tenyér

Az első leckére egy jó ötletet látunk Gimétől, de a kivitelezéssel van gondom, mégpedig az, hogy ha a cím a tenyér, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a régi asszonyok is a tenyérből jósoltak, no meg kávézaccból, de az most nem érdekes, akkor bizony az a csúnya vetett árnyék a tenyéren épp ezt nem adja hozzá a képhez. Ráadásul a hosszabb expozíció miatt bemozdulás is látható, ami lehetne erősítő jellegű is a képen, ha tudatos mozdulat lenne, de így most ez inkább hiba. Szóval az ötlet jó, de ismétlést kérek, és most mondom, hogy csak egy tenyér, csak egy forma önmagában még nem elég Gimétől, többet várok, tessen ezen még dolgozni. (hegyi)

elmúlt döbbenet

Picit kétértelműen fogalmaz András, a hasát néző férfiember a címmel együtt akár az aktra is kerülhetne, de szerencsére a kép azért másról szól, és a címadás okán keletkező félreérthetőség elmúlik. Jó, hogy András megtalálta magának a fekete-fehéret, én mindenkinek javasolnám, hogy minél többet dolgozzon FF-ben, mert az sokat tud segíteni a kompozíció, a folthatások megismerésében, gyakorlásában. Egy kis nézetkülönbség: én a hajat mindenképp meghagytam volna fenn, az kell ehhez nekem, az adna ritmust, ide-oda játékot. Gime, csak így tovább, végre a képeid és nem a vicces címek mesélnek. (hegyi)
értékelés:

cicakosárban

Nos, egy sokkal szerethetőbb macskaportrét látunk, mint a kék macskást, ennek a képnek is az az erénye, hogy András nem akarja a labdát átdobni a kerítésen, csak készít egy fotót. És így máris beindul a történet, száz év magányban a gazda mellett ül a macska, Hemingway macskája, a szeme élénk, vadászik fejben, a póz a kívülállónak nyugalmas, de a gazda tudja, hogy a macska bármely pillanatban ugorhat, és a madárnak annyi. Talán a feszültséghez még egy kicsi fekete a jobb oldalon kéne nekem és alul is, de így is izgalmas kép, gratulálok. (hegyi)
értékelés:

nem Tom kinéz

Hát, szegény jól kinéz ebben a kék köntösben. A kép jó kép, a macska szép - nem vitázunk ezen - a kékkel nem értek egyet, nem érzem, mi indokolja. A világítással kicsit lehetett volna még játszani, most a mancs, mellény, oldalrész erősebb, mint a fej, így ez térben is közelebb hozza ezeket a részeket, ettől egy kicsit a test kitekeredik, holott a fej közelebb kell, hogy hozzánk legyen, mint a többi. Gime ezt visszaadom ismétlése, a macska éppúgy modelled, mint egy ember, ezzel a szakmai alázattal kell közelíteni, a kékre meszelés nekem idegen itt. (hegyi)

lámpafény

Nocsak, nocsak! Ismét egy finom megfigyelésből adódó igen kellemes hangulatképet kapunk Gimétől. Nagyon szépek a fények, a falat simító árnyékok, az a belső csönd, ami ezt a képet létrehozza. András, egy picit a kompozíción még kéne dolgozni. Egyrészt ha a döntést meghoztad, hogy klasszikusan középen lesz oldalirányban a tárgy, akkor az legyen középen valóban. Másrészt alul most vágtad az ernyő ívének árnyékát, de ez a vágás nem indokolt. Szóval egy picikét még több időt adj magadnak, egy lehelletnyivel többet, hogy ezek benned megjelenhessenek, és a képi döntéseid 100%-osak legyenek. (hegyi)
értékelés:

fény és árnyék

Végre Gime nem akar nagyot ugrani a címadással, a kép sem valami űrufó dolgot szeretne mutatni, egy régi lámpát látunk az ő fényében, egy hangulatot kapunk Andrástól, egy igen fontos múltmorzsát. Nemecsek írhatta a leckéjét akár ilyen fénynél, a kis Zelk Zoltán este jó, este jó, este mégis jó sorait ihlették ilyen érzések, nagyon köszönöm Andrásnak, hogy mer egyszerűen megfogalmazott élményeket egyszerű eszközökkel tálalni - hogy kinyitotta ezt az ajtót is. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

öten?

Az ötödik Sally - nagyon jó könyv, kedveltem, amikor olvastam. A felvetés tökéletes. Gime arcai. Bobák Csabának volt egy korai munkája az estiskolán a belépésekor, ami hasonló élmény. Érdemes ezzel a képpel foglalkoznia még Andrásnak, mert az irány nagyon izgalmas. Nem tudom, hogy azok a napraforgószerű képződmények mik, de jól mozognak, és az árnyék is igen kellemes. Egyetlen dolog, hogy most egy picit iskolás az, ahogy mint egy tanári kar, vagy mint egy kihallgatásnál, ül a sok Gime eg sorban szinte, és ahogy a bal szélen bemozgatja a kompozíciót a figura, erre lenne szükség még, mert most a kép harmada nem igazán hordoz infót a középső és jobb alsó részen. András, hajrá, ismételj, de egy csillag megvan bíztatásul, mert a megfigyelés igen erős. (hegyi)
értékelés:

