Köszi, Mészi!
Örülök, valami ilyesmi mozgott bennem is akkor, mikor ez készült. Bár azért annyira nem sötéten, mint a kép. ;)
A fénykör valós, nem használtam vinyettálást.

Szeretem ezeket a meghitt pillanatokat. A sötétben a kis lámpafény erejét az érti, aki volt már igazán és reménytelenül sötétben, amikor nincs kapcsoló, nincs áram, és nincs kilátás rá, hogy majd megjön az áram. Szóval egy pislákoló mécses vagy gyertya világa mindig külön világ. Ilyenkor úgy érzem, megváltoznak a törvények, a határok, és azt hiszem, maga az ember is kicsit. Annyi filmen és fotón nézzük ezt és az ehhez hasonlatos jeleneteket manapság is, de általban felületesen jelenik meg, vagy felületesen helyezkedünk csak bele - "rá".
Nem tudom, hogy valóságos-e a fénykör, vagy vignettált, de bennem ezt a hatást váltotta ki a fotód...