Gime, fantasztikus kép, a hölgy, aki áramszedőnek használja a májusfát, és közben érdekesen szagolgatja is a virágokat rajta. Szemmel láthatóan nem tud szabadulni ettől az élménytől, rákapcsolódott a hálózatra. Nagyjából ennyit tudok a képről elmondani, zseniális, három csillag.
   Ja, hogy ez nem a Humor leckébe jött? Mert oda még talán el tudnám képzelni. Nem tudok vele mit kezdeni, Gime. Nem nagyon értem, hogy mit miért csinálsz, hogy van egy faág, amibe belekapaszkodik valaki, de olyan erősen markolja, hogy megőrülsz, az látszik, hogy az ízületek, a csont, a bőr feszül. Aztán ez a valaki itt van ebben a farmerkabátban, ami elég fontos neked, miközben a tavasz illatáról beszélsz, gondolom, ő itt szagolja ezt a virágot, de mit nem látunk? Na mit? Az orrát. Sikerült egy olyan portrét csinálnod, egy olyan profilformát választanod, ahol nagyon erős az állkapocs. Ha ez valami ételreklám lenne, akkor szuper lenne, mert azt mondom, hogy biztos szét tudja rágni a vasszöget is, de itt orra nincs. Aztán még beleraktad a hajába ezt a villanydrótot is, amit megint nem tudok értelmezni. Miért fontos ez a villanydrót ebben a kompozícióban? Nem értem. Ha a szagolás a fontos, akkor miért hagytad meg a kép alján azt a rendetlenséget, ami ott van a faágakkal meg a kerítésdarabbal meg a villanylámpával. Gime, ez nekem nem kép, de ha akarod, akkor a Humor leckébe áttéve, három csillag. (hegyi)

Végre egy szinte hibátlan Gimesi-kép! alul picit szoros nekem, ott kéne annyi, mint fent, de amúgy ez így jó, ahogy van. A pár, a tükröződés is jó megfigyelés, de nagy szerencse, hogy az a bácsi ott kukkol a lépcsőn, mintha hitetlenkedne, hogy ilyet szabad az utcán? Vagy irigykedik? Mindegy. Jó. Duplacsavarral beszél a vágyról, hiszen egyértelmű, hogy a pár mit csinál, de a bácsi is ott ragadt, nem mozdul, abban is benne van a vágy rendesen, ahogy áll ott. Egy kérdés, hogy bal oldalon azt a határoló vonalat biztos fontosnak érzed-e, már csak mert jobb oldalon sincs, ezért én nem gondolom, hogy muszáj lenne, de elfér, ha neked ez kell oda. (hegyi)
értékelés:    

Itt főleg csak árnyék van, dehát végülis éjfél...

Gime, az ötletet értem, itt is a tónusokkal van bajom, hiszen ha állványra kerül a gép és úgy exponálsz, akkor lehet olyan hosszú időt választani, ami többet enged a térből, de nem csak a tér a kérdés, hogy hagyod-e hogy felderengjen valamennyi belőle, hanem az is, hogy a redőnyön átszűrődő holdvilág, vagy utcalámpa fénye most nem tud azzal az erővel megjelenni, ami egyértelművé és visszautasíthatatlanná tenné azt a látványt, aminek útján elindultál. Visszautalok a tónusrendre, azaz amit néhány elemzésnél elmondtam már, hogy azzal, hogy ragaszkodsz ehhez a darkos világhoz, hogy mindenre ráhúzod, tulajdonképpen amellett, hogy modoros vagy, az mellett elveszted a mozgástered is, és magad kényszeríted be magadat valamibe, ami csonkolás, ami tulajdonképpen elvesz belőled és nem ad hozzád. Gondold át, hogy mi a célod ezzel a leszűkített, bekeményített tónussal. Így most a kép bal oldala értelmezhetetlen és felesleges, a redőnyön túli fekete tömeg nem kell, de a kérdés az, hogy elég-e a hangulat és forma ábrázolásához az a néhány csík, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

