Sokat gondolkodtam ezen a képen. Ez egy jó fotó. De nem tudok elmenni amellett a gondolatom mellett, hogy nekem ez valamiért nem túl szimpatikus. Valószínű, hogy az expozíció pillanatában az arcvonások, vagy ez a beállítás nagyon katonás. Valami gátló tényező van köztem és a fotó között. Adok rá neked kettő csillagot, és megmondom, hogy miért nem hármat. Egyrészt a bindzsizés, amivel én nagyon nem értek egyet. Ne haragudj, de nálam a bindzsizés ha nem indokolható, és nem elkerülhetetlen, akkor a kedvemért legalább lehetne ezt kevésbé erőltetni. Kértem is tőled, hogy ha lehet, akkor ezt egy kicsit hanyagold. Ez a vignettálás itt ez borzalom, nem értem. Ennél a képnél lehet, hogy a kevesebb több lenne. Most így, ebben a formában az arc teljesen mást sugall, mint maga a kompozíció ezzel a sapkával együtt. Az arcon ott van az idő lenyomata. Ott van egy történet. De ehhez nem kerülünk közelebb. Gimesinek nem tudom, hogy volt-e köze ehhez a bácsihoz, az ő történetéhez, egyáltalán valmilyen szinten kapcsolódott-e ő ehhez hozzá, avagy utazott a HÉV-en, ott volt ez a bácsi, aztán lefotózta. Mert minden embernek megvan a maga története, és ezt el kell tudnunk vele meséltetni. Tudom, hogy most hülyeséget fogok mondani András szempontjából, de én lehet, hogy ezt a sapkát félbevágtam volna, és azt mondom, hogy oké, hogy ez egy ilyen jó kis formai játék, de én nem ebbe kell beleszeressek. Ha a képnek letakarom a felső egyharmadát, máris elkezd élni az arc. Most ezzel konkurál a sapka. Tudom, hogy ebben ez a "buli", hogy ez az őrület benne, hogy láttunk egy bácsit, milyen egy hülye sapka volt rajta a kis bőrkabátján és a kis kinyúlt pulóverjén kívül, de ez csak az első benyomás. Rögtön, még mielőtt beérne, leszüreteli a gyümölcsöt. Ez lehet, hogy túl elvont, amit mondok, de valahogy nekem ennél a képnél ez a bajom, hogy a sapkájával foglalkoztál, nem az emberrel. Emiatt nem tudok rá három csillagot adni. (hegyi)
értékelés:

Kedves András, én föltettem ezt a képet ide, mert én vártam egy magyarázatot tőled, vagy hogy más kiugrasztja a nyulat a bokorból, ez nem nagyon történt meg, mert megy a duma, de nem kaptunk magyarázatot, hogy ez mi akar lenni. Én értem, hogy a 8s valószínűleg 8 másodperces expozíciót jelent. Szuper. Én örülök neki, hogy a te gépeddel lehet 8 másodpercet exponálni. De mit? Bocsánat, hogy ezt a kérdést ilyen egyszerűen idedobom, de nem tudom mit látok. Szép ez, jó ez, csak minek? Próbálok formai megoldásokat találni, talán az ott egy timpanon, talán az ott valami épület a háttérben, de nem tudom biztosan. Van ezen minden, jézuskától a géppuskáig. Legfőképp egy rontott képet látunk, ez nekem ennyi. Én azért tettem ezt a képet föl, hogy Andrással erről tudjunk beszélgetni, szeretném őt provokálni beszélgetésre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami őt arra sarkallja, hogy egy ilyen képet elkészítsen. Szeretném érteni. Miért készül el a kép? Mi ebben számára a vonzó? Milyen élményt gondolt ezzel átadni? Nem cikizés, érteni kellene. Tudom, hogy ez neki fontos, de valószínűleg az én receptoraimból hiányzik valami, hogy ezt az élményt át tudjam érezni. Olyan, mintha egy idegen nyelvet tanulnék, most szeretném ezt megtanulni, hogy Gimesinél ez mit jelent. Úgyhogy én erre most nem adok semmit, hanem várnám Andrásnak a válaszát. (hegyi)

Nagyon kevésen múlik az, hogy ez a kép száz százalékosan rendben lévő kompozíció lehessen. Ehhez természetesen kell némi szerencse is. De a szerencse gyakorlással kiváltható, a szerencse befolyásolható. Ennél a képnél amit látunk az, hogy egy kerekes székes ember halad egy járdán. Most, hogy ezen a járdán ő azért igyekszik ennyire, mert el akarja érni a villamost, vagy a járdának van valami hibája ami miatt ő nehezebben halad, nem lehet innen megítélni, de látszik az a küzdelem, amiről András beszél. Ugyanakkor az expozíciós idő megválasztásával, vagy pedig a mozgó tárgyak sebességének jó felmérésével, és a kamerával történő rákövetéssel el lehet érni egy olyan szituációt, amikor az egész táj, a minden más, ami a képen van, elmozdul, de maga a tolókocsi áll. Most ebben a helyzetben azért nem tudjuk eldönteni, és nem tudunk határozottan melléállni ennek az üzenetnek, mert minden mozog. Ezért a mindenhez képest nincs viszonyítási alapunk, hogy csakis egyetlen egy dolog, ami ebben segít és érvényesíti a Küzdelem szót az a testtartás, a kerekes székben ülő alaknak a testtartása. Ez, amit látok, meg az hogy a kép tetejénél kicsit szűk, ő oda majdnem beleveri a fejét. Ami segíthetné ezt az egész üzenetet akkor, ha ez egy álló kép például, és mögötte a térből mégtöbbet adunk. Ha ő egészen föl kerekezett már a kép széléig, akkor lehet, hogy ez a hatás erősebb. Most egy fekvő formátumú képnél nincs ez a figura a helyén. Zárójeles megjegyzés: látom itt is ott van a kis piros-rózsaszínes-lilás beavatkozás, ott valami üzletsornak a reklámjával. Nem értem, szerintem, András, te sem tudod ezt megmagyarázni nekem, mert én úgy gondolom, hogy ez egyrészt a véletlenből adódik, másrészt, hogy akkor odarakom ezt a színt, mekkora brahi. Nem az. Értelmetlen. Nincsen ellenpontja a képen, nincs miért ezt a színt ott elviselnünk, kifejezetten zavaró, viszi el a fókuszt a tárgyról. Még mindig ragaszkodnék ahhoz, hogy fekete-fehérben tessen dolgozni. Egy csillagot adok erre, és ha lehet, tessék kerekesszékeseket megkérni, hogy hadd fotózd őket, és tessék kialakítani egy olyan kapcsolatot, amiben ezeket a megfigyeléseidet meg tudod tenni, kicsit tudod gyakorolni ezt a technikai részt ahhoz, hogy miután élesben meg kell fogalmaznod egy ilyen üzenetet, akkor ne legyen ilyen bizonytalankodás. (hegyi)
értékelés:

Kapunk egy kép-hármast, amit portré kategóriába küld András. Ezek még nincsenek készen. A srác zseniális, csak reménykedni tudok abban, hogy összefutsz még vele valamikor, és tudsz még vele dolgozni. Ezek az extrém mennyiségű piercingek, amiket ő visel, nagyon jó kiindulási alap. Az első képnél egy picit szűkre van az egész véve. Van egy mozdulat, ami azáltal nem fejeződhet be, hogy kifutott a képből. Nem tudjuk, hogy ott mi történt. Elkapott pillanat, de túl szűkre van komponálva. A második képen tulajdonképpen a főszerep a szőke hölgyé, akinél szintén lóg valami az orrából, de látszik, hogy kommunikáció folyik a nézővel. Ez egy kicsit olyan, mintha egy 70-es évek beli olasz filmből lenne kivágva, itt csak a testékszerek azok, amik a mai korba hoznak minket, de a gesztusrendszer, a témaválasztás, az időzítés mind-mind ezt a kort idézi. Az a baj, hogy ez nincs teljesen eldöntve, hogy ténylegesen ő-e a főszereplő. Ha igen, akkor vagy azt csinálom, hogy a másik szemét is átrakom azon a karikán, ami a fiú fülében látszik, vagy a karika másik oldalára teszem, de egy szem itt kevés. Van egy harmadik kép is, amin valószínű ugyanez a fiú áll. Itt a képkivágással nem teljesen értek egyet, ott vágjunk ahol a póló véget ér, ha már levágtuk azt a kezét. Másik dolog az, hogy számomra nem csak a főszereplő fontos, hanem a mögötte lévő szereplők is lényegesek. Most ezzel a helyzettel, hogy ő van csak élesre hozva, a mögötte lévő szereplők hatását veszed el. Önmagában a fiú nem viszi el a hátán ezt a kompozíciót. Az is látszik, hogy ezt a vignettálós sötétítést használod, akkor használja ezt az ember, amikor saját maga sincs megelégedve azzal a kompozícióval, amit csinált. Portrénak ezt nem tudom elfogadni, még nincs Történetmesélés leckénk, riportnak kevés lenne, mert nem tudunk meg túl sokat, hogy ő most egy halász, horgász, vagy lányokat futtat, vagy mit csinál. Jelen pillanatban lebeg a kategóriák között. Egyetlen egy csillagot adok neked erre most András, azért mert már várnám azt, hogy kidolgozottabb eredményeket hozz nekünk ide. (hegyi)
értékelés: