Ennél a képnél két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik az, hogy egy nagyon jó és izgalmas játék az, amit a Gime itt létrehozott és érdemes lenne ezzel még foglalkozni, megfigyeléseket tennie, hogy milyen fényjátékokat tud még – akár ezekkel a cd tornyokkal, akár más hasonló megoldással – létrehozni. Tehát nagyon jók ezek a megfigyelések és érdemesek arra, hogy ezeket az ember úgymond elraktározza a fejében, hogy anno ezt hogy csinálta. Érdemes ezzel azért is játszani, hogy a rutint is megszerezzük a világításnál. Annak is örülök, hogy itt már azért valamilyen szinten törekedett a Gime arra, hogy a lehetőségek szerint a csendélethez jobban illő homogénebb hátteret és előteret alkalmazzon. De arra szeretném a Gimét kérni, hogy most oké, ezek a játékok megvoltak és most próbáljuk meg azt, hogy nem kibújunk a feladat alól és megkerüljük, hogy létrehozunk valamit, és azt mondjuk rá, hogy csendélet, hanem egy klasszikus csendélet berendezést kérnék, hogy készítsen el. Tehát én erre egy csillagot mindenképpen megadok, mert egy érdekes megfigyelés. Annak meg külön örülök, hogy csinált hozzá werket, tehát ezért kap még egy csillagot, de azt szeretném, ha Gime elkezdene a csendélettel foglalkozni klasszikus formában. Vesz egy narancsot, banánt vagy más gyümölcsöt és összerak egy gyümölcs csendéletet vagy bármi más tárgyakból, de egy klasszikus csendéletet. Tehát nem valami modern őrületet hoz létre, hanem klasszikus formákat, klasszikusan bevilágítva, klasszikusan elrendezésben. Lehetőségek szerint először próbáljuk meg ezt fekete-fehérben, a színekkel ráér később is foglalkozni. Szeretném ugyanis, hogyha magát a komponálást és a térrendezést tudná a Gime gyakorolni. Ehhez a csendélet kitűnő téma, de most egy picit megint előre ugrottunk és létrehoztunk valamit, ami nem csendélet. Az, hogy van három cd-s doboz – értem én – Hanoi tornyai, de ez ettől még nem válik csendéletté. Csendéletté akkor válik, ha ez a filozófiai üzenet a térrendezéssel együtt ad valamilyen érzetet a nézőben. Ez egy geg, nem több. Értékelem ezt, de ennyi és nem több. Ennél egy kicsit tovább kéne tudni lépni, azért mert ez utána a többi munkáknál is meghálálja magát, ha az ember elsajátítja a csendéletnél a komponálás, a térrendezés, a tömeg, a fény játékának ismereteit. Kérem, hogy a Gime ismételjen, de azokért, amit elmondtam a kétszer egy csillag megvan. (hegyi)
értékelés: