Gime, én ezt átteszem szorgalmiba, nem tudok vele mit kezdeni.
Nekem tetszik...egyrészt mert nem tudom eldönteni hogy ez most feketefehér-e vagy alapból ilyen színű volt, másrészt pedig a kép jobboldala sejtelmesen nem ér véget. Nem tudjuk hogy most azzal a lábbal történt-e valami vagy csak már vége a padnak de közben mégse.
Nekem azokat az időket juttatja eszembe amikor az egész család összegyűjt nagymamánál, ültünk a lócán, a gangon és csak beszélgettünk. Kellemes a hangulata, mégis valami szorongást érzek benne, mintha túl szűk lenne annak a lócának az a hely.
Gime, én azt hiszem tudok, bár nem fogsz örülni neki.:)
Az elsődleges gondom az a képeddel, hogy fényképeztél egy "síkot". Pedig nyalván való, hogy a fotó kiválóan alkalmas a tér megjelenítésére. Egy hasonlattal élve olyan ez mint amikor a sasnak lenyírják a tollát, és elengedik vadászni. A másik, hogy fényképeztél egy sík területfelosztást, (bocsánat a kifejezésért) hanyag eleganciával. Az efféle minimál fotónak két jeles képviselőjét is ismerheted, Kékasszonyt, és Szalkait. Mindketten tudják, hogy ilyen képet csak akkor szabad mutogatni, ha a kompozíció (a rend a képen) pedánsan hibátlan, érdemes tanulmányozni a képeiket, ha ebbe az irányba akarsz menni. A harmadik bánatom, hogy fotóztál ugye egy ritmust, mert az a három faoszlop már egyfajta ritmust ad a képnek, és bocs de hótt unalmas. Viszont, ha megtöröd azt egy gyertyával, vagy muskátlival, vagy bármivel, máris érdekesebb a kép. Az utolsó gondom a világítás. Azzal az a bajom, hogy túl kiegyensúlyozott, egységes, "színtelen", szinte nincsenek is árnyékok. Szóval ha kezdő lennél megtapsolnálak, de pár éve már Te is nyomod a gombot, és ennél azért szerintem többre vagy képes, és nem árt ha tudod, mit miért akarsz mutatni.
Adj vissza három krumplivirágot a pedellusnak! :D