@Zsolt, értelek én, és a magad szempontjából még igazad is van.
Csak azt vedd figyelembe, hogy az egy dolog, hogy te úgy látod, viszont én voltam ott élőben, én láttam, hogy egyébként milyen szín- és fényjáték és kavalkád van ott nekem élményben, és már ott, akkor tudtam, hogy ezt nem tudom szimplán visszaadni azzal, ahogy pl. te is megcsináltad a képet.
Persze te is jól megcsináltad, és tök jó is, abban az esetben, ha csak a lépcsőház dokumentálása lenne a kép a részemről, nem pedig egy élmény visszaadása.
Azonban az ott élőben egy olyan élmény volt, mint amit kihoztam belőle, olyan karcos, és olyan kontrasztos, és olyan színes. Nem a JPG-n, hanem nekem élményként. Ezért is van, hogy a mobilos fotózásban levő szokásom ellenére ezeket a képeket nem a telefonban utómunkáztam (az is van benne gyárilag), hanem hazajöttem, és Ps-ban utómunkáztam.

@Feri, köszönöm a krumplivirágokat. :) Mivel nem olvastad lentebb, megírom neked, hogy a FF szerintem is jóval gyengébb darab, azóta már nem hogy egybe nem tenném a két képet, hanem a FFet egészen ki is hagynám. :)

Nekem még mindég az eredetileg elsőre feltöltött színes változat tetszik a legjobban. Nem olvastam el a "cirkuszt" nem is érdekel. Tetszik a színes kép dinamizmusa, ritmusjátéka, amit az ívek, és a kísérő szegély adnak, nekem az is szép, ahogy a falon megjelennek a különböző színhőmérsékletű fények. Bár kissé sötét a lépcsőknél a kép és nem lehet tisztán látni, de nekem nem zavaró, hisz annyi utalás van a képen, hogy láthassam, ez egy lépcsőház. A ff képen meg szerintem éppen azokat a dolgokat ölöd meg, amik miatt a színes működik, ezért nem értem minek csináltad meg. Részemről a színes 3 krumplivirág, a ff meg 0, vagyis 3+0=3 3:2=1,5 . Kis jóindulat, mert bejöttél az utcáról, fölkerekítve 2 krumplivirág. :D

Gime, azért kértem, hogy ha van mód, tedd fel a képet, eredetiben, hogy lehessen érzékelni, honnan hová jutunk. És azért kérem ezt, mert úgy gondolom - és ezzel nem kell egyetérts - hogy ahhoz, hogy előre tudj lépni, szét kéne választani az utómunkát és a komponálást, mert amíg a komponálás, témakeresés nem áll stabil lábakon, addig az utómunkával való matatás fogja pótolni a hiányosságot. Ennél a képnél egyértelmű, hogy maga a kompozíció rendben van, a technikából adódó hibák miatt van szükség az utómunkára. És itt a lényeges momentum: hol húzódik a határ? Ízlésről vitázni persze nem sokat ér, de azt gondolom, hogy annak van értelme, ha valami ami technikailag nem erős, ott arra törekszünk, hogy kiemeljük a kompozíció erényeit és egyensúlyba hozzuk a dolgokat. Ha túlhúzod a dolgokat, az nem segít.

Itt a kép, ahogy én látom. Nem kell elfogadnod. De azon érdemes lenne elgondolkodni talán, hogy miképp lehet előre lépni a stílus, az ízlés területén, vagyis hogy ha majd már a komponálás és témakeresés megvan, akkor hogyan díszíts, ha egyáltalán szükség van rá. Egyértelmű, hogy a kép alsó régióiban kevés volt a fény és ezért ott kontrasztot kell emelni, hogy működjön az ív. Az is egyértelmű, hogy emellett a világos tónusrészt kell erősíteni. És az is, hogy a felső régiónál kell erősíteni a sötét részeket, hogy az ív minél erősebb lehessen. De a struktúra kiemeléssel vagy erősítéssel azt éred el, hogy az egész elmegy a roncsolásba és onnantól már elveszíted a kapcsolatot az eredeti hangulattal, helyzettel, és elkezdesz "kármenteni". Esztétikai értelemben nem rádolgozol, hanem ellene.

Azért mondtam több elemzésednél, hogy foglalkozzunk az első leckétől kezdve újra a témákkal, mert úgy érzem, hogy komponálás és témakeresés területén kell elsősorban erősítened, hogy önbizalmad és stabil "lábaid" legyenek. Ha ez megvan, és ezzel már nincs probléma majd, akkor lehet azzal elkezdeni dolgozni, hogy kialakuljon egy esztétikai alap is, azaz hogy ne húzz rá egy kaptafára mindent. De mondom, nem kell egyetértened, csak én úgy látom, hogy az önmagunk saját hajánál fogva való előrevitelénél van olyan pont, amikor újra és újra fel kell tenni a kérdést, hogy jó irányba megyek-e még.

OK. Nem szoktam ilyet, és nem is szándékozom a továbbiakban sem, de akkor íme az "eredeti":

A macskaköröm az "eredeti" szó körül azért van, mert annyi történt, hogy IrfanView-val lekicsínyítettem az eredeti 4000*3000 px JPG-t 700*525 px-re.
Igen, RAW-ban fotózom. A fényképezőgéppel. Ez viszont a mobilommal készült, amiben (sajnos) nincs RAW lehetőség.

Újra leírom: archaizálni sokféleképpen lehet, roncsolással, mesterséges öregítéssel, mechanikus sérülésekkel, szoftverrel, a szoftveren belül pedig tényleg tengernyi a lehetőség. Az, hogy ez "némi" kontrasztemelés, színtelítettség matatás, struktúra kiemelés (az mi is?) az mindegy, ha az eredmény az, ami, hiszen nem az a lényegi kérdés, hogy kitetted a napra és megöregedett, megreszelted smirglivel vagy mi, hanem hogy ez így a végeredmény felől nézve - márpedig a néző azt nézi - roncsolás. Az, hogy leírod, hogy nincs tónusroncsolás, az olyan, mintha azt mondanád, hogy nem is látok rosszul csak divatból hordom a szemüveget és ha nem hordom, akkor meg csak buliból megyek neki a bútoroknak. :) Ez Gime tónusroncsolás, ugyanis az eredeti tónusrend nem ez, a fény amikor elindult az érzékelő felé és megbizergálta a pixeleit, akkor nem ezt adta, hanem egy enyhébb görbéjű és kiegyenlítettebb tónusmenetet. Amikor emeled a színtelítettséget, akkor bizonyos információkat módosítasz és azt éred el, hogy ezek egy része erősebb súllyal esik latba, amikor a kontrasztot emeled - ne marháskodj Gime, neked magyarázzam el, mi a kontraszt? A kontrasztemeléssel a tónusmenetet bántod, roncsolod, módosítod, az isten szerelmére. Kérdés: gondolom RAW-ban dolgozol. Lehet azt, hogy a felső képet tisztán, neutrálisan feltolod újra, hogy a kiindulási alapot össze lehessen ezzel hasonlítani?

Köszönöm az elemzést!
Igen, mint ahogy már írtam, a fekete-fehér sokkal gyengébb, mint a színes. Akkor, első "felindulásomban" azért "fűztem egybe" a két képet, mert úgy gondoltam, hogy úgy lesz jó. Tévedtem, már nem tenném egybe, sőt, a FF-et valószínűleg egészen ki is hagynám.
Újra leírom: _nincs_ tónusroncsolás a képen. Semmilyen roncsolás nincs rajta.
Ami utómunka van, az némi kontraszt-emelés, egy kevés színtelítettség-növelés (a színesen), valamint a (fali) struktúrák kiemelése. Ennyi. Azok a karcok ott a falon vannak, nem én tettem a képre, és nem használok "archaizáló technikákat", mivel alapjáraton magam sem kedvelem azokat.

Jaj kedves Gábor.. nem tudom mihez vagy szokva...
De hagy ne kelljen már minden megjegyzésem külön megmagyaráznom, természetesen átvitt értelemben értettem a karcolást, mintegy szlengként, tudod amikor karcol a basszus (zenéhez se értek), de tudom hogy érzed mire gondolok.
Amúgy én is társasházban élek és aki már megfordult egy lépcsőházban egy gangon tudja hogy mi mi... (pff)

A "becsillanás" legyen az 'lens-flare' vagy egyéb reflexió a lényeg hogy ott van, hiszen ez a kép eleme, lényege, mondhatni esszenciája (l. cím) :) Szerintem(!) kell az oda.
Tehát ezt az adjusztálásra értettem.. amivel leginkább a 'zajosodásra' céloztam.., ez egy stílus, ízlés kérdése stb.
Mellesleg szerintem is nem olyan durva beavatkozás, simán belefér, csak fel lett (lehetett) húzva a cucc, oszt ennyi. Fogok én még ennél durvábban rombolni a konzervatív 'közérzést'... ;)

Nem csak a vaku fénye tud becsillanni. Hanem mondjuk az udvarról beeső fény is.

Nincs becsillanás, mivel nem használtam vakut, nem volt fényes felület, amin csillanhatna. Az a kék attól van, hogy beesett az udvarról a fény.

Azok a karcok nem a képen jelentek meg, hanem elébb a falon. Minden rendesebb lépcsőházban az évek során, ahogy a népek költöznek ki s be, cipelik a liftbe be nem tehető kanapét (http://latszoter.hu/szakkor/az-agy), a domino szekrénysort meg a biciklit, megjelennek ezek a jellegzetes karcolások.
Gimének, ha van ebben szerepe, az annyi, hogy rájátszott ezeknek a karcokanak a képen való megjelenésére. Ráhúzott a kontrasztra, hogy szépen kijöjjenek a képen a karmolások, de speciel ezen a képen nekem ez abszolut belül esik az elfogadható laborálás keretein. Ezzel együtt jobbnak tartom a színes verziót, bár az a becsillanás talán elkerülhető lett volna.
Szerintem.

off:
Gábor, Zsolt! Köszönöm a tartalmas gondolatokat!
Ez a dialektus-hasonlat kifejezetten tetszett és találó is. :))

A 'bindzsi' kifejezés nekem új volt.. :) de a lényege nagyjából megvan, szerintem mókás elnevezés (bár eredet nincs meg; a Bin Jip-et ismerem csak..), Tamás meghatározását (Utólagos Szoftveres Beavatkozást-t, ami mellesleg elég pontos)szerintem módosítsuk USZB-re :) na de így szovjet szárazföldi katonai alakulat rövidítésre hasonlít, az má'nem olyan szerencsés és hüJén hangzik.. ;)

on:
Igaz hogy az én ízlésvilágomnak túl gyötörtek a képek (mindegy hogy érte el - az emulziót karcolva vajazó késsel, vagy monitori csuszkahozogatással..), attól még alapjában egészen jók főleg ez a kék-sárgás komplementer mint már jelezték is.
Nekem tetszenek, talán finomhangolni kéne egy kicsit, bár kinek a paplan, mint tudjuk..

Köszi András hogy felületet biztosítottál itt többünknek észrevételei megosztásához! :)

Egyem azt a konok fejedet Gime, azon kéne túljutnod, hogy ha te készítesz egy képet, az első körben csak neked mond valamit, csak neked üzen, csak te tudod, mit miért és hogyan, aztán ahogy szerzed a képességeket, egyre jobban nyílik a kör, de az a lehetőség mindig megmarad, hogy a néződ mást és máshogy lát bele, ráadásul, mivel a technikával bajlódsz, ez rányomja a bélyegét a képeidre. Én, ha a helyedben volnék, biztos elgondolkodnék, hogy ha ennyire becsípődik a technikai matatásom a képekkel, vajon bizonyosan jó úton járok-e. Persze, kell a kitartás és a céltudat, de vigyázz, mert ugyanúgy néz ki a céltudatosság és a makacsság is, és csak a végeredmény fogja megmondani, hogy most épp a csúcsra törsz és a környezeted nem volt elég érzékeny, vagy a fal felé rohansz és de kár, hogy nem figyeltél a jelzésekre. :) Nekem inkább az a vicces, ahogy a bindzsizésed kendőzöd.

Annyira jó, de leginkább érdekes, hogy mindenki megmondja, hogy mit csináltam a képpel annak ellenére is, hogy leírtam, hogy mit. ;)
Kábé olyan, mint a 10 c. képemnél (http://latszoter.hu/szakkor/10), amikor mindenki leírta, hogy hol és hogyan álltam, holott én áltam ott, és le is írtam, hogy hol és hogyan, de hiába, mert "mindenki" olyan jól tudta helyettem, miközben fogalmuk sincs, hogy hol és hogyan álltam... ;)
Nem érzitek, holgy vicces egy idő/mérték után? ;)
Mert szerintem ez már kezd azzá válni... ;)

Ez a kép olyan, mint egy pár összekötött cipő: a jó kompozíció nem halad előre a gyenge technika miatt. Ha a képminőség nem manipulált, akkor azt kell mondanom, hogy egy szappantartóval jobbat lehet csattintani. Az ff formátum szerintem itt nem indokolt, mert nem csak az értékes antik színek vesznek kárba, hanem a cirádás árnyékot kiváltó lépcsőkorlát is elveszti a vonatkozását. (A kép egyébként nem csak konvertálva lett egyszerűen szürkeárnyalatba, az ff korlát árnyéka láthatóan szélesebb és nem olyan cizellált, mint a színes, az íve is más.)

..

Tamás, egyszerű: csinálj egy fordítóprogramot. :) Mellesleg persze, igen, utólagos szoftveres képmanipulálás, utómunka, minden mást is lehet mondani, gondolom azért érthető, miért a bindzsi az, ami mint - belátom, nem túl igényes - kifejezés rajta ragadt ezen. Nem mellesleg azért azt is lássuk be, hogy a szleng előnye nem csak ott van, hogy rövidebb, hanem hogy ad egy érzelmi pluszt is, amivel pontosabb lehet a megfogalmazás.

Gime, akár nyithatunk ennek egy topicot a fórumban is. Lehet hogy érdemes.

Csak tudnám miről folyik a sok szöveg?
Ez két jó kép. Nekem az ff egy kicsit jobb, mert kevésbé akar blickfangos lenni.

Én betiltanám a BINDZSI szó használatát, mert, ha mindig ki kellene írnotok, hogy UTÓLAGOS SZOFTVERES BEAVATKOZÁS, akkor kevesebb lenne a fölösleges beszéd.

Zsolt, ezt értem, az imént azt (is) szerettem volna mondani, hogy a bindzsi az én szótáramban a hiábavaló/rossz/értelmetlen utómunka megnevezése.

Gime, ha csak az értelmetlen utómunka lenne a bindzsi, akkor sose lenne utómunka ugye, hiszen ki az a marha, aki úgy publikálna képet, hogy na, ezt értelmetlenül elrontom?

Kap fogni elemzést a kép, a kérdés mindig esztétikai, hogy ad-e hozzá a munkafolyamat az eredményhez vagy sem. a mérték, az arány és a cél, ez a meghatározó. Amikor a képeid kapcsán a bindzsizés szóba kerül, akkor arról van szó, hogy a néző nem tartja indokoltnak és arányosnak azt, amit hozzá matatsz, nem az érdekli, hogy ez most kontraszterősítés vagy struktúrakiemelés (mellesleg ez is utómunka a javából), hanem hogy ez adott esetben emelt az értéken, vagy öncélú maradt.

Nos, amennyiben egy kis kontraszterősítés/struktúrakiemelés bindzsinek minősíthető, nos, OK, akkor igen, bindzsizett képek a fentiek.
Szerintem azonban nem tekinthatők annak, mert szerintem a "bindzsizett kép" az, amikor értelmetlenül, hibákat elfedni próbálva küzdünk az utómunkával, művileg "minőségrontásokat" teszünk rá stb.. Ilyesmit (már) nem szokásom tenni.
Ezért írtam lentebb, hogy ezek nincsenek bindzsizve.

A bindzsizés laborban is működő dolog, tehát mint olyan, elvben és alapvetően nem elutasított. Gimével a vitánk abban van, hogy ő nem ismeri el (be, fel, meg) azt, hogy mi a bindzsi fogalma. Azaz szabatosabban: kb. ahogy Gábor írja, ha célhoz érsz vele, csináld, de ha a hibáid feded el vele, akkor bukó. És ha mondjuk azt vesszük, hogy jószerivel képet olvasni tanulgatunk, értelmezni és elemezni, azaz egy nyelvet sajátítunk épp el itt, akkor a fotómanipulálás az egy nyelvjárásnak tekinthető, és talán így érthető, hogy mondjuk idegen nyelvet se azzal kezd el az ember megtanulni, hogy a gettó szlengjét hallgatja, hanem elsőre az ún. irodalmi nyelvet tanulja, és aztán megy bele, hogy a Harlem vagy Vas, avagy Zala megyébe kirándul. A bindzsi, ha nem csak tónuskorrekció és maszkolás, akkor tájszólás.

Alapvetően van itt egy szoftveres feldolgozás ellenes hangulat, de ez nem abszolút és nem indokolatlan. Nem abszolút, hiszen számos erősen manipulált kép volt már itt, ami maradéktalan elismerést kapott az úri közönségtől, de nehezen kiszámítható, mi az ami befogadódik és mi az, ami fintorgást szül (többé kevésbbé függetlenül a kép minőségőtől, értékétől). Mondjuk ahol a manipuláció virít, de a célja megkérdőjelezhető, ott azért általában a fintorgás várható.
Nem is indokolatlan, mert a látszótér elsősorban a tanulás terepe (vagy annak van szánva, vagy én akként kezelem, nem kívánt törlendő) és mint ilyen, alapvetően a fotózás elsajátítását célozza. A leckék, az elemzések alapvetően kompozíciós, esztétikai, kis részben technikai tanulságokkal szolgálnak. Ebbe a sémába az utólagos manipuláció (és itt nem a laborálásra gondolok) nehézkesen fér bele. Én legalábbis nem látom, hogy cél lenne egy fotosop tanfolyamba átmenni.

Sziasztok!
Nem akarok beleszólni az értkezésbe, sőt András képét szét OFF-olni végképp nem, de érdekelne hogy mennyire lesznek az itten L(y)átszó júzertársak frusztrált egy komolyabban 'megcsinált' (értem ezalatt szoftveres úton jelentősen feldolgozott) kép(ek)től? (talán kapcsolódik ide..)
(Formot nem nagyon találtam erre, nyissak inkább?)

Ez ráadásul végletekig fokozható, mert ugye nem a szemünk van odatéve az objektív helyére, és a CCD/CMOS sem éppen a szaruhártyánk. :) Szerintem nem baj, ha valaki úm. belenyúl a képbe amíg az hozzátesz a mondanivalóhoz. Itt most kíváncsi lettem volna mi volt a valós amihez hozzátett gép/ember. Nem azért mert ez így rossz lenne. Ennyit akartam megfogalmazni nem többet.

Zoli, régi "vita" ez Gimével, de azt hiszem, könnyen tisztázható, ha megteszi Gime, hogy egy nyers verziót is bead, akkor látható lesz, hogy mi hol változik. Azt hiszem ott lehet Gime félreértése, hogy azt gondolja, hogy ha nem photoshopban szerkeszt, hanem a fényképezőgépen állítja be, hogy mit hogy csináljon a gép, akkor az nem bindzsizés.

No, szelet vetettem egy félmondattal? Ne legyen már belőle vihar... :) Több képeden látom ezt a komorra (értsd sötét tónusvilágúra) tónusozott FF-et, brutál szemcsézettel/képzajjal stb. Nem azt mondom hogy zavar. Ok a fal karcos, mert öreg., a malter meg annó ilyen nagy szemcsézetű volt, és nem a kontrasztnövelés, sharpen, stb. miatt erősödött meg ezzé a már képalkotó elemmé váló erős struktúrává. :) Vitát nem akartam nyitni, csak véleményt fogalmaztam meg...

tehát amit látunk, az így jött le a fényképezőgéped érzékelőjéről?

Mivel nincs is.

Gimének speciális elképzelései és fogalmi kategóriái vannak a roncsolással és képmódosítással kapcsolatban, szerinte gondolom ez sincs bindzsizve. :)

Zoli, nem igazán világos, hogy milyen tudatos minőségrontásra utalsz. Ha arra, hogy a fal ilyen "karcos", nos arra az a válasz, hogy, az ilyen a valóságban. Nekem nem stílusjegyem az, amit (szerintem) tudatos minőségrontásnak nevezel, és soha nem is alkalmaztam ilyesmit.

Kompozícióra mindkettő jó megoldás. A színes talán azért jobb mert az a kékes befénylés és a narancsos fal még egy dimenzió mentén beleviszi az ellentéteket a maga komplementer színharmóniájával... Kevésbé moziszerű, de cserébe élettel töltik meg a színek.

Az FF kép "csak" a fények-árnyékok ritmusában levő ellentétekre, meg persze a formák, ívek lágy játékossága kontra fal komor hangulatú romlása párosra tud építeni. Látom hogy neked ez egyfajta stílusjegyed, de én szvsz nagyon kíváncsi lennék a tudatos minőségrontás nélküli képekre is.

hello
Az ff változat mintha nem illene be, ettől függetlenül nekem tetszik; jobban megoldottnak érzem komposzt szinten.
Viszont inkább a színes változat működik ha a címmel értelemezem (magam részéről, szívesen látnék többet az alsó, sötétebb tartományokból).

Köszönömök! :)
Igen, a szines kompó valóban jobb, a FF-et azért készítettem, mert az is tetszik, önmagában az is jó, de kétségtelen, hogy gyengébb.

Hát ja. A szines kb két nagyságreenddel veri a ff-et. Frankó lett.

Hát, beszarok, Gime! Minek csináltad meg feketébe? Nagyon örülök, hogy betaláltál az utcáról, mer q-jó a kép.:)