Ez nekem egy mobiltelefonos képi jegyzetnek tűnik egy fotósétán. Nem érzem azt, hogy ez egy átgondolt szerkesztés lenne. Az fontos, hogy az ember rácsodálkozzon ilyen helyzetekre, de önmagában ez lehet, hogy kevés a boldogsághoz. Ez most nem egy eldöntött helyzet, hogy azok a belső struktúrák érdekelnek-e, amik itt a szegecselt lépcsőnél, meg a lépcsőfokoknál megbújó fűcsomóknál létrejön az én árnyékommal, ami egy szép ritmus lenne, vagy pedig az érdekel, ami a jobb fölső sarokban megjelenik mint formai párhuzam a kövekkel a vízparton. Én most azt mondom, hogy ezt jó lett volna még az exponálás előtt eldönteni, és úgy komponálni ezt az egészet, hogy ez a döntés utána már a nézőben is egyértelmű legyen. Ha érdekel ez a vízparti dolog, és ezt bekapcsolom, akkor valahogy meg kell próbálni közelebb menni, azt az árnyék háromszöget közelebb kellene vinni, vagy összekötni a partszakasszal, és akkor az egy érdekes helyzetet hoz. Így most én nem érzem a szükségességét a kövek megjelenítésének. Gime, ahhoz képest, amiket kapok tőled, a verbálfotók, ez viszonylag előrelépés, megelőlegezek kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:
Gime, itt is azt mondom, hogy az, hogy mit magyaráz a fotós, hogy neki mi volt fontos, az egy dolog, ha a kép mást "magyaráz", akkor az a kép nem tökéletes. Formák. Ha a formák nem tisztázottak és nincs kijelölt helyük, akkor megette a fene. Nézz meg egy Bresson képet, könnyed csuklómozdulatnak tűnik, de mindamellett, hogy mennyire spontán a hatása, egy deka felesleg vagy kérdőjeles képelem nincs rajtuk. Ez a cél. :)