatást még elbírt volna a kép. Szóval ezt tudom így hozzátenni. (hegyi)
értékelés:

olvadás

Nagyon kedvelem ezt a képet. Legfőképp azért, mert olyan játékot vesz észre András, ami ott van mindenki előtt, úgymond a kezünk ügyében. Ez a pocsolyában tükröződő városrészlet, ezt sokszor látjuk egyébként, amikor járunk-kelünk a városban. Mégis azt mondom, hogy sikerült neki egy olyan időpillanatot választania, amikor a fények és árnyékok játéka nagyon szépen, nagyon líraian jelenik meg a munkájában. Talán annyit hozzáfűznék, hogy arra lehetett volna egy picit figyelni, hogy az a nagyon is fontos szereplő, aki most a járdaszélén, úgymond a kép felső részében kezd begyalogolni a képbe, határozottabban jelenjen meg. Nem a konkrét személy, hanem az árnyék. Itt most arra gondolok, hogy vagy kivárunk még más gyalogost, aki arra fog jönni és egy kicsit közelebb gyalogol úgymond a járdaszegélyhez és akkor a teljes árnyékrész és az alak bele tud kerülni és akkor nincs lefejezve a figura, hát vagy pedig azt mondom, hogy ilyenkor nyugodtan lehet manipulálni és azt mondani a járókelőnek, hogy ne haragudjon, nem lesz maga rajta azon a képen, csak az árnyéka, de tegye meg már, hogy ott megáll egy kicsit és közelebb gyalogol oda a járdaszélhez. Ugyanis megéri a fáradságot, hogy az ember ilyenkor elkezdje instruálni a modellt, vagy megéri várni. Én az instruálás mellett vagyok egyébként inkább, mert az mondom, hogy nem biztos, hogy 2 perc múlva, 5 perc múlva ugyanez a fényhelyzet, vagy ugyanez a világítási helyzet fennáll. Ezek a pillanatok nem tartanak örökké, tehát én inkább amellett vagyok, hogy igenis ilyenkor meg kell szólítani azt a járókelőt, ha nincs mellettünk éppen valaki ismerős, akit úgymond be tudnánk állítani a képbe. Nagyon szeretem ezt a képet és én most erre megadom a három csillagot azért, mert remélem, hogy ezt a tanácsot András megfogadja és kapunk még tőle hasonló üzenetet úgy, hogy ezekre az apró kis nüanszokra is odafigyel. (hegyi)
értékelés:

kukucs

Hát kukucs az maga gondolom nem a cicának a neve, hanem maga ez a gesztus, ami itt történik, hogy ez a cicuka, valószínű, hogy mondjuk egy fürdőszoba, vagy egy konyha radiátoráról kinéz ránk. Én is macskatartó vagyok, van négy is a lakásban, pontosan tudom, hogy milyen meglepő helyzetekben tudnak megjelenni a cicáink, de én most ezt annyira nem tartom erős fotónak, nem tartom annyira erős kompozíciónak. Jók a megvilágítások, a fényjátékok, nagyon tetszik az, hogy megjelenik a falon ennek a portrénak az árnyékképei is, csak most nekem egy picit mindezzel konkurál az a képi rendszer, ami itt a csempékkel létrejön. Mivelhogy András, ha jól tudom együtt él ezzel a macskával, nem könnyű eset ilyenkor dolgozni, mert hogy pont az együtt élés az, ami megnehezíti a dolgunkat, de én még várnék ismétlést. Ez a kép még mindig nem tudja számomra megmutatni ennek a kis házi kedvencnek a jellemét, a karakterét. És hát ez azért fontos egy ilyen bemutatásnál. Ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

turbán

Ez a házi feladat és ez a megoldás most egészen rajzfilmszerű. Ez javarészt annak köszönhető, hogy valami olyan technikai játék van, egy olyan utólagos labormunka, amitől a képen szereplő tárgyak egy plusz grafikai ízt kapnak a szemcsézettséggel, a kontraszt és a határvonalak megjelenésével. Azt mondom, hogy maga ez a fajta grafikai játék ez izgalmas. Viszont, ha mint grafikai formák és nem mint konkrétum értelmezzük ezt az egész képkereten belüli munkát, akkor szigorúbban és szűkebben kell komponálnunk. Most itt vannak a képen olyan részek, amik nem képviselnek értéket úgymond, magyarán vághatóak lennének. Akár a kép baloldalára, akár a kép jobboldalára, akár a kép fölső részére gondolok. Itt, ezeknek a formáknak az összekapcsolódása, ami izgalmas. Ennek a kéménynek és ennek a toronykupolának. Ha pedig ezt el tudjuk fogadni, akkor erre kell fókuszálnunk. Nem ad most ehhez hozzá az a tér, amit még András pluszban ehhez hozzáengedett tenni. Én egyébként ezzel az fajta utólagos képmanipulációval annyira nem értek egyet. Biztos volt oka, hogy az András ennyire belenyúlt ebbe a képbe, csak most ez egy picit túl sok, lebukik a manipuláció. Kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Téli nem este

