jobb|bboj - normál - lab|bal
Az embereknek oly hasonló a két arcuk, hogy alapesetben fel sem tűnik a különbség. Azonban ha elővesszük a geometriai módszereket, akkor kiderül, hogy mindenki legalább kétszínű…
(az előző "tengelyes tükrözés" ismétlése)

András egy ilyen leckét már beküldött, és ez annak a javítása, az értékelés értelmezése utáni újbóli megközelítése ennek a témának. Én nagyon örülök annak, hogy az András komolyan vette azt, amit mi kértünk, és ez tükröződik is ezen a képen. Majdnem azt mondtam, hogy triptichon, de igazándiból mégsem az, merthogy ha nagyon megpróbálok elvonatkoztatni attól, amit ő mint technikai játékot mutat itt nekünk a tükröződéssel és a tükrözéssel, akkor azt mondom, hogy három különböző létállapotot látunk, három különböző Gimesit látunk. Nyilvánvaló, hogy ő segít ebben nekünk a leiratban, mégis azt mondom, hogy akár tudatos volt, akár a tudatalattija dolgozott abban, hogy milyen beállítást választ, és hogy ebben a beállításban az ő haja, ami nagyon jellegzetes dísze Andrásnak, hogy ő ezt hogyan állítja be, hogy ez mennyire beállított vagy mennyire spontán, azt innen nem fogom tudni megállapítani, de egy biztos: nagyon érdekes az, hogy ezek a formák miképp jelennek meg, merthogy ha tudjuk azt, hogy bizonyos nézetek szerint a jobb agyfélteke - bal agyfélteke milyen területekért felelős, akkor nagyon érdekes, hogy pontosan ezek a jelzések megjelennek a haj formáival, vagy akár a szem, a tekintet által, és ezt az ismétlés az, ami felerősíti és számunkra egyértelművé teszi. Tehát én nagyon örülök annak, hogy az András hajlandó volt ezzel a képpel, ezzel a megoldással ennyit törődni, és hogy tényleg komolyan vette az elemzést. Úgyhogy én megadom a három disznót. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az embernek annyira hasonló a bal és a jobb arca, hogy fel sem tűnik a különbség, ám ha elővesszük a geometriai módszereket, akkor esetleg kiderülhet a turpisság...

Ugye az András egy jól ismert trükköt alkalmaz, amit tükrökkel is létre lehet hozni. Egy önmegfigyelési helyzet, amiben fölfedezheti az ember, hogy a két arcfele az sosem azonos és mennyire érdekes, szinte azt mondom, hogy azonosíthatatlanná válhat akár a saját arcunk azáltal, hogy valamelyik oldalát kiválasztva azt egy tengelyes tükrözéssel megismételjük. És ez egy jó, egy alap megfigyelés, ugyanakkor azt mondom, hogy még azt is megpróbálta fölépíteni, hogy ezt a helyzetet a háttér valamilyen módon igazolja, vagy valamilyen módon segítse. És ezzel nincs is semmi baj. Ami problémám ezzel a képpel, az technikai. És azt kell, hogy mondjam az Andrásnak, hogy én arra szeretném őt kérni, hogyha lehet, mivel van fényképezőgépe is, meg mobil kamerája is, én nem tudom, hogy ez most a fényképezőgéppel készült, csak szutykos volt egy kicsit az objektív, vagy pedig mobiltelefonnal készítette, én azt mondom, hogy azért annyira tisztelje meg magát, saját magát is, hogy mondjuk ebben a helyzetben egy picit technikailag odafigyel. Nagyon laposra van világítva. Hogy ez egy monitor fénye ami megvilágítja, vagy vaku, én inkább monitorra tippelek, de mindenféleképp a világítással rontja ezt az egyébként – mondom – standard megfigyelést el. Tehát én arra kérném, hogyha ő ezt ha akarja ismételje meg, de csak akkor fogadom el, hogyha ezeket a világítási problémákat kiküszöböli, hiszen már két táborban is volt András, tehát hallott harangozni a világításról. (szőke-hegyi)

Ha most lennék az anyaméhben és a doki benézne, akkor ilyesmit láthatna...

Kedves Gime, (a többieknek mondom, hogy itt a fotótáborban mi beszélgettünk nagyon sokat az András munkáiról, hamarosan fogjátok látni azokat a képeket amiket ő készített), én most azt mondanám, hogy nem sokat kívánnék erről a képről dumálni, én ezt átteszem a szorgalmiba annak értelmében, amiről beszéltünk. (szőke-hegyi)

egy bárányka nagy dilemmája...