András, itt az a helyzet, hogy ha mint portrét kellene ezt értelmeznem, akkor ugye valószínűsítem, hogy ennek a - talán hölgynek - neve az, hogy Sadako. És ő ugye szőke, és ezért lett ez a képnek a címe, meg hogy portréra küldted. Ha jól sejtem - és itt most kicsit csalok, mert erről a képről beszéltünk mi már -, akkor azt is tudom, hogy ez megint egy filmes utalás akar lenni, amivel már találkoztunk az Estiskolán. Azt se tudtam megfejteni, ezt se. Úgyhogy ez most beáll abba a sorba, mint a Daninak a képe, hogy megfejtés hiányában nem tudom értelmezni a címet. A képpel az a helyzet, hogy nem biztos, hogy annyira előnyös ez a fotográfia, mint portré. Most vegyük azt, hogy nem tudok arról, hogy ez itt valami filmes játék akarna lenni, nem tudom, hogy ez a Kör c. film japán verziója, semmit nem tudok (egyébként sem ismerem), tehát csak mint portrét nézem. Hoztál néhány olyan döntést, amivel nem értek egyet. Egyrészt a hölgy, ahogy így előrehullajtja a haját, hogy ezt a kvázi sejtelmes tekintetet létre tudja hozni, ebben a formában azért nehézkes, mert az a tónusrend, ami az arcán létrejön néhol, az utána a kiégetett hajrésszel zárójelbe kerül. Tehát ez nem is egészen hajnak értelmezhető, hanem olyan, mintha valami sérülés lenne a hordozón, zsilettpengével hasolóakat lehet kapargatni. A másik problémám az, hogy ha csak folthatásában nézem, akkor azt az ívet, ami a fejtetőnél most vágva van, érdemes lett volna befejezni. Aztán a rövidebbik része a hajnak izgalmas, ahogy befejeződik az orrnál. De a másik oldalon ezek a vonalak nem így futnak ki. Lehet, hogy ennek a hölgynek 80 cm hosszú haja van, és ezt nem lehet belekomponálni, ez igaz, ugyanakkor az arc is egészen furcsán világítódik ettől meg, és ez nem biztos, hogy annyira jót tesz most a modellnek. Mert neki van szája, és ha nem is kell azt ugyanolyan fényben hozni (mert ugye a világításnak az az értelme, hogy a térbeliséget erősíthessük vele), de itt most nem erősítetted a térbeliséget, hanem két fő irányvonalat hagytál: az egyik egy viszonylag laposra világított frontális rész, a másik a sötétben hagyott, árnyékba kerülő rész. Mint portré ezért én nem nagyon tudom elfogadni, visszaadom ismétlésre, tessék a portrét komolyan venni. Elsősorban azt szeretném, ha a portrénál azokat a lépcsőket végigjárnánk, amik a tradicionális, a nézők és a modellek által elvárt lépcsők. Zárójelben mondom, és akárki is a modell, mivel az Estiskola is iskola, elnézés kérek, de a tanulság szempontjából mondom: ha ez a fénykép a pályájára visszatérő Boy George-ról készül, akkor azt mondom, hogy lehet benne értelme, bár akkor azt az érdekes kis sityakot, amit néha hordott, föl kell tenni a fejére, mert az emblematikus. A másik dolog az, hogy nem tudom, hogy mennyire jellemző a modellre ez a helyzet. Ha ő belement abba a játékba, hogy illusztrációja lesz egy Gimesi-féle gondolatnak, ám legyen, csak akkor azt ne hívjuk portrénak. Ismétlés. (hegyi)