Andrástól egy olyan képet kapunk, ahol nem eldöntött, hogy mennyi a manipuláció, és azt mivel hozta létre, és mennyi az, ami a valóságban megtörtént. Ezzel egyetlenegy problémám van: az, hogy amikor ennyire misztikus az alap is, mert egy víztükörben tükröződő korlátot kapunk, tehát nem egy biztos helyzetet, hanem valaminek csak egy tükörképét, vagy lenyomatát, akkor ha erre még ráteszünk egy lapáttal, valamilyen felismerhetetlen formával, akkor ez izgalmas lesz az átlagnéző számára, mert ő sem tudja mit lát, és ez foglalkoztatja egy darabig, de mivel nem kap megoldást, ebből kifolyólag ez az izgalom egy idő után elcsitul, és onnantól kezdve a kép nem fog működni. Másképp fogom ezt megfogalmazni: jelen pillanatban ez a kép csak eszközében fotográfia. Lehet illusztrációként használni egy mesekönyhöz, sokmindent el tudok ezzel képzelni, mert a kép alapvetően nem rossz irányba mozdul el, de fotográfiaként nekem ez kevés. Festhetek is akár ilyet, rajzolhatok is akár ilyet, tehát azt a plusszt, amit a fotográfia tud, most ezen a képen nem kapom meg. Azt abszolút értem, hogy mitől rezonancia, nagyon is jól megfogható, de azt szoktam mondani, hogy azért nem árt, ha valamilyen kapaszkodót adunk a nézőnek. Ez a korlát most, mivel ez az átrajzolás megtörténik, önmagában kevés. Ezt visszaadnám Andrásnak, nem azt mondom, hogy ismétlésre, de nem ártana ezeket a gondolatokat egy kicsit még érlelni és átszűrni, mert a meseiség akkor is működik, ha valamennyit a fotográfusi célból meghagyunk, és a fotográfus eszközéből is meghagyunk. (hegyi)

András, rövid leszek: tökéletes a meglátás, nagyon jók a fények, az árnyékok, csak sajnálom, hogy nem bíztál önmagában abban a látványban, ami a szemed elé kerül. Szerintem kár volt ezt a képet fejreállítani. A hatása akkor igazán erős, ha meghagyjuk a maga naturalitásában a képet, az elforgatás már hatásvadász eszköz, a kevesebb olykor több. És picikét belevágdostál az árnyékokba sajnos. (hegyi)
értékelés:

Túl sok mindent nem tudok ehhez hozzáfűzni, mert annyira zseniális megfigyelés, hogy egyszerűen le a kalappal. Én azt mondom, hogy ez egy három csillagos kép. Amivel abszolút nem tudok egyetérteni az a hölgynek a deszaturálása, tehát a fekete-fehérbe való áttéte. Ez értelmetlen számomra, teljesen idegen, mondhatni művészieskedő bindzsizés, a kép tökéletesen jól működött volna enélkül is - ne tessék ebbe beleszeretni. (hegyi)
értékelés:

A hozzászólásoknál elkezdtünk vitázni Gimével, hogy ő ezeket egyesével küldte be. Én mondtam neki, hogy egy kép nem riport, a riport leckénél képsorról beszélünk. Ha ez 20-as lecke, akkor nincsenek külön címek a képeknél, meg nem különálló képekről beszélünk. Ha meg különálló képekként akarunk velük játszani, akkor tessék külön beküldeni, de akkor nem a 20-as leckét fogja teljesíteni. Ezt csak zárójelben, mint indoklást mondom el.
   Ez egy hat képből álló sorozat, nekem egyébként a páros számú képekkel van egy pici gondom, dinamikában nehezebb összehozni szerintem, mint a páratlan számú képeket, mert a viszonyrendszerek másképp alakulnak ki. Én szépen sorba megyek, és nézem a képeket, és elmondom, hogy mit gondolok róluk, aztán a végén elmondom, hogy mit gondolok róla, mint sorozat.
   Az első kép egy nagyon izgalmas formai játék, és nagyon örülök annak, hogy Gime a fényképezőgéppel kezd el komponálni, és nem utólagos bindzsizéssel vágja ki azt, ami számára izgalmas, hanem ott rögtön a helyszínen exponál a megfelelő formai játékot felerősítve. Itt a háromszögek, körök, tópart és a kerékpár-kerék viszonyrendszere az, ami izgalmas, és én ezt nagyon jó játéknak tartom. A második képen ugyanez folytatódik: az emberi figurák, a jelzőtábla, a körformák, a vörösek ismétlődése, ahogy ez az egész kép létrejön egy nagyon jó dinamikai játék a formarend, a forma nyelvével. A harmadik kép a Gimesi-féle verbál humor ketegóriája nekem. Fotográfiában nem tartom annyira erősnek, itt most konkurál egymással a tábla, és a veszély, amire fölhívja a figyelmét. Hogyha ezt képsorozatnak fogom fel, akkor lehet, hogy ezzel lehet kezdeni egy képsorozatot, hogy ha több képből áll, mert ez magyarázza, hogy miről akar szólni ez a mese, amennyiben az árvízről, akkor ezt el tudom fogadni, de kompozícióban nekem akkor is billeg, és ráadásul meg kellett volna várni azt az időt, amikor az a másik tábla nem takar be, nem árnyékolja ezt a feliratot. Sokkal grafikusabb megoldás lenne. A negyedik kép a Parlament körüli helyen készülhetett, ahol a villamos bemegy a hídlejáró alá. Tényrögzítés szinten izgalmas a kép. Számomra ez azt a dinamikai játékot, amit az első két kép hordoz, olyan erősen nem hordozza. Nem tudom mit lehetett volna kezdeni ezzel, hogy létrejöjjön az a fajta erő, ami az első két képen megjelenik. Nyilvánvaló, hogy ez a háromszög-tábla adná magát, hogy elsőbbségadás kötelező, ennek a színe és formája mindenképp jelentős, csak nem tudom, hogy mi az, ami ezt a kép előterében dinamizálná vagy ellenpontozhatná. Az ötödik kép szinte egy ilyen kis családi kirándulásos fotó, kijöttünk a családdal piknikezni a Balatonpartra, és leültünk lógatni a lábunkat, a gyerekek majd dobálják a vízbe a kavicsot, elhozták a kis barátnőjüket is, azok valószínűleg megfázhattak, ott beszélgetnek a kőfalon. Szóval mindenféleképpen jó és humoros a megközelítés, pontosan attól, hogy mindeközben, hogy ha a hátteret elkezdjük értelmezni, a jelzőtábla megint az, ami átértelmezi ezt a helyzetet, fölébred, és létrejön az emberben az, hogy hoppá hoppá az emberi túlélési ösztön mennyire erős, hogy bár tragédia van, ömlik a víz, de a fiatalok megtalálják ebben is azt a helyzetet magunknak, amiben mint városi partizánok, szabad időben nekiállnak és keresnek kvázi egy városi tengerpartot, ahova kiülhetnek lazítani. Az utolsó kép visszatér az első kettőnek a strukturális játékához, és egy nagyon erős és izgalmas képet látunk. Ezt a képet is nagyon szeretem.
   Összefoglalva azt kell, hogy mondjam, hogy vannak a képsornak nagyon erős darabjai, főképp azok, amikben Gime mer elrugaszkodni a valóságtól. Ebből egy kicsit formájában kilóg az utolsó előtti kép, de témájában, tematikájában mindenféleképpen beletartozik. És vannak olyan értelmező képek, amik túlbeszélik ezt a történetet. Itt tulajdonképpen a harmadik és a negyedik képre gondolok, ami ehhez a képsorhoz szerintem szervesen nem tartozik hozzá. Amit még hozzá szeretnék fűzni, az, hogy itt most látunk egy olyan utólagos képmódosítást, amiben a tónusrendet, a tónusterjedelmet Gime módosította, redukálta, kvázi elvett azokból a középszürkékből, és nyilvánvaló, hogy a színes képeket is valamilyen szinten redukálta, ha nem is teljesen fekete-fehérré, de mindenféleképp színdinamikájában valami egészen szűkre szabott verzióvá. Én ezzel egyet tudok érteni, azt mondom, hogy ez egy izgalmas kísérlet lehet, csak akkor tessék eldönteni, hogy most akkor hagyunk meg színeket, mint a második képnél a vörös és a kék, és csak