A hónap képének Bach Viktória Pelyhek című képét választom. A képen egy (viszonylag) nyugodt tenger részletet látunk, hóesésben. A kép letisztultságával, egyszerűségével fogott meg. Bár a laikus nézőnek csak egy elkapott pillanatnak, egy kattintásnak tűnhet, de számtalan eleme utal a készítő profizmusára. Nagyon tetszik a fotó színvilága, a visszafogott színekkel sikerült összhangot kialakítani a háttér és a hóesés között. Nem bántó a hópelyhek fehérségének jelenléte a képen. Nagyon szép az előtérben lévő kövek kontrasztja. Az erős fekete-fehér kövek ellentétben vannak a háttér színeivel, lágyságával, ugyanúgy ahogy maga a kő is ellentétet mutat a tengerrel. Hiszen míg a kő a mozdulatlanságot, a stabilitást, az állandóságot, a biztos pontot jelképezi, a víz ennek épp ellenkezője, az örök mozgásával, dinamizmusával, formátlanságával az állandó változás szimbóluma. Így mind képileg, mind jelentésében erős kontrasztot mutat a kép. Az elő-közép és háttér tökéletes egyensúlyban van a képen. A több elkülönülő sáv érdekessé, míg az állóformátum és a hóesés izgalmassá és mozgalmassá teszi a képet. A horizont aranymetszésbe helyezése szintén az alkotói tudatosságot erősíti. Tehát Viktória kisétált egy már ezerszer látott, már-már „unalmas”, tengerpartra és hozott nekünk egy műalkotást, melybe mindenki megtalálhatja a saját gondolatait. Ki-ki saját látásmódja szerint megláthatja, a természet szépségét, nagyságát, a szabadságot, a végtelent… stb. Gratulálok és jó válogatást a hónapra! (Kégl Imre)