Gime, bevallom, nem tudok mit kezdeni a csapongásaiddal. Hol jön egy 100%-os jó kép, ami plakát is lehetne és működik, hol meg valami műalternatív cucc, aminek se füle se farka, nem is értem, minek fotóztad le. Valószínű, hogy az az akadálya, hogy előre tudjunk lépni és ezek a hibaistának is nehezen mondató zsákutcák kiszűrődjenek általad és irányt kapjon a fotózásod, hogy javarészt nem kommunikálsz és nem reagálsz, hanem mégy a magad feje után, és mintha egy faliújság lenne a Látszótér, olykor-olykor feltolsz valamit. Tudod, hogy sokszor kitartottam melletted, hogy de igenis Gimesi tudja, Gimesiben benne van, csak az a fránya korán jött kiállítás, az az oka, hogy szétesett a kép, de kezdem azt hinni, hogy nem veszed te ezt a dolgot komolyan és lehet, hogy a képcsinálás mint esemény fontosabb neked, mint az, hogy létrejöjjön egy Gimesi alkotói folyamat. Nem tudom, de amikor ilyen képet látok tőled, amikor dacosan tolod a szétutómunkázott cuccokat, és amikor mindezt úgy csinálod, hogy abból az jön le nekem, hogy nem nagyon érdekel, ki mit mond vagy gondol veled kapcsolatban, szóval amikor a Gime-féle nyakasságot tapasztalom, akkor elgondolkodom azon, hogy valóban mi is a helyzet, mert jóllehet csak annyiról van szó, hogy még nem veszed a fotózást komolyan mert még nem találtad meg azt a mestert magadnak, aki ezt a műművészkedős dolgot kikapálja belőled és rádöbbentsen, hogy vissza kell menned a kályhához és megkeresni magadban azt a szakmai alázatot, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődhess. Jó lenne, ha reagálnál, hogy egyáltalán érdekel-e az, amit dumálok, hogy fárasszam-e magam vele, vagy fogadjam el, hogy Gime néha feltűnik, dob valamit valamelyik leckére, aztán ahogy jött, megy is tovább, állandó rohanásban, úgy csinálva, mintha volna célja ennek a futkorászásnak. Bocs, hogy ennyire személyesre vettem ezt most, de egyszer jó lenne ezt a dolgot őszintén átbeszélni, hogy neked is és nekem is világos legyen a helyzet. Ez meg itt... hát Gime, ez semmi. (hegyi)

Gime, az ötlet jó, még azt is mondhatnám, sikerült egy erotikus lámpát lefotóznod, és a leckét is teljesíti, de két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért kell ehhez ekkora tér üresen körben? Miért nem feszítheti ki a kompozíciót, a teret maga a fény sugarassága? A másik kérdés, ami nem világos, hogy mik azok a vízszinteshez közeli vonalak? Valami szerelék, vagy valami árnyékot vet, nem tudom, de az bontja a formát. Ettől még a kép jó, csak bizonytalanság érzetem van ezek miatt, legfőképp, hogy mi az indoka ennek a kimozdításnak a középpontból, és mihez kell ekkora tér, főleg alul és jobbra, mert ettől olyan távolinak tűnik a dolog, ami épp azt a finomságot gyengíti, ami egyébként ereje lenne ennek a képnek. (hegyi)
értékelés:

a Fészek színház "nem/más" c. előadásának plakátjára készült ez a fotó.

Mondhatnék nagy elődöket, Pécsi Józsefet vagy akár Kertészt vagy Man Ray-t, remélve, hogy azért a kortársak mellett korábbi fotósok munkásságát is nyomon követitek, de a lényeg az, hogy az ilyen közeli felvételeknél, amikor ennyire ki van hegyezve a kép a tükröződésre, és a hatást azzal akarja elérni, hogy átértelmezi a valóságot és a hétköznapi tárgyakat más közegbe, kiragadva mutatja meg, nagyon fontos minden, ami a képen szerepel, nem lehet félbehagyott gesztus, nem lehet pontatlanság. Itt most két felület vív egymással a figyelmünkért, a bal és a jobb oldali kanál. Mindkettő csonkolt, mindkettőben hasonló árnyékok fellelhetőek egy-egy villától, de mind a kettő másképp üzen. Az egyik a tükröződéssel, a másik főleg az árnyékokkal játszik. Na de melyikre figyeljek? Ezt kéne eldöntenie a fotósnak, mert általa lesz ez egyértelmű a nézőben is. Mindkét irány érdekes, mindkettő indokolható, de a kettő együtt gyengíti egymást, bizonytalanságot kelt, befejezetlenséget. Kérem, hogy Gime ismételje ezt, eldöntve, mi az, amit mutatni akar, mert a bizonytalanság érzete megöli a képet. (hegyi)