Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés:

Szép ez, érzed nagyon a lírát, ha kell, a tónusok is, bár szokatlannak mondhatnánk, hogy nincs minden meg a terjedelemből, de nem is mindig kell. Minden rendben, és tényleg 3 csillag, de az a bot jobb oldalt fenn, az kár, hogy belóg, Nem retusálhatatlan, szóval menthető, de a következő szint, hogy ezekre a nüanszokra is kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy olyan lépésről fogok beszélni, amit nem könnyű megugrani, de el kell mondjam, mi az, ami miatt a kép ötlete zseniális, a kivitelezése is egészen jól sikerült, de mégsem tudja elérni a hatását. Jó modell vagy, ezt már megbeszéltük, a gesztusaid, az arcod, a mozgáskultúrád jól tud egy képen érvényesülni. De Viki, a ruha miatt ez civil maradt. Olyan, mintha instruálási célból álltál volna be a képbe, hogy a modellnek elmagyarázd, mit szeretnél látni tőle. Tudom, nem egyszerű bevállalni az aktot, de azt is gondolom, hogy elég bevállalós vagy ahhoz, hogy elindulj ezen az úton. Nagy fotósok bizony használták magukat egy-egy üzenetnél, mint akt modellek, Leibovitz, Mapplethorpe, de sok mást is említhetnék, és azt is mondom Viki, hogy ahhoz, hogy valóban lépj egyet előre arra, hogy alkotóművész legyél, el kell a sámlit rúgni, komfortzóna, konvenciók, ezek nem barátai egy alkotónak. Bátorítalak, és természetesen segítek bármiben, ha kéred! És magadhoz képest értékellek, mert ha az átlaghoz mérnélek, három csillag lenne, de te ezen már túl vagy. (hegyi)
értékelés:

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:

Jó játék ez a miniatürizálós technika, van benne valami gyermeki érzés, de az van, hogy ez akkor az igazi, ha a tereptárgyakon kívül autók, gyalogosok, szóval valami élet is van még. Így nekem ez picit üres. (hegyi)
értékelés: