Felületek, , , , , , , , , , ,

Tavaly nyáron elkezdtem a lofoteni "felületekkel" foglalkozni.

Van itt jó sok kép, ezek közül van, ami önmagában is elég jó és érdekes, megáll, van, ami sorba rendezhető és van, ami kilóg. Az első így nem elég érdekes, ki kell választani, ami ebből érdekel téged és azt megcsinálni, mert sok kötél van, de egyik elég lenne. HA egy lenne, izgalmas lenne. A második nem elég képnek. A harmadik se elég egyedi. A 4. 5. 6. jó lehet egy sorban, önállóként nem áll meg. A 7-es izgalmas, de kilóg a sorból. Ez igaz a 8-ra 9-esre is. Ez egy másik sztori. A 10-es megint új sztori. Jó, ha van még ilyesmi. A 11 része lehet egy sornak, de nem nagyon egyedi. A 123-est így nem tudom megítélni monitoron, lehet jó is, de lehet semmi is.

Szóval az van, hogy ez legalább 3 féle tartalom. Egyben semmiképp nem megy. Én a kövek mellett tenném le a voksom meg a kis nünükék mellett, a többi nem nagyon izgalmas. Az első lehet önálló, ha átgondolod és ismétled, a 4, 5, 6 egy sor, a 7. 8 9 is. De nem egyben. Viszont az jó, hogy ilyesmire figyelsz, kellenek képek, össze fog ez állni, ha türelmes vagy. (hegyi)

Önarckép

Nyilván az én elmebajom, de Boticelli Vénusz születése jutott eszembe elsőre amint megláttam a képed. De akár el is lehetne ezen a vonalon indulni, alkalmas vagy rá, hogy megcsináld az ikonikus nőportrékat magaddal. Persze, melós lenne, de szerintem megérné. Ez a kép nagyon behúz, pedig alig van rajta valami, vagy mondhatom úgy, hogy eszköztelen. Talán ez az erénye is. Na, Kocek, gondold végig, mi lenne, ha belefognál. Akár modern nők, akár klasszikusok tekintetében. (hegyi)
értékelés:

Önarckép kutyával 2.0

"B" verzió

Ha technikailag nézem, ez valamivel jobb. De ha tartalmilag, akkor az előzővel szemben fasorban sincs ez a kép, annak van története, ez ahhoz képest csak egy póz. Valóban, az előzőnél a kutya arca túl be volt bukva, ez most javult azzal, hogy elfordította a fejét, de a probléma inkább az utómunkában lehet. (hegyi)

Naplemente ismétlés

Norvégiában fotóztam a képet, és volt még pár verziója, azokból választottam egy kicsit másabb beállítást, és meghagytam a színeket is.

Köszönöm, értem, hogy Norvégiáig menni egy ismétlésért sok meló, ez a kép nem arra ad választ, amit írtam az előzőnél - már csak abban sem, hogy az FF ez meg színes, és a két világ teljesen másról beszél, az FF időtállóbb üzenet, ez csak szép akar lenni. A színessel mindig ez a baj, ha természetet ábrázol, hogy primer szépségre hajt. (hegyi)

Tél

Ez egy nagyon szép, finom dolog. Drámai. Egy kicsit utómunkában és vágásban piszkáltam rajta, majd nézd meg, mit szólsz, egyrészt az átlót ami adja magát, a vágással határozottabb jelenlétre hoztam, másrészt a jobb felső részt közelebb hoztam a többihez. Nagyon jó ez a rajzos hatás, amit a dér, a lecsapódott mittudomén hoz. (hegyi)
értékelés:

Lilla Norvégiában

Na, akkor az elemzés, a komment után. Nem leszek hosszú. Egyik: így nem jó mell alatt vágni. Valamennyi kell alá, ez anatómia, nincs indoka felrúgni. A másik, hogy balról van három redő, vagy hogy mondjam, a hegyen, a harmadik után vágnám, alul még hozzá valamennyi, tőlem még felül is jöhet, hogy kiadja a négyzetet, lenne benne feszültség, ami most így kilazul. Kifejezetten tetszik, az, ahogy leválok a háttérről, hogy nem lehet eldönteni elsőre, hogy az csak egy tapéta, vagy valóság, ez jó játék, kell. Azt nem tudom, hogy a szereplő jelenléte így elég-e, fene tudja, én valamit még csináltam volna vele, fogja a haját a szél ellen, vagy valami gesztus, akármi. Na, így. (hegyi)
értékelés:

Önarckép kutyával

Kifogyhatatlan a téma.

Ez egy kurva jó kép. Tiszta Tarantino, ha akarom, amint elveszed a kezed a kutyáról, szét fog tépni, ez biztos. Oké, ez vicc is lehet, de az érdekes, hogy ettől függetlenül van egy feszültség a képen, bár látszólag a pózod nyugalmas, meg a kutya is, de pont ez a kéz, ami tartja őt, ez okán lesz az egészben egy olyan érzet, hogy nem tudni, mi lesz, ha nem tartod őt nyugalomban. Ami problémám, hogy a kutya arca be van bukva. Hogy ez az utómunka okán lett így, vagy sem, nem tudom, keményebb, mint nekem kényelmes lenne. És még valami. A ruha. Oké ez így is, csak picit civil. Ha ugyanezt ugyanígy mindent egy középkék elegáns ruhával csinálod, olyan sztorija lesz, hogy megőrülsz, mert onnantól már a két szereplő viszonya erősebb, és nem csak érzetszerűen lesz sztorija, hanem filmszerűen erősen. Érdemes néha kilépni a saját szerepből, neked ráadásul még jól is állna. Lehetne ilyen sorozat is akár, elegáns nő, és a kutya, mert ez a kutya alapvetően olyan decens, olyan fitt, szép, hogy jól szerepelne benne, adná magát. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Amikor az ember megszeret egy képet, nem nézi a hibáit. Persze, hogy láthat ilyen-olyan szöszöket, ha éppen keresi, de nem nézi. Olyan lehet ez, mint amilyen az igaz barátság - hiszen azt a barátot is a hibáival együtt szeretjük. Viki képe pedig egy ilyen közeli barátom lett nekem az elmúlt hónapban. Nem csak a hűségnek és odaadó társnak a klasszikus festészetből is jól ismert szimbolikája miatt, ahogy ott ül, és csak egy puha kézrátét tartja meg, csak egy olyan apróság, amelyen állnak vagy buknak ezek a nagy-nagy dolgok amúgy is! De ahogy az elemzés is írja, van ebben a meghitt és nyugodt pillantban, ebben a mozdulatban egy őrült feszültség is. Milyen apróság, és mennyire igaz! Ott a fűszer, a só... És ezt a feszültséget fokozza a beeső fény is, a színek is - a kék nő a vörös kanapén a fekete kutyával. Mindez a szememnek is kellemes. És mindez olyan kontrasztban van a mezitlábas otthoni kényelem üzenettel, ami számolatlanul varázsol történeteket a kép köré. Igazán vagánnyá, maivá teszi ezt a régit idéző beállítást, és hozzá ad valamit, amivel azt mondja, igen, ezek vagyunk mi ezekben az években. Nem csak mi a képen, hanem úgy általában mi mindannyian. Nagy kontrasztokban, ellentétek között. Világnagy barátsággal, telve a legnagyobb érzésekkel, de mobilpórázon, négy fal között, szűk kanapén, és egy leheletnyi tart vissza. De az visszatart. Köszönöm az élményt! (Mészáros István)

Naplemente

Mészáros Péter képéről jutott eszembe ez a képem, gondoltam, megmutatom Nektek is.

Hol kezdjem, hogy mondjam, nehéz feladat. Mert vannak önálló részei a képnek, amik megállnak, jók, de egyben mégsem adja ki. A fő motívum a semmibe olvadó levélke. Ha akarom, a többi részhez képest ez hiba, merthogy nincs részlet már. Vagy ha ez a jó, akkor ehhez a többi rész túl konkrét és sok és kemény. Van valami hátterünk, ami jót is tenne, de nem értem. Határán van épp, hogy konkrét vagy sem, billeg. A másik a kép szerkesztése. Álló, ami lehetne jó, de sok az alja. Azok a bal alulról belógó mintha selyemfenyő tüskék, azok nem passzolnak. Szóval azt hiszem, hogy a főszereplő önmagában jó, és működik, így, ahogy van, de nem kéne nekem a háttérbe az a fa forma, és az alján se kéne a guzmis kupi. És akkor ha ezek nem volnának, igen szép lenne önmagában a növényke, a fénnyel. Van benne potenciál, ha tudod, érdemes lenne még dolgozni vele. Lehet kérni ismétlést? Azért is, mert ki kéne azt is próbálni, mi van, ha lejjebb vagy, mi van, ha feljebb, szóval izgalmas játék van ebben még. (hegyi)

Otthon

Én nagyon kedvelem azt, amikor önportrézol, mindig meglep, mennyire más, amikor egyedül vagy, mint amikor élőben találkozunk, hogy mennyire összeszedett vagy és mennyíre mégis természetes, a két Viki között van 10 év különbség legalább, és ezt most kérlek jól értsd, ne ilyen csajosan, hogy akkor fú, én öregnek nézek ki. Az itt kifejezetten jó, hogy sötét a ruha, így a fej, a végtagok kapnak csak jelentést és ez, mint egy balett esetén, kiemel, erősíti a gesztusokat. Azzal nem vagyok 100% kibékülve, hogy a lábujjad érinti a határt, és az is lehet, kevesebb függöny is elég lenne, de ez így is 3 csillag. Kérek még. (hegyi)
értékelés:

Éjszaka

Jó ez a kötélen egyensúlyozó Hold, játékos. Viszont a játék ellen dolgozik a színvilág és az, hogy ennyire zajos. Nyilván nem ismerem a helyet, hogy ha ez korábban készül, mennyire látszik a Hold, vagy hogy ott jár-e, ahol kell. És még egy gondolat. Én fenn ott vágnám, ahol a drót a legmagasabban van, ott a szigetelő biszbaszokkal ahol találkozik, és persze ehhez az is kéne, hogy lejjebb meg több legyen, szóval ez is olyan tanács, hogy a fene tudja, lenn mi volt. Maradjunk abban, hogy tetszik a játék, az meg különösen, hogy bíbelődtél vele. (hegyi)
értékelés:

Murphy

Jók ezek a ritmusok fénnyel a kutyus arcán, ahogy a fali burkolattal egyben működik ez. Egy dolgot nézz meg, mi lenne, ha a fal függőleges lenne és fenn a hűtő teteje alatt vágnál? Nekem úgy még erősebb lenne a formaisága ennek. (hegyi)
értékelés:

Svolvaergeita

Olyan, mintha egy organza sállal be lenne tekerve, mintha egy ruha lenne, vagy mintha az előző hátas-pulcsis kép, mint divatfotó világa. Nagyon tetszik. Alul mi volt, amiért nem négyzetest választottál? Mellesleg nehéz élet nekem az, ahol hideg van és tél, de ilyen kép láttán szinte már azt mondom, odamennék. Csak kurvára nem bírom a hideget. (hegyi)
értékelés:

Lilla

Ezt szeretem, ez gondolatokat ébreszt. És azt érzem, tudod, mit akarsz. Egyetlen dolog, ami picit bánt, az az incifinci kis csücsök a pulcsi aljából. Fenn bátran vághatsz akár fél ujjnyit is. Csak ennyi. (hegyi)
értékelés:

egyes lecke

Kocek, örülök neked, hogy visszatérsz, hogy látom azt a kócos fejed, kicsit asszem bolond vagy, de ez a jó, ezt szeretem, ennyi kell. Ugye nem baj, ha azt mondom, hogy ez a kép így ahogy van jó, és nem tudok egy mukkot se mondani?! A fej, az a fekete kulimász, hallod, Björk is megirigyelné, benne vagy, benne van a világod, mindaz, ami körbevesz, nem csak a realitásban, a konkrétságban, hanem érzelemben, lelkileg is. Remélem, bekapcsolod a rakettákat, várom a folytatást, és csak szólok, van Zártosztály is. (hegyi)
értékelés: