"Az évad egyik utolsó napsugarainak élvezete", írja Gimesi András az Ősz leckéjénél, mármint, hogy itt most ez történik. És én ezt így bemondásra el is hiszem, de ez a póz, ez a helyzet, amiben ezt a hölgyet látjuk, sok minden másról is árulkodhat. Másrészt nem tudom ki a modell, nem tudom, hogy ő mit, hogyan vélekedik erről, ez eléggé portré-szerű képnek is felfogható ahhoz, hogy foglalkozzunk kell azzal, aki ezen rajta van. Az, hogy fürdetem az arcom a fényben, az egy jó megoldás, egy fontos megfigyelés. Ugyanakkor a testbeszéd szembemegy azzal a nyugalmi helyzettel, hogy élvezem a napsugarat: a kereszbe vetett láb, a görcsösen fogott táska, és a száj gesztusa is, de a nagyon erősen lehunyt szemek is sokkal több fájdalomról, és múltbeli érzelemről szól, mint ami ennek az üzenetnek a pozitív kicsengéséhez kellene. Nem tudom, lehet, hogy később, két perc múlva ő már megnyugodott, mert mondjuk futott a busztól, és elment a busz, és rájött, hogy még egy órát kell várnia a következő buszig, és leült napfürdőzni. Lehet, hogy pár perc múlva már a nyugalom elárasztja őt, de most ez még nem történik meg. Az exponálásnál az is fontos, hogy milyen pillanatban exponálok. Ez most nem csak a kép címével megy szembe, mert akkor azt kell adni neki címnek, hogy "Elment a buszom". Jelen pillanatban a modell szempontjából sem biztos, hogy ez az egész nagyon célravezető. Ugyanis nem vagyunk elég közel hozzá, nem kerülünk közel az érzelmeihez, holott az látszik, hogy ő érzelmekkel harcoló ember. Nem tudom, András, hogy ez mennyire világos, hogy az a te feladatod, mint fotósé, hogy a modelledről te akarsz egy képet alkotni erőnek erejével, és azt mondod, hogy márpedig ez a nő azt kell, hogy mutassa, ami, avagy észreveszed ezeket a rezdüléseket, és ezekkel kezdesz el dolgozni. Két eset lehetséges: az egyik, hogy instruálljuk a modellt, szólunk neki, hogy szeretnék róla készíteni egy álmodozós képet, amint így élvezi a napsütést. Ennek is két kifutása lehet: az egyik, hogy elküld a francba, a másik, hogy elmosolyodik, és igent mond, és máris megvan a kép, amit akartál. Ha azt mondom, hogy ez a mostani helyzet van, és nem akarod megtörni ezt a varázst, akkor erre jobban oda kell figyelni, nem fentről lefelé fényképezem, nem ennyire távolról fényképezem, egyszerűen elkezdem megfejteni őt, mint modell. Lehet, hogy nem is fényképezem le az arcát, lehet, hogy csak a sálat a nyakában, a kezével, egy kicsit szemből, odaülve a padra, ahol ő is ül. Lehet, hogy ez lenne a megfejtés, de nem vagyok benne biztos, mert nem voltam ott. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez a kép most nem arról mesél, amiről te szeretted volna. Ettől még az Ősz leckére elfogadom, de ezek miatt a problémák miatt egy csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés: