Nagyon kedvelem ezt a képet. Legfőképp azért, mert olyan játékot vesz észre András, ami ott van mindenki előtt, úgymond a kezünk ügyében. Ez a pocsolyában tükröződő városrészlet, ezt sokszor látjuk egyébként, amikor járunk-kelünk a városban. Mégis azt mondom, hogy sikerült neki egy olyan időpillanatot választania, amikor a fények és árnyékok játéka nagyon szépen, nagyon líraian jelenik meg a munkájában. Talán annyit hozzáfűznék, hogy arra lehetett volna egy picit figyelni, hogy az a nagyon is fontos szereplő, aki most a járdaszélén, úgymond a kép felső részében kezd begyalogolni a képbe, határozottabban jelenjen meg. Nem a konkrét személy, hanem az árnyék. Itt most arra gondolok, hogy vagy kivárunk még más gyalogost, aki arra fog jönni és egy kicsit közelebb gyalogol úgymond a járdaszegélyhez és akkor a teljes árnyékrész és az alak bele tud kerülni és akkor nincs lefejezve a figura, hát vagy pedig azt mondom, hogy ilyenkor nyugodtan lehet manipulálni és azt mondani a járókelőnek, hogy ne haragudjon, nem lesz maga rajta azon a képen, csak az árnyéka, de tegye meg már, hogy ott megáll egy kicsit és közelebb gyalogol oda a járdaszélhez. Ugyanis megéri a fáradságot, hogy az ember ilyenkor elkezdje instruálni a modellt, vagy megéri várni. Én az instruálás mellett vagyok egyébként inkább, mert az mondom, hogy nem biztos, hogy 2 perc múlva, 5 perc múlva ugyanez a fényhelyzet, vagy ugyanez a világítási helyzet fennáll. Ezek a pillanatok nem tartanak örökké, tehát én inkább amellett vagyok, hogy igenis ilyenkor meg kell szólítani azt a járókelőt, ha nincs mellettünk éppen valaki ismerős, akit úgymond be tudnánk állítani a képbe. Nagyon szeretem ezt a képet és én most erre megadom a három csillagot azért, mert remélem, hogy ezt a tanácsot András megfogadja és kapunk még tőle hasonló üzenetet úgy, hogy ezekre az apró kis nüanszokra is odafigyel. (hegyi)
értékelés: