Mozart perverz című műsoromhoz, ami 2012.10.26.-n lesz, ezt a képet választottam.

Engem ez a kép azért nem hagy békén, mert az arc valami miatt szabadabb, élőbb, mintha simán a festményt nézném. Elszakad a katonai díszektől, a sötét ruha alig látszik a nyaka körül, az ablak pedig rárak egy fényvilágot, ami a tükröződés által már könnyen elszakad egy festmény-portrétól. Szétszedi és összerakja azt, amit ebben a konstellációban talál. Az arc lehet betekintés az üveg másik oldaláról, tükröződés a mellettem állóról, vagy épp az ablakon benéző alak, főleg, hogy tudható, hogy régmúlt korokból néz.

De nekem nem személyes élmény, klasszikus értelemben vett esztétikai értékhez nem tudok ebben kapcsolódni - ellenben valami több ponton izgalmas szétválasztás-újraépítés, nem követhetetlen formákkal és fogalmakkal, hanem viszonylag egyszerűekkel, és ebben az "összehordásban" még a tévéantenna (vagy mi a tök) baromsága sem zavar. Az is csak tükröződik, ha akarom nem is igazi, ha akarom pedig kezdek vele valamit. Talán éppen ez az egyenerősségű meghatározatlanság adja az egyenszilárdságot?

Nekem a 16-17. századi festmények jutottak eszembe a képről, nagyon izgalmas.
http://en.wikipedia.org/wiki/File:Retrat...

Szia Gime!

Nagyon jó, egészen szürreális hatása van ennek a képnek!
Jó meglátás, ügyes megvalósítás.
Grat!

Ez klassz lett. A trégörbületen bekukucskál valami fiatal hadvezér és hozza a saját korát.

Bal oldalt a keze felett viszont tévéantennára emlékeztet. Bár az meg lehet, hogy a térgörbítő része. Gratula!

:))) tökéletesen megértettem miért kaptad az ördögfióka ikont :)))