Van gondom evvel a képpel, mert itt elöl az álomhozó manó NDK-ból kisbojtos sapkával, vagy valaki bekandikálhatna rögtön az optikába, de ugyanakkor meg, hát nem tudok mit csinálni, szeretem ezt a képet. Szeretem a foltjait, szeretem a kiszűrődő zöldes, neonzöldes, vagy műtőasztalos fényt ott a fölső harmadban. Van az egésznek valami furcsa, őszt magába szívó melankóliája, meg biztonságérzete is, de ugyanakkor az egész képnek a fényei, folthatásai mégis csak működnek. Tehát jó lenne még egy picit trükközni itt evvel az előtér, háttér viszonylattal, de közben meg azt kell, hogy mondjam, hogy jó látni ezeket a város biztonságát idéző foltokat. Ugye van valami régi dal, ahol az énekesnő énekli, hogy – Budapesten azért jó, mert hallja az ember a városban a gépzajt.. – és aztán nem tudom, ez talán egy 60-as évekbeli dal és teljesen abszurd, de mégis időnként faluról fölérkezve a városba tényleg fura az az energia, amit ott az ember megérez, még ha csak rövid ideig is, hogy amíg itt már késő éjszakák vannak és egy másik fajta világ, Pesten, vagy a nagyvárosokban így kiszűrődnek a fények, és valahogy olyan biztonságos jelenlétté varázsolódik mindez. Ez nekem egy háromdisznós kép. (szőke)
   Hegyi belekotnyeleskedik András elemzése után, elfogadva az elfogódott 3 malacot, hogy akár az előző, akár a mostani képnél a kompozíció - tudom, ez matek, ez szakmázás - lehetne feszesebb, tehát minden rendben, impulzív módon alkotunk, de be kell emelni mindazt a tudatosságot is az ösztönös varázslásba, amit akár a táborokban elleshetünk, gyakorolunk. (hegyi)
értékelés:

A tökéletesség kategóriája kapcsán sokszor a kék, és a kékkel kapcsolatos tükröződések, fények, foltok, vizek erőteljesen jelen vannak. Nem fogom tudni most megmondani, hogy mi a megoldása ennek, de érdekes, hogy a kék ilyen szinten jelen van mostanában az oldalon. Egy makró felvételt látunk, ahol az öntött formájú gömb a maga torzulásaival átereszti a napfényt két ujj között. Egy jó ritmikai játék. András szeret is ezekkel a fajta geometriákkal dolgozni, talán ezért elfogadhatóbb mint a sokszor az előzőek, ahol vitatkoztam a manipulációkkal, mert hogy sérüléseiből, torz felületeiből jön létre ez a kis megfigyelés. Felhívó jel a néző számára is, hogy sokszor a parányi világ is mennyire izgalmas tud lenni. Ennyi és nem több ami most ezen a képen látható. Ugyanakkor én ezt elfogadom, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, hogy tudom, hogy az András tud ennél többet és azt is bátortalanul megjegyzem, hogy ezek a magas házi feladat számok – 31. lecke – ezek talán akkor célozhatóak meg és úgy érdemes nekiveselkedni alkotóként, amikor az ember úgy érzi, hogy az alapfeladatokból összetettebb üzenetrendszereket is létre tud hozni. Ebbe természetesen, amit most mondtam nagyon könnyű belekötni, és nagyon könnyű érvelni, hogy akkor mondja meg az ember, hogy ezt hogy kéne csinálni és én ezt talán azért nem tenném, mert szerintem az itt történő munkák, közös együtt dolgozások, táborok, rádióműsorok, televízió műsorok, együttléteink, azok éppen arról szólnak, hogy mindannyian kereshessük a pici, apró házi feladatokon, helyzeteken keresztül, fesztiválokon keresztül a kérdésekre a választ. Nem kell, hogy mi ezt jobban tudjuk. Három disznó. (szőke)
értékelés: