Nagyon aranyos ez a kép. Azért mondom ezt így, mert amit látok, az nekem olyan, mintha egy ilyen TT, vagy Pico vagy H0-ás vasútmodell kiállításon lennék és oda készítette volna ezt valaki mondjuk gyufaszálakból. Nekem ez az első, ami erről a képről az eszembe jut. A valósághoz túl sok köze nincsen, még akkor sem, hogyha nagyon tárgyiasnak és konkrétnak tűnik ez az egész helyzet. Itt egy másik kép kapcsán is volt szó, hogy ezek milyen technikai őrületeket, amiket létrehoz Gime, és igen, én azt tudom mondani, hogy ennél a képnél még van is értelme, hogy ez volt a cél, hogy ez ilyen hatást hozzon létre. Ha nem, akkor meg azt mondom, hogy ez érdemes megfigyelni. Nekem ez egy kicsi túl van élesítve, de el tudom fogadni, hogyha ez a makettszerű érzés az, ami Gime ezzel a képpel szeretett volna nekünk megmutatni. (hegyi)
értékelés:

Azt mi ketten tudjuk a Gimével, hogy ő több ilyen téli fa fotográfiát küldött és én abból a nagy részét visszadobtam, ez volt az egyetlen, amire azt mondtam, hogy ebből el lehet indulni, tehát ez valamilyen szinten mint struktúra, mint rajz izgalmas. Ezt most is így gondolom. Ami nekem egy picit problematikus, hogy a kivágással nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez-e a jó képkivágás. Nem voltam ott, nem láttam a fát, ebből kifolyólag nem tudom megmondani, hogy merre milyen formákkal folytatódik, de a képnek a jobb oldala most nekem nincs befejezve. A bal oldalán szépek a vonalak, az ívek, a jobb oldalánál én pl. annál az átlónál, ami a két vastag ágnál létrejön, ott, ahogy az találkozik a fölső képhatárral, én vágtam volna, mert ami utána következik az már nem olyan nagyon izgalmas. De mondom, lehet, hogy lehetne találni egy olyan pozíciót, ahonnan ezt nem kell létre hozni, vagy nem kell a képarányokon változtatni. Azt is értem, hogy miért küldte ezt a Csend leckére az András, bár talán ennél egy picit emelkedettebb vagy elvontabb színtű megfejtésekre gondoltunk, ez már 24-es lecke, tehát jócskán benne járunk a leckék sorában. Azt, hogy kapkodunk ide-oda a leckékben, míg az egyikkel sem jutottunk teljesen dűlőre, de már a másikat próbáljuk meg, hátha az nyerő lesz, azért tartom nehezítésnek – a ti szempontotokból - , mert az egyik a másikra valamilyen szintre ráépül. Ha a 7-es leckével, a Csendélettel nem vagyok kész, és nem tudom azt megnyugtatóan rendezni és azt mondani, hogy na, most ha már ha éjjel 2-kor felkeltenek, akkor is összeütök egy csendéletet, addig ezek a történetek sem biztos, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, ahogy azt Ti szerettétek volna. Tehát értem én, és érzem én a szándékot, de saját magatoknak kell eljutni oda, hogy azt mondom, hogy szigorú rendőre vagyok saját magamnak és bizony-bizony egy-egy leckét tovább gyúrok, és nem csak egy skiccet rajzolok föl. Maga a kép egyébként jó ötlet, de nincs teljesen kész. Egyrészt, hogyha kivasalom ennyire két dimenziósra, hogy a mélységélesség tulajdonképpen a kép teljes egészére vonatkozik, én ezt el tudom fogadni, de akkor azt tudnom kell, hogy ez 100%-osan a grafika irányába viszi el ezt az egészet. Ha pedig ezt grafikaként fogom föl, akkor a csomópontok, súlypontok rögtön adják magukat, hogy hol, meddig és hogyan izgalmas, tehát én azt mondom, hogy ezzel megint kellett volna többet időzni. Azok a képek, amiket visszaadtam, András, azok lényegesen ettől gyengébbek voltak és kiütik egymást. Tehát hogyha egy témával kezdek el dolgozni, akkor is szigorúnak kell lenni magammal, hogy kiválasztom azt az egy-két képet, aminél azt mondom, hogy na ezekről mi lehet a vélemény. Azokat pedig, amiknél magam sem vagyok biztos abban, hogy megoldása-e a leckének, hogy mondjam... delete. Nézem most itt ezt a képet, és ami nehézzé teszi az értékelését, hogy olyan dolgok vannak pontatlanul felvázolva itt, amik csak egy nagyon pici mozdítással, odafigyeléssel, kompozíciós játékkal már a helyükön lennének. Gime, én azt mondom, hogy ez 1 csillag és tessék ismételni és itt még határozottabban mondom, hogy tessék elővenni a Csendélet leckét, nem megkerülni, nem valami hókuszpókuszt kitalálni, hanem egy klasszikus csendéletet berendezni. Ez a feladat, ezt tessék megoldani. Vegyük úgy, hogy táborban vagyunk és ez a tábori munka a mai napra. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem ezt a képet, legfőképp azért, mert egyszerűen fogalmaz. Kicsit alienes, tehát 1978. lengyel sci-fit idéző hatást látok itt. Tulajdonképpen ez egy aranyos megfejtés: a hősünk, aki a Pirx kapitány sógora, átjött a fényfolyosón miközben belenyúlt a 220-ba és most egy kicsit ijedten áll és várja, hogy hogyan tovább. Tehát jónak tartom magát a megfejtést a 3-as leckére. Azért azt mondom, hogy egy picit derítéssel az arcból, akkor is, ha azt mondom, hogy névtelenség, de hát mi meg ugye Estiskola vagyunk és itt nem a névtelenség a fő csapásvonal, ha már ott vagyok, hogy Gimesi Andrásnak hívnak és ez a harmadik leckém, akkor az arcomon már túl kell, hogy legyek, már nincs mit szégyelljek azon, hogy van 3 pattanás a fejemen, tehát valami minimális derítést érdemes lett volna adni, hogy legalább az arcnál valamilyen szinten a plaszticitás meg tudjon jelenni. A másik, hogy jó ez a függöny, de hogyha a háttérben megjelenik egy ilyen minta, ami tulajdonképpen erősen konkurál és vitatkozik azzal a formával, ami a sziluettes forma, és elvisz minket ebből a sci-fiből egy kicsit a népi hagyományőrző világba, hiszen kis virágok vannak a háttérben, akkor valamilyen szinten ezt kellene valahogy megjeleníteni, akár úgy, hogy egy hasonló forma megjelenik az egyik kézben. Az a kéztartás, amit most a képen látunk tételesen mutatja, hogy meg van mind a tíz ujja, a lábát nem látjuk, de a kezén megvannak, tehát olyan egyedet látunk itt a humanoidok közül, akinek mind a tíz ujja megvan, viszont nem biztos, hogy ez most ebben formában a háttérrel harmóniában működik. Úgyhogy én azt mondom, hogy maga az elképzelés jó, kettő csillagot megér. A kivitelezésben megint egy kicsit elkapkodtad Gime. Kicsit több időt kell ezekre fordítani. (hegyi)
értékelés:

körözöttes kenyér
erős paprika
tej
reggeli

Rögtön az elején megmondom, hogy ez a kép nem teljesíti sem a csendélet, sem a fotográfia szintéjét, tehát azt gondolom, hogy ez nincs végiggondolva, miközben látszik, hogy nagyon sokat bindzsizett vele András - azért tettem fel ezt a képet, hogy tudjuk róla beszélgetni, tudjunk róla mesélni és ahogy látom van is hozzászólás, annak nagyon örülök, hogy ehhez születtek, annak kevésbé, hogy ennél azért lényegesen izgalmasabb kérdéseket felvető képekhez pedig nem szóltok hozzá. Itt látunk egy térrendezést, ami alapvetően teljesíthetné a csendélet fogalmát, tehát van 3 tárgyunk, ezzel a a 3 tárggyal el lehetne kezdeni dolgozni, ebből valamit ki lehet hozni, de ez most itt nem történt meg. Akkor most felsorolom tételesen, hogy hol vannak a problémák.
   1. Van egy asztalterítő, ami ki lett véve a szekrényből, van rajta egy hajtás. Ha akarom ezt a kereszthajtást használni, akkor komponáljam bele, és akkor van értelme, egyébként meg tessék kivasalni.
   2. Van egy paprika, ami be bele van vágva. Gondolom ez azt akarja jelezni, hogy ebből már valaki evett. Hát nem egy szép darab, azt tegyük hozzá. Ha nincs indokolva, hogy miért egy ilyen csoffadt paprikát használunk, akkor valami olyan paprikát kell használni ehhez a csendélethez, ami meghozza a gusztust ahhoz, hogy én ezt meg akarjam kóstolni. Hogyha belevágunk, akkor azt a vágási felületet mutassuk meg. Ez a csumája, ami felénk mutatja magát, nem igazán szép, miközben a vágás lehet egy izgalmas helyzet és ráadásul indokolja azt hogy miért egy ilyen torzót kapunk ide.
   3. A körözöttes kenyérnek titulált májkrémes kenyér, bocsánat Gime, de ez nem körözött, ez itt májkrémes kenyérnek van világítva. Ez is olyan, hogy ha – én egy finnyás gyerek vagyok – valaki egy ilyet tesz elém, akkor azt mondom, hogy jóllaktam, köszönöm nem kérek többet enni, még akkor, hogyha kopog a szemem az éhségtől, aztán majd valami talponállóban bekapok valamit. Tehát nem túl gusztusos.
   4. Mindehhez a tányér nem illik. Lehet, hogy ezen eszi az ember a reggelijét, de nem nagyon emeli ki magát a formát. Az ételfotózás egy külön terület, aminél igenis össze kell tudnunk hozni azt, hogy fehér az asztalterítő, fehér a tányér. Ez a kenyér, azt kell hogy mondjam, lehetne önmagában az asztalterítőn is.
5. Van egy pohár tejünk, ami oké, csak nem tudom, hogy miért van UFO fénnyel megvilágítva. Értem én, hogy – mit tudom én – szombat este a diszkó előtt készül és már készültünk a diszkóra, és akkor hangulatba hoztuk magunkat, de hogy mi az a kék fény? Tényleg nem értem, nem látom a szerepét.
   Amikor valami fényképet elkészítünk, annak van valami üzenete. Itt nem derül ki, hogy miért fényképezted le? Miért van ez a kék? Mit akarsz ezzel nekünk mondani? Ha ezt nem tudom megfogalmazni, akkor a kép helyetted, nem fogja megfogalmazni. Az, hogy van egy ilyen zseblámpád, már láttam táborokban is, előszeretettel használod – egyébként azt kell mondanom, hogy elég ritkán használható, pontosan emiatt a fénytorzulás miatt – hát jó, van egy ilyen zseblámpád, ügyesen meg lehet világítani vele a tejet: jééé milyen kék... és akkor ennél hova jutunk tovább? Az a gyermeki rácsodálkozás, hogy a kék lámpa kékké teszi a tejet, azt én elfogadom, de ettől még ez nem lesz fotó. Úgyhogy azt sem tudom mondani, hogy ezt hol lehetne javítani, mert nem nagyon van rajta olyan momentum, ami ne valami baki lenne. Lehet azt mondani, hogy akkor csináljunk egy olyan csendéletet, ami mint egy állatorvosi ló, hordozza az összes problémát, amit egy csendélettel el lehet követni, de akkor ezeknek viszont sokkal rajzosabbaknak kell lennie, és akkor megint létrehozunk valamit, ami olyan mintha és közben meg nem. Tehát mintha teljesítenénk a leckét, és közbe pedig egy fityiszt mutatunk vele. Én a fityiszt is el tudom fogadni, csak akkor tessék megcsinálni azt a fityiszt. Ismétlés - sírva kérem, hogy nehogy ezt a kenyerest ismételd, keress valami olyan tárgyegyüttest, ami alkalmas csendéletnek, az ételfotózást egyelőre hagyjuk. (hegyi)