a többi színt vesszük ki, és akkor ezen érdemes végigmenni, és minden képen jelenjen meg egy vörös és kék. Ez a didaktika fontos lehet, mert ez adja meg az egésznek a játékosságát, vagy mondjuk mint az utolsó képnél csak egy tónusvesztést veszünk el, vagy az utolsó előtti képnél akár, hogy kivesszük azokat a középszürkéket, de minden mást meghagyunk, és szinte fekete-fehérré redukáljuk az egészet. Szóval most nekem ez olyan, hogy játszom utólag egy kicsit a fotosoppal, de nem tudom eldönteni, hogy melyik irányt válasszam, márpedig ezt nem árt eldönteni, mert nem baj az, ha egy ilyen képsor össze van rántva egy kupaccá. Tehát ha az utólagos labortechnikában bizonytalan vagyok, akkor akármennyire is feszes a képsor, ez a bizonytalanság lesz úrrá rajta. Én erre most Gimének azért adok kettő csillagot, mert van benne néhány olyan zseniális kép, amik önmagukban is megérnék a hármat, viszont a képsor és az ötletfelvetés nincs teljesen rendezve. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szeretem ezt a képet, ezt a kis sunkófejű macskát, aki szemmel láthatóan valami utcai macska, a kis koszos, szötymös fejével, meg a göthös kis testével. És a gesztus is abszolút nem a házi, jól tartott macska gesztusa, hanem ez az utca-kölyök macska, aki minden egyes rezdülésre oda kell, hogy figyeljen, mert a túlélésért küzd. Ráadásul ezt erősíti a kerítés és az autó, tehát az a harc, amit ezek a kisállatok folytatnak a túlélésért ezen a képen nagyon is jól látszik. Egy picit sajnálom a fülét, hogy levágódott, dehát istenem, itt egy aktív helyzetet látunk, valószínű, hogy ez a cica nem egy kitömött példány, ebből kifolyólag neki dolga volt, és nem Gimével akart foglalkozni naphosszat. Beleszagolt az ő kis kamerájába, aztán ment tovább a dolgára, vagy az is lehet, hogy esetleg meg is támadta Gimét, ezt nem tudom, de nagyon kedvelem ezt a képet. Abban nem vagyok száz százalékig biztos, hogy ez a Házi kedvenc leckére jó, hogy ezt a leckét valósítja meg, dehát elfogadom. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hol talál ilyeneket az András, nagyon tetszik ez a kép. Kicsit olyan Mátrixos élményem van, hogy megy a fiatalember, aztán mindjárt átmegy a valóságból a képzeletbe. Tehát van egy ilyen élmény visszacsatolásom, de ez nem baj, sőt, nagyon is izgalmas ez a képi játék, amit itt kapunk. Én szeretem ezt a képet. Ennél sokkal többet nem tudok, és nem is akarok mondani. Itt is azt mondom, hogy kicsit kevesebb bindzsizés ennek jót tett volna. Nagyon be van égetve a kép körben, tehát vignettálás van rátéve. Én nem tartom ezt annyira fontosnak, vagy legalábbis nem ilyen erősen. (hegyi)
értékelés:

Egy olyan képet kaptunk Andrástól, ami nekem nagyon tetszik, még akkor is, hogyha biztos, hogy van benne erősen photoshop bindzsizés, de jók ezek a meglátások. Nagyon jó ez az akár amorf formának, akár valami állati szemnek vagy valamilyen állati arcrésznek felfogható sár, és nagyon szép a kék és a zöld fű is. Bár, ha már egyszer hozzányúltam az elektronikus képszerkesztőmmel, akkor lehet, hogy ezekre a zöldekre is érdemes lett volna úgy ráerősíteni, mint ahogy az ég kékjébe ez a türkizes-kékes belekeveredik. Nem mondom azt, hogy ez akkora nagy ötlet, hogy most ilyen krumpliszerű földeket találunk, és abban egy kis pocsolyát. Két út áll előttem. Az egyik az, hogy ha belenyúlok elektronikusan, akkor harsányabbra, dinamikusabbra kell még ennél formálni, vagy kevesebb matatás az elektronikával, viszont akkor meg lehet, hogy abban a megcsillanó víztükörben az a kutyacsont formájú ágat, valahogy ki kell komponálni. Én erre most adok 1 csillagot, és azért egyet, mert azért a Gimétől újabban ennél sokkal erősebb megoldásokat kapunk. (hegyi)
értékelés: