Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

A képpár a tél házifeldatra érkezett, valójában András egyszerre a riport feladatához is illeszkedő munkát küldött el. Ennek azért is örülök, mert mind a két helyzetről lehet pár szót váltani. Kezdjük a "nem idevágóval", a riporttal. Sok szó esett már itt ilyesmiről és többségében sok, vagy három képszám fölöttiek érkeztek ebben a műfajban, külön örülök, hogy nagyon szűken két képpel is képes történetet mesélni András, a régebbi kritikai hangja az elemzéseknek itt alább kell, hogy hagyjon, mert éppen ez a munka bizonyítja, hogy András gondolati érzékenysége nagyon finom, speciális, sűrített tud lenni, akkor, ha kellően koncentrál és itt ez történik. A lecke: Jól oldja meg az impresszión keresztüli választ a házifeladatra. Közelit és távolabbit használ párban, a hó karcokra gondolok és az ágakra. A sötétbarna és a sárga ugyanúgy jól rímel egymásra, a belső történéseket erősíti. Külön meg kell jegyezni még, hogy András világában a nonfiguratív, vagy geometrikus, vagy transzcendes sokszor ott van és nehezen szervül a valósággal, néha kimódolt. Itt az első képben izgalmasan használja ezt a módszert a megfigyelésen keresztül egy határmezsgyére lépve a hószálakkal, amelyek olyanok, mintha régi filmkarcok lennének. Ettől válik egyszerre valóssá és manipuláltnak tűnővé e kép és ez az, amelytől intim és belső csendes világot karcol az emlékeinkből ide. Csak így tovább. (szőke)
értékelés: