Hát, itt az a helyzet, hogy magát a kiválasztást el tudom fogadni, hogy egy olyan helyzetet mutatok meg, ami nem egy különleges épület, tehát nem valami nagyon szép, romantikus palota, vagy nem valami üveg újkori építmény, hanem egy nagyon sematikus épületforma. Különösebben nem szép, nagy építészeti truvájt nem tartalmaz, de el tudom fogadni, hogy ezt örökítjük meg. Ugyanakkor ez az egész most hanyatt dől, és attól, hogy ez így hanyatt dől, attól a kompozíció is borul vele. Én azt mondom, hogy maga a nézőpont megválasztása jó, csak vagy a kamerán kellett volna egy kicsit billenteni, vagy valami magasabb helyre fölkucorodni, fölmászni, nem tudom, de valahogy ezt létre lehetett volna hozni, akár még egy ilyen kis kézi kamerával is, hogy ne legyen ennyire zavaró ez a hanyatt dőlés, tehát most engem ez nagyon befolyásol, nagyon tud zavarni. A másik pedig az, hogy én ebbe azért látok egy másik nagyon izgalmas történetet, bár ez az én választásom lenne, hogy a kis légkondicionáló berendezések nagyon érdekesen csillognak most ebben a fényben, tehát ez egy nagyon jó kis játékot tudna létrehozni. Hát aztán még tovább is tudok menni, hogyha kell, úgyhogy a Gimének én tudok adni ötleteket. Ide éjjel visszajönni úgy, hogy beszökni, a portással megbeszélni, hogy némelyik ablak mögött had gyújtsam föl a fényt, hát ez már egy ilyen konceptuális történet lenne, egy ilyen performansz jellegű helyzet, de ebből is nagyon szép ritmusokat létre lehetne hozni. Vagy abból nappal, hogy melyik függöny roló van lehúzva, melyik van felengedve, tehát millió ötletet hozhatunk létre egy ilyen sematikus épületen pont abból adódóan, hogy maguk az épületdíszek nem vonják el a figyelmet. A játéktér az óriási, hogyha ehhez a házhoz, mint ahogy írja az András, hogy a Cég háza, tehát hogyha ehhez van valamilyen köze, vagy ide többször jár, akkor érdemes ezen elgondolkodni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. A felvetés az tetszik, de a megoldással most nem tudok egyetérteni, úgyhogy ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)