András megint olyat talál, ami egy nagyon erős kép. Nagyon szeretem ezt a megfogalmazást. Nagyon jók a ritmusok és nagyon jó az, hogy nem csak a feketének, a fehérnek, hanem az oszlopoknak, a világosnak és a sötétnek a ritmusával, az emberek ritmusával, hogy hol mutatok meg és kit mutatok meg, és mennyit, a tükröződésben is vannak emberek. Ez az egész létrehoz egy olyan vizuális játékot, ami igazándiból a kint és bent, az elől és hátul fogalmát is vicces helyzetbe hozza. Ez az egyik része a dolognak. A másik része, olvastam a hozzászólásokat, hogy kérdés az, hogy miért van ott ez a kéz a képnek a bal alsó részén. Én azt mondom, hogyha az nincs, akkor ez egy unalmas játék. Akkor sem rossz a kép, de nekem ettől válik izgalmassá, ettől van az egész sztorinak mozgása, ettől jön létre történet. Ettől gondolhatom azt, hogy ő majd onnan egyszer csak kiugrik és lekever egy pofont annak a másik csajnak. Szóval sok minden felé elindulhatok, de a lényeg az, hogy elindítja a fantáziámat, és ez fontos. Ráadásul kompozícióban is nagyon jó helyen van. Tehát én abszolút egyet értek ezzel. András, hajrá hajrá! (hegyi)
értékelés:

Nagyon kedvelem ezt a képet. Mégpedig azért, mert egy olyan történetből, ami egy mindennapi történet, viszonylag sokszor találkozhatunk vele, villamos megy az utcán, ami önmagában nem túl sokat mondana nekünk, két fontos megfigyeléssel komponál képet András. Az egyik az, hogy a ház és a villamos sárgája nagyon jó ritmusban válaszol egymásnak, a másik, hogy azokkal a csíkokkal, amit valószínűleg valamilyen reluxa vagy fényvédő hozhat létre, a mozgás érzetét is kelti számunkra, és olyan, mintha segédvonalak lennének berajzolva az ún. perspektivikus ábrázoláshoz. Nem tudom ki volt, aki rajz órán ilyet tanult, mit tanultunk perspektivikus ábrázolást, és ahhoz hasonló segédvonalakat húztunk anno, aztán magát a fő témát kihúztuk erősebben tollal, filccel, tintával és aztán a segédvonalakat kiradírozva szemünk elég kerülhetett maga ez a perspektivikus megközelítés. Úgyhogy én nagyon szeretem ezt a képet, és nem is akarnék erről sokkal többet mondani. Tömegelhelyezésben is helyén van. Talán, talán a kép jobb oldalából, ott a két ablaksor után következő, talán lépcsőház ablakoknál én már vágtam volna ezt a képet, kicsit akkor feszesebb lenne a kompozíció, de így is el tudom fogadni. (hegyi)
értékelés:

Egy fekete-fehér képet látunk, ami nagyon konkrét üzenettel próbál a nézővel kommunikálni, mégpedig egy betonkerítés szegélyen fekszik egy baba, talán lecsukott szemmel, meztelenül, ruha nélkül és erre még plusz ráerősít egy nylon szatyor, ami a baba vállától lelóg erről a betonperemről. Erősíti még ezt a képet az is, hogy ez egy rozsdás, szemmel láthatóan nem gondozott kerítés, a baba is koszos, sáros. Azt nem tudom, hogy András ezt így találta és megörökítette, mint fotográfiát, vagy pedig rendezett is ezen valamennyit. Nekem most ebbe az üzenetbe sok a nylon zacskó. Nem erősíti, hanem kicsit didaktikussá teszi az üzenetet. Nem vagyok benne biztos, hogy értem, hogy mit akar ezzel mondani. Tehát lehetne alkalmazni ezt a zacskót, mint szemfedőt, de akkor ezt használni is kell. Ebbe a formába most kosz, ami ott maradt. Én most ehhez a formához, amit itt a betonszegély és a kerítés képvisel, és ebben ez a stilizált kis emberforma megjelenik, ebben a kontextusban nem érzem most azt, hogy szükség van erre a nylon zacskóra. Meg lehet győzni, hogy használható egy ilyen környezetbarátnak mondott szatyor, mert ugye a jelet azt látjuk, de azért annyira most ez nekem nem jön le, hogy ez miért van ott. Úgyhogy eddig a kép kettő csillag. Ami nekem egy picit kérdés az az, hogy van egy távolságtartás ebben a közlésben. Megint azt mondom, hogy ha megfigyeljük ezt a teret, ahhoz szűk, hogy mint egy szociográfiai helyzetleírás a környezetről, az adott kulturális háttérről, arról az építészeti helyzetről vagy arról a szociográfiai helyzetről, ahol ez fellelhető ez a baba, információkat adjon. Ha ezt elfogadjuk, tehát hogy ehhez képest eleve ez a képkivágás szűk, akkor viszont azt mondom, hogy közelebb kell menni. Tehát nem vagyok meggyőzve arról, hogy a képnek pl ami a jobb oldalán szerepel, mint tömeg, annak bármilyen funkciója lenne. Magyarán nem ment elég közel ehhez a helyzethez András. Nem csak fizikailag egyébként, hanem érzelmileg sem. A fizikai távolságtartás egy kicsit hordozza magában az érzelmi bizonytalanságot is. Azt, hogy az ember nem döntötte el, hogy mi a viszonya ahhoz a történethez, amivel szembesül, hogy ne repüljön el a kis madár, rögzíti a képet, de nem biztos az üzenetben. Én most ezt tudom erre mondani, tehát ez nekem még egy csillagot elvesz ebből a képből, úgyhogy én erre most összességében egy csillagot tudok adni, és azt mondom, hogy András, bátrabban próbálj közelíteni a témákhoz. Attól leszel benne ezekben az üzenetekben, hogy eldöntöd, meghatározod vagy tudatosan vagy élményszinten átéled azt, ami neked ezekben a képekben fontos. Ha ez az átélés megtörténik, akkor meg fogod találni, adni fogja saját magát, hogy honnan, milyen szögből, milyen képkivágással, milyen méretben készíted el ezt a képet, akkor nem fogsz hezitálni azon, hogy kell az a zacskó vagy nem. Ha kell, akkor el fogod rendezni, hogy a képnek szerves része legyen, ha nem kell, akkor megfogod, ki fogod dobni, majd utána megmosod a kezed. Tehát az lényeg az, hogy tudni fogja a néző, hogy miért készült el ez a kép. Önmagában most ez így nincs befejezve. (hegyi)
értékelés:

Nagyon kedvelem ezt a képet. Legfőképp azért, mert olyan játékot vesz észre András, ami ott van mindenki előtt, úgymond a kezünk ügyében. Ez a pocsolyában tükröződő városrészlet, ezt sokszor látjuk egyébként, amikor járunk-kelünk a városban. Mégis azt mondom, hogy sikerült neki egy olyan időpillanatot választania, amikor a fények és árnyékok játéka nagyon szépen, nagyon líraian jelenik meg a munkájában. Talán annyit hozzáfűznék, hogy arra lehetett volna egy picit figyelni, hogy az a nagyon is fontos szereplő, aki most a járdaszélén, úgymond a kép felső részében kezd begyalogolni a képbe, határozottabban jelenjen meg. Nem a konkrét személy, hanem az árnyék. Itt most arra gondolok, hogy vagy kivárunk még más gyalogost, aki arra fog jönni és egy kicsit közelebb gyalogol úgymond a járdaszegélyhez és akkor a teljes árnyékrész és az alak bele tud kerülni és akkor nincs lefejezve a figura, hát vagy pedig azt mondom, hogy ilyenkor nyugodtan lehet manipulálni és azt mondani a járókelőnek, hogy ne haragudjon, nem lesz maga rajta azon a képen, csak az árnyéka, de tegye meg már, hogy ott megáll egy kicsit és közelebb gyalogol oda a járdaszélhez. Ugyanis megéri a fáradságot, hogy az ember ilyenkor elkezdje instruálni a modellt, vagy megéri várni. Én az instruálás mellett vagyok egyébként inkább, mert az mondom, hogy nem biztos, hogy 2 perc múlva, 5 perc múlva ugyanez a fényhelyzet, vagy ugyanez a világítási helyzet fennáll. Ezek a pillanatok nem tartanak örökké, tehát én inkább amellett vagyok, hogy igenis ilyenkor meg kell szólítani azt a járókelőt, ha nincs mellettünk éppen valaki ismerős, akit úgymond be tudnánk állítani a képbe. Nagyon szeretem ezt a képet és én most erre megadom a három csillagot azért, mert remélem, hogy ezt a tanácsot András megfogadja és kapunk még tőle hasonló üzenetet úgy, hogy ezekre az apró kis nüanszokra is odafigyel. (hegyi)
értékelés:

Ez a házi feladat és ez a megoldás most egészen rajzfilmszerű. Ez javarészt annak köszönhető, hogy valami olyan technikai játék van, egy olyan utólagos labormunka, amitől a képen szereplő tárgyak egy plusz grafikai ízt kapnak a szemcsézettséggel, a kontraszt és a határvonalak megjelenésével. Azt mondom, hogy maga ez a fajta grafikai játék ez izgalmas. Viszont, ha mint grafikai formák és nem mint konkrétum értelmezzük ezt az egész képkereten belüli munkát, akkor szigorúbban és szűkebben kell komponálnunk. Most itt vannak a képen olyan részek, amik nem képviselnek értéket úgymond, magyarán vághatóak lennének. Akár a kép baloldalára, akár a kép jobboldalára, akár a kép fölső részére gondolok. Itt, ezeknek a formáknak az összekapcsolódása, ami izgalmas. Ennek a kéménynek és ennek a toronykupolának. Ha pedig ezt el tudjuk fogadni, akkor erre kell fókuszálnunk. Nem ad most ehhez hozzá az a tér, amit még András pluszban ehhez hozzáengedett tenni. Én egyébként ezzel az fajta utólagos képmanipulációval annyira nem értek egyet. Biztos volt oka, hogy az András ennyire belenyúlt ebbe a képbe, csak most ez egy picit túl sok, lebukik a manipuláció. Kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Itt a lecke besorolással abszolút nem értek egyet. Persze-persze, épített környezet, mert egy épületben találtam - itt most megint azt mondom, hogy ennél magasabbra kéne mozdulni. A képi megoldás abszolút érvényes és rendben van. Annyit azért hozzátennék, hogy vagy a háttérrel kezdtem volna, jelen pillanatban engem az az átmenő függőleges vonal zavar, vagy hogyha nem komponálom ennyire szűkre, akkor meghagyható az árnyék életlenben, akkor ott valószínűleg több képalkotó elemet találunk majd. És nem teljesen értem, hogy miért kellett elvágni ezt a körívet. Úgyhogy maga a meglátás jó, tehát ez olyan, mint egy nagy döglött pók, tudom a póknak kettővel több lába van, azt hiszem, nem szoktam annyira nagy barátsággal szemlélni, de ha jól emlékszem annak 8 db lábacskája van, ennek meg 6, de mondjuk nevezzük póknak. Nagyon tetszik az, hogy tónusban megint az András játszott és jó irányban keres, tehát ez is egy jó megoldás. A kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas meglátás. Nagyon kedvelem azt, hogy András ennyire emberközpontúan közelít egy házi kedvenchez, és ez nagyon nagy erénye ennek a képnek. Ugyanakkor azt mondom, hogy értem a kiválasztást, de nem értek egyet vele teljesen, hogy ennyire szűkre véve a szem az, amire csak és kizárólag koncentrálunk. Ráadásul azt kell mondjam, hogy nem is biztos, hogy 100%-ig jó helyre érkezik az a fény, amivel most dolgozik az alkotó. Arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy óvatosan a fényekkel. Erről már beszéltünk, hogy milyen világítást adunk egy állat szemébe. Most ez a fény nekem nem is teljesen jó helyen van. Azzal, hogy ennyire elvész a honnan-hová, mettől-meddig határ nehezen lehet beazonosítani, hogy mi történik. El tudom ezt fogadni, de akkor is a szem körüli szőrzetből és abból a helyzetből, amit ennek a kis állatnak az arca mutat, én többet adtam volna. Kifuthat ez teljesen feketére, mint ahogy a kép nagy részén kifut, akkor viszont nem nagyon értem, hogy a baloldalon az a háromszög miért marad benne, mert meg lehet azt oldani, hogy az ott nem kell. Most ez itt nekem egy kicsit bizonytalan, úgyhogy egy csillag. (hegyi)
értékelés: