A konyhaablak, kilátás a szomszédos házakra és (többek közt) a hűtő fogantyű tükröződésének összjátéka...

Nagyon érdekes ez, hogy most a második olyan képet kapom tőled, ugye volt egy hűtőgépes tükröződésed, most a konyhaablakból csinálsz egy hasonlót, amiben ott van a képben az erő, ott van az, ami ebből a lényeg lenne, csak rajtahagyod az összes sallangot is. Itt most fölmerül bennem a kérdés, hogy ez azért van, mert trehány vagy, és nem gondolod végig, amit csinálsz, és csak lődözöl, hogy meglegyen kilóra a napi penzum, vagy pedig nem látsz. Ez most tényleg egy komoly kérdés, nézd meg, takard le a képnek a felső részében az eget, mert arra semmi szükség nincs, takard le az egyharmadát ennek az egésznek, ami a képnek a jobb oldalán van, azt a kuszaságot, ami ott tükröződik, és nézd meg azt, ami marad: a házfalat az erkéllyel és azt a tükröződést, ami talán a függöny mintája a kép közepén. Ebből ennyi a kép, a többit ki lehet dobni. Ha ezt látod, akkor nem hiszem, hogy nem veszed észre, hogy melyik ritmus az, ami válaszol a másikra: az erkélyajtóra meg az ablakokra ebben a fényviszonyban maga ez a függönytöredék. Ebből ennyi a kép, a többi szemét. Gime, kezdem azt érezni, hogy nem figyelsz eléggé oda a munkádra. Visszaadom ismétlésre azért, mert szerintem lesz még erre alkalom, hogy ezt megcsináld, vagy ha nem, kínozd magad. Az a baj, hogy semmilyen kommunikációd nincs az oldalon, ezt már sokadszor mondom el, kicsit feleslegesnek érzem azt, hogy én elemezzem a képeidet azért, mert nincs semmilyen kommunikáció a munkákról. Nem csak velem nem kommunikálsz, hanem senkivel, ez bennem erős kérdéseket vet föl. Ha csak faliújságnak használod a Látszóteret szólj, akkor a képeidnek jó helye lesz a szorgalmiban is. Ismétlés. (hegyi)