Én örülök annak, hogy a Gime megint talált magának egy olyan tanulmányt, ami attól izgalmas, hogy valamit észrevesz, ott van, jelen van, és elkezd fotósként gondolkodni. Ez a fajta gondolkodásmód az, amire vártam eddig és örülök, hogy ez kezd megjelenni az ő képein. Igen, azt lehet mondani, hogy ezek az első lépések ezen az úton, de nagyon fontos lépések és ezekre érdemes visszaemlékezni majd később, amikor már úgymond mellényzsebből kirántja ezeket a történeteket. Miért mondom mindezt? Ennek a képnek az egy nagyon nagy erénye, hogy úgy monokróm és úgy van benne ez az egyetlen kis piros jelzés, hogy nincsen benne manipuláció. Nem kellett hozzá photoshop-ot előbányászni, nem kellett hozzá körülményesen körberajzolni, szóval nem kellett hozzá semmi utólagos pepecselés, ez ott volt. Ez azért fontos, mert ezek az „ott volt” helyzetek azok, amik a fotográfusi látásmódra olyan nagyon jellemzőek, hogy ezeket az „ott volt”-akat az ember megfigyeli, észreveszi és nem elég, hogy rögzíti és dokumentálja, de még kompozícióba is rendezi azalatt a másfél perc vagy 10 másodperc alatt. Ez az egyik, amit gondolok erről. A másik, hogy nagyon is jól komponált képet látok, nagyon szépek ezek az ívek, ezek a játékok, ha ezt egy nonfiguratív képként fogom fel. Tehát ez is egy erénye ennek a képnek. És az is jó, hogy elkezd az András egy kicsit máshogy gondolkodni, hogy hogyan is lehet a vágyat, mint érzést, mint élményt megfogalmazni, hogyan lehet elvonatkoztatni a valóságtól és a valós helyzettől, mert ugye két eset van. 1. Ahogy a Bizottság énekli, hogy "már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem". Ezen a vonalon is el lehet indulni. 2. A vágy, és akkor lefotózom azt, hogy egy nagy tál csirkepörkölt van előttem és ezek azok, amikre azt mondom, hogy nagyon jó és fontos üzenetek akkor, ha ebben valamilyen szinten saját jelenlétünk is meg tud jelenni, csak akkor. Ugyanakkor ennél a másik iránynál az a fontos, hogy elgondolkodtat, ad egy óriási nagy teret a befogadónak arra, hogy a maga vágy élményét megfogalmazza. Itt a fák mögött megbújó autót látjuk és annak a kis piros pontját, és azt mondja, hogy vágy, hogy erre tudom azt mondani, hogy a vágy ébredése ez a piros pont a sok fehér között. Aztán lehet azt mondani, hogy visszaemlékszem arra a helyzetre, amikor Irénke megérkezett hozzánk és néztem a kocsifeljárón, hogy most állt meg a kocsival. Szóval sok minden elindítható és ez annak köszönhető, hogy egy ilyen áttételes üzenetet kaptunk. Tehát én ezt 3 csillaggal tudom most díjazni, és azt mondom, hogy hajrá Gime, csak így tovább ezen az úton. Nagyon jók ezek a megfigyelések, egyre magasabbra teszed a lécet, nehezíted a dolgod, de hát ettől szép és ettől van értelme az egésznek, hogy így dolgozzunk. (hegyi)
értékelés: