Megint egy olyan leckebesorolás, ami ebben a tekintetben kérdéses, az életkép, zsáner más. Tessék elolvasni a leckefelhívást, mert ott részletesen el van mondva, hogy ez miben áll. Lehet, hogy ott van a félrecsúszás, hogy csak az első mondatig olvassa el Gime: „a mindennapi élet egy-egy jellemző jelenségét örökíti meg”. Ennél a képnél nem vagyok biztos abban, hogy annyira jellemző a jelenség, vagy annyira specifikus és fontos a helyzet, hogy két lány áll a járdán. Persze, szoktak csajok cigarettázni és beszélgetni, de a zsáner közelebb áll a portréhoz, enteriőrhöz, mint a városfotós ellesett helyzeteihez. Én ezt annyira nem tartom erős közlésnek. Igen, hát létrejött egy ilyen fényudvar a kamerán, ahogy becsillan a szemközti ház ablakáról a nap, de én ezt átteszem a Szorgalmiba. Tessék végigolvasni a leckefelhívást. Utalok rá, hogy „a portrénál több abban, hogy nem elégszik meg az ábrázolt személy bemutatásával”, tehát valami cselekvés közben mutatunk be valakit. Ezért zsáner, mert az ő életében egy speciális helyzetet mutatunk meg, azt, hogy a cipész cipőt készít például. Az életkép olyan, mint a Családi kör, ahol látjuk, hogy a családban este hogyan zajlott az a szituáció. „Este van, este van, ki-ki nyugalomban, feketén bólingat az eperfa lombja”. Bentről elindul kifelé, mondjuk, ez inkább egy etűdhöz csatlakozik, de mégiscsak ott van egy ilyen helyzet, hogy mit csinál anya, apa, stb. Ebből lehetne inkább elindulni. Szerintem ez a leirat is elég rendesen elmondja azt, hogy ez majdnem szociofotó, de még annyiba nem, hogy nincs állásfoglalás, nem akarunk érzelmileg hatni, nem akarunk állást foglalni abban, hogy bármilyen embercsoportnak milyen sanyarú helyzete van, hanem csak tényeket közlünk. Próbáljátok ezt a leckét kicsit átrágni, ha bármi kérdés van, tessék mondani, ha ez nem világos. (hegyi)