Egy kis labdázás után a hóban jött a megérdemelt jutalom, valódi csont formájában.
Hát, ha a kérdés komoly, akkor azt kell mondjam, a póz még oké lenne, de a többivel vannak gondjaim. Az egyik a szürkeség. A fehér az a hó lenne, de itt szürke lett, ettől az egész elég szomorkás hangulatú. Aztán a csont. Oké, elhiszem, de javarészt csak bemondásra. És az állandó heppem, hogy le kell menni oda, ahol a dolgok történnek. Állat, gyerek, ezek olyan dolgok, aminél nem lehet rest az ember, oké, én se vagyok egy szilfid alkat, hogy könnyen guggoljak, de a képért mindent. Közel kell menni. Különben fentről lefelé egy alávetett pózból ez a dolog nem tud hatni rám, mint nézőre. (hegyi)
Van egy mondás, hogy a káoszt nem ábrázoljuk a káosszal, ez bármi fordításban is igaz, hogy a komorság érzékeltetésére a szürke nem jó, mert piszkos a hatása.