Felületek, , , , , , , , , , ,

Tavaly nyáron elkezdtem a lofoteni "felületekkel" foglalkozni.

Naplemente ismétlés

Norvégiában fotóztam a képet, és volt még pár verziója, azokból választottam egy kicsit másabb beállítást, és meghagytam a színeket is.

Önarckép kutyával

Kifogyhatatlan a téma.

Miért a hónap képe:

Amikor az ember megszeret egy képet, nem nézi a hibáit. Persze, hogy láthat ilyen-olyan szöszöket, ha éppen keresi, de nem nézi. Olyan lehet ez, mint amilyen az igaz barátság - hiszen azt a barátot is a hibáival együtt szeretjük. Viki képe pedig egy ilyen közeli barátom lett nekem az elmúlt hónapban. Nem csak a hűségnek és odaadó társnak a klasszikus festészetből is jól ismert szimbolikája miatt, ahogy ott ül, és csak egy puha kézrátét tartja meg, csak egy olyan apróság, amelyen állnak vagy buknak ezek a nagy-nagy dolgok amúgy is! De ahogy az elemzés is írja, van ebben a meghitt és nyugodt pillantban, ebben a mozdulatban egy őrült feszültség is. Milyen apróság, és mennyire igaz! Ott a fűszer, a só... És ezt a feszültséget fokozza a beeső fény is, a színek is - a kék nő a vörös kanapén a fekete kutyával. Mindez a szememnek is kellemes. És mindez olyan kontrasztban van a mezitlábas otthoni kényelem üzenettel, ami számolatlanul varázsol történeteket a kép köré. Igazán vagánnyá, maivá teszi ezt a régit idéző beállítást, és hozzá ad valamit, amivel azt mondja, igen, ezek vagyunk mi ezekben az években. Nem csak mi a képen, hanem úgy általában mi mindannyian. Nagy kontrasztokban, ellentétek között. Világnagy barátsággal, telve a legnagyobb érzésekkel, de mobilpórázon, négy fal között, szűk kanapén, és egy leheletnyi tart vissza. De az visszatart. Köszönöm az élményt! (Mészáros István)