Gime, én ezt a Humor kategóriába tenném át, de hát nem pakolunk át képeket más leckébe, de borzalmas. Erre most csak azt tudom mondani neked, hogy ezt ne csináld. Ha nincs több ötleted, akkor ne instruálj modellt, amíg nincs ötleted, hogy mit akarsz csinálni, mert ez a mímelés ez közhely. Tessék már azt is megnézni, hogy hogyan állnak ezek a modellek, mennyire természetes ez a helyzet. Nem tudom, hogy akár csak megközelítően, voltál-e bármilyen olyan szituációban, ahol konfliktushelyzet volt, mert az nem így néz ki. A görög fekete istennő a kiskosztümös lányt riogatja a késsel, aztán utána kikacsint a kamerának, hogy „megvolt, vagy újból kell venni?”. Nem a modellek tehetnek erről, Gime, ők nem látják, hogy mit csinálnak, nem látják magukat kívülről, te látod őket. Ha van ennek a képnek erénye, akkor az, hogy itt van értelme ennek a fajta megvilágításnak, mert valami bűnesetre világítasz rá, de nagyon nagy falatot választottál magadnak, hogy be akarsz állítani valami olyan szituációt, amihez nekik is, és neked is iszonyú sokat kellene gyakorolni ahhoz, hogy ez megközelítse a természetesség helyzetét. Ez nagyon nem sikerült most. Gime, határozottan kérem, próbálj meg most egy kicsit elvonatkoztatni a városfotóktól, örülök, hogy onnan egy kicsit visszább jöttél, köszi, hogy bejöttél az utcáról, de most egy kicsit hagyd a modelljeidet békén, mert amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mit, miért, és hogyan csinálsz, addig a modelljeidet feleslegesen fárasztod. Azt is lehet, hogy az ember direkt túlrajzol valamit és tesz pellengérre vagy nevetségessé, komikussá, mondjuk a bulvárt például ebben az esetben, de ahhoz ezt egyértelműen, a környezetre, a fényekre, a mozdulatra, azaz mindenre egyben figyelve kell a karikatúra körébe húzni. (hegyi)