tojás

Visszatérünk picit a már megszokott Gimesi-féle asszociációs térbe, ahol formai megfelelések és verbális humor vár minket. Bevallom férfiasan, hogy nem igazán az én világom ez a fajta képalkotás, ennél a képnél is bele tudok szeretni részletekbe, ahogy például a tojáson a fény megjelenik, de maga az összhatás nem mozgat meg. A csendélet az én megfogalmazásomban más, több teret enged a nézőnek, és nem ennyire primér a dolog. Van a képen egy üveggömb, abban sok üveggolyó, amiből egy villán - elég durva megoldás, és visszaránt a földre - egy tojás csücsül. Oké. Én ennél beljebb nem tudok jutni. Fények játszanak, formák, de túl sok konkrét, racionális forma ránt vissza, a kűbli széle, a villa formája, a tojás közepén visszatükröződő fényforrás - szóval ezek is azt hozzák, hogy oké, de mi a cél? Várom a többiek segítségét, én ennél többet nem tudok mondani. (hegyi)

szerelem

Gime, rövid leszek. Nekem ez primer. És kevés. Oké, érteni értem. De egyrészt ezt lehet ennél szebben is fotózni, másrészt rendben, szerelem, az két fogkefe, értem, de azért ez így nem csúszik a körmöm alá. Nyíllal átlőtt szív a fába vésve. Két fogkefe. Négy papucs. Meg lehet ezt úgy is csinálni, hogy kevésbé legyen banális, mégis hozza, amit akarsz, a hogyan, az rajtad áll. (hegyi)

Bolondos órákat együtt töltünk
Újjongva minden időn és téren át
Életünk újabb szakasza mögöttünk
Keressük a jövőt, bízva, hogy jobbat ád...

fénygyermek a fekvőhelyén

Emberek, halló! Az igencsak meglep, hogy ehhez a képhez nem született hozzászólás. Azzal segítünk egymásnak, ha elmondjuk a gondolatainkat, úgyhogy várnám az észrevételeket.
   A címadással még nem vagyok kibékülve, ez a fekvőhely, ez eléggé lerántja a földre a dolgot. Először a kompozícióról beszélnék. A kép jobb oldalán most egy olyan üres tér keletkezett, ami nem vonódik be a történetbe, ugyanakkor kilágyítja, gyengíti a kép feszességét. Ez kicsiben érvényes a kép bal oldalára is, ott is lehetne vágni, az ágyvég vízszintese már nem kell. Nagyon érdekes az a játék, amit Gime meglátott, kitalált, van mit finomítani rajta, mert a kiégett részeket jó lenne exponálásnál korrigálni - vagy ha ez kell, akkor a kép bal oldalán ismételni valami ilyesmit, mert most az a háromszög, ami létrejön a fényekkel, igényelné, hogy tömegben megtámogassa valami balról. Egy picit a test is lehetne konkrétabb, és az ismétlésnél - mert szeretném, ha Gime ezt megismételné - az ágyvégnél a falra valami drapéria kellene, hogy a fal fehérje ne legyen ennyire konkrét jelenlét, mert mindazt a mesét, amit ez a kép hordoz, ez a konkrét forma visszarántja. Tehát a kép jó, az iránnyal nagyon egyetértek, és szeretném, ha Gime ismételné. (hegyi)

A Végső Választ ím, hát elértem,
mégis vannak dolgok, miket nem értek.
De legalább a lényeget már látom:
Szeretet és jóL-lét, Neked is ezt kívánom!

Most a Végső Válasznak két értelmezése is van. Az ismertebb a 42, a másik a Szeretet. E kettő szorzatát kívánom Neked, az ünnepeken túl is!

Légy jóL!
Üdv!

bújócska

Egy újabb Gimesi bravúrt, réteget, egy újabb ajtót láthatunk a herceg várából, egészen esendőnek, fájdamasnak látom, ahogy a fél arc, a szem kinéz a paplan alól, ebben a sötétben tartott, archaizáló tónusvilágban. Benne van minden, ami nem elmondható. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Hiány

Jó látni, hogy Gime új utat próbál, új irányt vesz - mondhatni elkezdett azzal a formarendszerrel dolgozni, amit az akt táborban már megmutatott, hogy igenis képes ezen a nyelven is sűríteni. A kép címe itt most fontos a néző számára, mert meghatározza azt, amit a formanyelv is erősít, a hiányt, a vágyakozás beteljesületlenségét. Ha a kompozíciót figyeljük, két dologra szeretném András figyelmét felhívni. Az egyik a nyak. Most tónusban ez a forma nagyon elüt a többitől, lapos és idegenül hat - ha egy picikét kevesebb fényt enged oda, akkor ez az érték abban is segít, hogy ne ugorjon ennyire előre a nyak. És ha egy picike az állból szerepel, az formailag jól zárhatná a kompozíciót. A másik kérdés a karok kérdése. Most két oldalt be van szorítva a test, mert jelzés értékkel szerepelnek a karok. Ha a döntés egyértelműbb - akár azzal, hogy még szűkebbre vágja, és lemaradnak a karok és csak a has és a mellkas jelentkezik, vagy ha tágabbra hagyja és szerepet ad a karoknak - az formailag nyugodtabb és erősebb megoldást hoz. Három malac és ismétlés. Dolgozzon tovább ezen az úton, jó irányba mozdult el. (hegyi)
értékelés:

téli háló

Itt van a szokásos Gimesi geometria, csak most olyan, mintha András kezdene magára találni, mert nem manipulál, hanem a valóságban találja meg mindazt, amely számára fontos: az ismétlődést, számsort, variációs halmazt. Nem az alkímista technikájával alakít át, hanem alázatosan figyeli a természet alkímiáját. Az a jó, hogy a napló jelleg így is működik, sőt jobban, mert az alkotói hozzáállás koncentráltabb. ...azért valami ellenállhatatlan kézjegy? (szőke)
értékelés: