ravatal

Egy fekete-fehér képet látunk, ami nagyon konkrét üzenettel próbál a nézővel kommunikálni, mégpedig egy betonkerítés szegélyen fekszik egy baba, talán lecsukott szemmel, meztelenül, ruha nélkül és erre még plusz ráerősít egy nylon szatyor, ami a baba vállától lelóg erről a betonperemről. Erősíti még ezt a képet az is, hogy ez egy rozsdás, szemmel láthatóan nem gondozott kerítés, a baba is koszos, sáros. Azt nem tudom, hogy András ezt így találta és megörökítette, mint fotográfiát, vagy pedig rendezett is ezen valamennyit. Nekem most ebbe az üzenetbe sok a nylon zacskó. Nem erősíti, hanem kicsit didaktikussá teszi az üzenetet. Nem vagyok benne biztos, hogy értem, hogy mit akar ezzel mondani. Tehát lehetne alkalmazni ezt a zacskót, mint szemfedőt, de akkor ezt használni is kell. Ebbe a formába most kosz, ami ott maradt. Én most ehhez a formához, amit itt a betonszegély és a kerítés képvisel, és ebben ez a stilizált kis emberforma megjelenik, ebben a kontextusban nem érzem most azt, hogy szükség van erre a nylon zacskóra. Meg lehet győzni, hogy használható egy ilyen környezetbarátnak mondott szatyor, mert ugye a jelet azt látjuk, de azért annyira most ez nekem nem jön le, hogy ez miért van ott. Úgyhogy eddig a kép kettő csillag. Ami nekem egy picit kérdés az az, hogy van egy távolságtartás ebben a közlésben. Megint azt mondom, hogy ha megfigyeljük ezt a teret, ahhoz szűk, hogy mint egy szociográfiai helyzetleírás a környezetről, az adott kulturális háttérről, arról az építészeti helyzetről vagy arról a szociográfiai helyzetről, ahol ez fellelhető ez a baba, információkat adjon. Ha ezt elfogadjuk, tehát hogy ehhez képest eleve ez a képkivágás szűk, akkor viszont azt mondom, hogy közelebb kell menni. Tehát nem vagyok meggyőzve arról, hogy a képnek pl ami a jobb oldalán szerepel, mint tömeg, annak bármilyen funkciója lenne. Magyarán nem ment elég közel ehhez a helyzethez András. Nem csak fizikailag egyébként, hanem érzelmileg sem. A fizikai távolságtartás egy kicsit hordozza magában az érzelmi bizonytalanságot is. Azt, hogy az ember nem döntötte el, hogy mi a viszonya ahhoz a történethez, amivel szembesül, hogy ne repüljön el a kis madár, rögzíti a képet, de nem biztos az üzenetben. Én most ezt tudom erre mondani, tehát ez nekem még egy csillagot elvesz ebből a képből, úgyhogy én erre most összességében egy csillagot tudok adni, és azt mondom, hogy András, bátrabban próbálj közelíteni a témákhoz. Attól leszel benne ezekben az üzenetekben, hogy eldöntöd, meghatározod vagy tudatosan vagy élményszinten átéled azt, ami neked ezekben a képekben fontos. Ha ez az átélés megtörténik, akkor meg fogod találni, adni fogja saját magát, hogy honnan, milyen szögből, milyen képkivágással, milyen méretben készíted el ezt a képet, akkor nem fogsz hezitálni azon, hogy kell az a zacskó vagy nem. Ha kell, akkor el fogod rendezni, hogy a képnek szerves része legyen, ha nem kell, akkor megfogod, ki fogod dobni, majd utána megmosod a kezed. Tehát az lényeg az, hogy tudni fogja a néző, hogy miért készült el ez a kép. Önmagában most ez így nincs befejezve. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Csernobil II. c. adásomhoz ezt a képedet választottam illusztrációnak, köszönöm :))

Khm...Szerintem azt a szatyrot nem kell leszemfedozni. Az egy szatyor. Es szerintem helyenvalo, temaba es mindannyiunk husaba vago szituacio/einblikk. Aki Pesten el, vagy csak a varosban jar (gyalogszerrel) gyakran talalkozik azzal a keppel/szituacioval, aminek az absztraktumat itt Andras bemutatta: tortenetesen az utca gyermekevel, aki minden ertelemben lemeztelenedve (emberi mivoltabol kivetkozve, vilagunknak csaknem 100%ban kiszolgaltatva) el, minden erteket egy szeszkos bulgarszatyorban, bevasarlo-vagy babakocsiban horva magaval.
A szatyor tehat helyenvalo. Plane hogy nem kornyezetbarat, hanem Sporolj-os (lsd german).
A hiba a perspektivaban rejlik. Tenyleg tul tavolsagtarto, kivulallo. Meg ha azonosulni ilyen melysegekkel sokszor fajdalmas is, azt mondanam hogy go deeper in the rabit hole, azaz az irany jo, meglatas jo, lehet ismetlest kerni?
(en pl direkt elhoztam azt a kis Gondolast (lsd en korabban) onnan, ahol ram talalt, utaztattam korbe-korbe, meg tobb s jobb helyszint, fenyeket vadaszva)
Szerintem?

Az a halottról lecsúszott szemfedő!

Gondoltam rá. De így hagytam, mert nekem így az, ami.

Én elvettem volna onnan azt a szatyrot. Hogy is szokta mondani Zsolt... megvan, szerintem 'kilágyítja' a témát.

Új hozzászólás