Ez három kép. A három kép, bár történetében ugyanazt a szituációt mutatja, mégis nagyon másról szól. Nekem ebből a három képből az első és az utolsó izgalmas, de nem egy képsorozatban. Az első kép azért, mert olyan az egész, mintha egy kis Harry Pottert látnánk, aki a varázsgömbökkel játszik. A harmadik kép pedig a két gyerek közti kapcsolat miatt lesz izgalmas. Igaz, hogy a harmadik képnél, azért, hogy ezt a négyzetes formát tudd hozni, kompozícióban egy kicsit a teteje gyengébb. Abból kevesebb is elég lenne. Amit onnan levettél alulról, az lehet, hogy jót tenne a képnek. Most a fókusz egy picit fölélő ennek a képnek. A középső kép önmagában nekem kevés, nem ad ehhez a helyzethez hozzá. Ha már ritmust váltunk, akkor váltsunk nézőpont-ritmust is. Az első kép és az utolsó kép közé, ha mindenféleképpen triptichonban akarjuk megmutatni, lehet, hogy egy buborék szempontjából készített kép is beférhetett volna, ahol nagyon közel mész a buborékhoz, és azon keresztül szemléled a világot. Nem rossz, nem rossz, de ez a három együtt a középső kép miatt nem annyira erős. (hegyi)
értékelés: