ködös délután a Holddal

ködös délután a Holddal

A háború utáni magyaros stílus az, amit itt némileg parafrazálva megkapunk, Gimétől kérdezem, hogy a Hold hol van a képen? Ha van egy ennyire sarkalatos és kiemelt pontunk, akkor annak valamilyen szerepet kell szánni, hogy hova teszem. Ez most se nem közép, se nem aranymetszés, se nem egyharmad-kétharmad, szóval valahol van, de miért pont oda van helyezve? Ez a táj, ahogy én látom, bőven enged mozgásteret, mert jobbra-balra, le-fel is mozoghattunk volna. A másik kérdés nekem az, hogy miért van meghagyva az előtérből ennyi, ez az egy ujjnyi mit akar szolgálni? Itt valami ritmust ezzel elkezdünk, aminek túl sok értelme nincs. Talán az se ártott volna, hogy a vízszinteseket vízszintesekre, a függőlegeseket függőlegesre állítani. Tudom, hogy ezek a képek virtuális horizonttal bírnak, mert maga a táj ekkora szeletnél nem kötelezően érthető, hogy merre, hány méter, mi az, ami domb, és mi a valós horizont, pont ebből kifolyólag szabadon lehet ezt használni, tehát be lehet állítani rendesen. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

64
Értékelem!
62
Értékelem!

Érdekesek az arányok, nekem behoznak a ködösséghez és a magányos hangulathoz illő valami rejtett feszültséget, ami erősíti inkább, mint zavarja az összhatást. Tetszik, nekem békés, klasszikus hatású.

Az a jobb felső részen lévő kerek folt szenzorpiszok vagy pötty az obin?

Új hozzászólás