Megmeredt karmok

Itt a lecke besorolással abszolút nem értek egyet. Persze-persze, épített környezet, mert egy épületben találtam - itt most megint azt mondom, hogy ennél magasabbra kéne mozdulni. A képi megoldás abszolút érvényes és rendben van. Annyit azért hozzátennék, hogy vagy a háttérrel kezdtem volna, jelen pillanatban engem az az átmenő függőleges vonal zavar, vagy hogyha nem komponálom ennyire szűkre, akkor meghagyható az árnyék életlenben, akkor ott valószínűleg több képalkotó elemet találunk majd. És nem teljesen értem, hogy miért kellett elvágni ezt a körívet. Úgyhogy maga a meglátás jó, tehát ez olyan, mint egy nagy döglött pók, tudom a póknak kettővel több lába van, azt hiszem, nem szoktam annyira nagy barátsággal szemlélni, de ha jól emlékszem annak 8 db lábacskája van, ennek meg 6, de mondjuk nevezzük póknak. Nagyon tetszik az, hogy tónusban megint az András játszott és jó irányban keres, tehát ez is egy jó megoldás. A kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Escheri látomás

Nagyon örülök annak, hogy egy ilyen alkotót hív be idézet címkén az András közénk, és én javaslom is, hogy Eschert tanulmányozzátok, az interneten biztosan találtok hozzá megfelelő mennyiségű információt. Az, ami érvényessé teszi ezt a fajta asszociációt a különböző térsíkoknak, a párhuzamosoknak a rendszere itt most ezen a képen, értem ezalatt az ablakok, ablakkeretek által adott perspektivikus torzulásban mutatott külső világot, és a belső tetőgerendákkal és tetőlemezekkel másik, belső világot, és a kettő rendszere, ami nagyon érdekes, kint-bent térjátékot mutat. Én ezt nagyon szeretem, ennél sokkal többet nem is tudnék róla mondani. Talán annyit, hogy én azt a fehér foltot jobb oldalon a lehető legkisebbre hagytam volna, tehát abból még lehetne vágni, de ennyi. (hegyi)
értékelés:

macskaszem

Izgalmas meglátás. Nagyon kedvelem azt, hogy András ennyire emberközpontúan közelít egy házi kedvenchez, és ez nagyon nagy erénye ennek a képnek. Ugyanakkor azt mondom, hogy értem a kiválasztást, de nem értek egyet vele teljesen, hogy ennyire szűkre véve a szem az, amire csak és kizárólag koncentrálunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy nem is biztos, hogy 100%-ig jó helyre érkezik az a fény, amivel most dolgozik az alkotó. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy óvatosan a fényekkel. Erről már beszéltünk, hogy milyen világítást adunk egy állat szemébe. Most ez a fény nekem nem is teljesen jó helyen van. Azzal, hogy ennyire elvész a honnan-hová, mettől-meddig határ nehezen lehet beazonosítani, hogy mi történik. El tudom ezt fogadni, de akkor is a szem körüli szőrzetből és abból a helyzetből, amit ennek a kis állatnak az arca mutat, én többet adtam volna. Kifuthat ez teljesen feketére, mint ahogy a kép nagy részén kifut, akkor viszont nem nagyon értem, hogy a baloldalon az a háromszög miért marad benne, mert meg lehet azt oldani, hogy az ott nem kell. Most ez itt nekem egy kicsit bizonytalan, úgyhogy egy csillag. (hegyi)
értékelés:

A Kör

Márti leckéje arról szólt, hogy mindenki csinálja azt, amit akar. Megint azt mondom, hogy itt a leckebesorolásban kicsit billegünk, lazázunk, mert hogy az a lecke elég konkrétan megvan fogalmazva, úgyhogy arra azt várnám megoldásnak, hogyha lehet. Tehát azért lehet itt a határokat feszegetni, csak én meg azt mondom, hogy előbb próbáljuk meg megoldani magát a direkt módon feladott leckét és csak utána kezdjünk a határok keresésébe. Értem az üzenetet, hogy igen, mindenki azt csinál amit akar, valaki Toyotával parkol a hóban, valaki meg a lovacskával kocsikázik, meg a két behajtani tilos tábla, szóval persze, ez nagyon jó üzenet és nekem nagyon tetszik egyébként mint kép, de hát azért nekem ez egy asszociációs játék, nem elsősorban a lecke megoldása. Magát a leckét visszaadom ismétlésre és ez a kép így, hogy kikerült alóla a lecke, ez így egy csillagot tud kapni. (hegyi)
értékelés: