Azt mi ketten tudjuk a Gimével, hogy ő több ilyen téli fa fotográfiát küldött és én abból a nagy részét visszadobtam, ez volt az egyetlen, amire azt mondtam, hogy ebből el lehet indulni, tehát ez valamilyen szinten mint struktúra, mint rajz izgalmas. Ezt most is így gondolom. Ami nekem egy picit problematikus, hogy a kivágással nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez-e a jó képkivágás. Nem voltam ott, nem láttam a fát, ebből kifolyólag nem tudom megmondani, hogy merre milyen formákkal folytatódik, de a képnek a jobb oldala most nekem nincs befejezve. A bal oldalán szépek a vonalak, az ívek, a jobb oldalánál én pl. annál az átlónál, ami a két vastag ágnál létrejön, ott, ahogy az találkozik a fölső képhatárral, én vágtam volna, mert ami utána következik az már nem olyan nagyon izgalmas. De mondom, lehet, hogy lehetne találni egy olyan pozíciót, ahonnan ezt nem kell létre hozni, vagy nem kell a képarányokon változtatni. Azt is értem, hogy miért küldte ezt a Csend leckére az András, bár talán ennél egy picit emelkedettebb vagy elvontabb színtű megfejtésekre gondoltunk, ez már 24-es lecke, tehát jócskán benne járunk a leckék sorában. Azt, hogy kapkodunk ide-oda a leckékben, míg az egyikkel sem jutottunk teljesen dűlőre, de már a másikat próbáljuk meg, hátha az nyerő lesz, azért tartom nehezítésnek – a ti szempontotokból - , mert az egyik a másikra valamilyen szintre ráépül. Ha a 7-es leckével, a Csendélettel nem vagyok kész, és nem tudom azt megnyugtatóan rendezni és azt mondani, hogy na, most ha már ha éjjel 2-kor felkeltenek, akkor is összeütök egy csendéletet, addig ezek a történetek sem biztos, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, ahogy azt Ti szerettétek volna. Tehát értem én, és érzem én a szándékot, de saját magatoknak kell eljutni oda, hogy azt mondom, hogy szigorú rendőre vagyok saját magamnak és bizony-bizony egy-egy leckét tovább gyúrok, és nem csak egy skiccet rajzolok föl. Maga a kép egyébként jó ötlet, de nincs teljesen kész. Egyrészt, hogyha kivasalom ennyire két dimenziósra, hogy a mélységélesség tulajdonképpen a kép teljes egészére vonatkozik, én ezt el tudom fogadni, de akkor azt tudnom kell, hogy ez 100%-osan a grafika irányába viszi el ezt az egészet. Ha pedig ezt grafikaként fogom föl, akkor a csomópontok, súlypontok rögtön adják magukat, hogy hol, meddig és hogyan izgalmas, tehát én azt mondom, hogy ezzel megint kellett volna többet időzni. Azok a képek, amiket visszaadtam, András, azok lényegesen ettől gyengébbek voltak és kiütik egymást. Tehát hogyha egy témával kezdek el dolgozni, akkor is szigorúnak kell lenni magammal, hogy kiválasztom azt az egy-két képet, aminél azt mondom, hogy na ezekről mi lehet a vélemény. Azokat pedig, amiknél magam sem vagyok biztos abban, hogy megoldása-e a leckének, hogy mondjam... delete. Nézem most itt ezt a képet, és ami nehézzé teszi az értékelését, hogy olyan dolgok vannak pontatlanul felvázolva itt, amik csak egy nagyon pici mozdítással, odafigyeléssel, kompozíciós játékkal már a helyükön lennének. Gime, én azt mondom, hogy ez 1 csillag és tessék ismételni és itt még határozottabban mondom, hogy tessék elővenni a Csendélet leckét, nem megkerülni, nem valami hókuszpókuszt kitalálni, hanem egy klasszikus csendéletet berendezni. Ez a feladat, ezt tessék megoldani. Vegyük úgy, hogy táborban vagyunk és ez a tábori munka a mai napra. (hegyi)
értékelés: