A helyszín oké, az is nagyon jó, hogy "lementél kutyába", szóval minden szuper lenne, és még nem is a lensbabí ami a bajom, hanem a tónus. Bokrok között fekete kutya és még a lensbaby is, együtt már sok. És mondom, én a tónust tartom bajosabbnak, azzal akkor is lenne problémám, ha nem forgatja be a lencse effektje. Értem én, kezdem érteni, hogy szereted ezt a tónusvilágot, de nem lehet minden képet mint egy generálszósszal leönteni ezzel, ez néha jó, néha nem. Most a néha nem van. (hegyi)
értékelés:

Egy mesevilág, vagy játékvilág képhatását látom, hogy ez tilt-shift vagy egy effekt, nem tudom, mostanában ez kedvelt eszköz, és működik is, de főleg akkor, ha vannak emberek vagy autók is a képen. Enélkül picit üressé válik, nem a maga teljességében jön át ez a mesevilág. (hegyi)

Ez az az Ikea lámpa, amit én is sokszor nézegettem, hogy megveszek, de aztán úgy döntöttem, hogy túlságosan nehéz lenne takarítani a portól. Akkor, amikor egy térből kiragadunk egy részletet, új viszonyrendszer jön létre, új koordinátarendszer, új szabályok. Ami ebben izgalmas, és gondolom ez keltette fel a te érdeklődésedet is, az lámpa szertelen formája és az árnyék mértani rendje közti dinamikai különbség. Márpedig ha így van, akkor lent ehhez a képhez még kellene hozzátenni, fentről nyugodtan el lehet venni, és az egészet egy picit meg lehet forgatni. Ha így teszel, akkor nyilván az árnyékok függőlegeseit kell valóban függőlegesbe állítani. Járna erre kettő csillag, de mivel szorgalma küldted, ott nincs csillagozás. (hegyi)

Nyilván az én elmebajom, de Boticelli Vénusz születése jutott eszembe elsőre amint megláttam a képed. De akár el is lehetne ezen a vonalon indulni, alkalmas vagy rá, hogy megcsináld az ikonikus nőportrékat magaddal. Persze, melós lenne, de szerintem megérné. Ez a kép nagyon behúz, pedig alig van rajta valami, vagy mondhatom úgy, hogy eszköztelen. Talán ez az erénye is. Na, Kocek, gondold végig, mi lenne, ha belefognál. Akár modern nők, akár klasszikusok tekintetében. (hegyi)
értékelés:

Köszönöm, értem, hogy Norvégiáig menni egy ismétlésért sok meló, ez a kép nem arra ad választ, amit írtam az előzőnél - már csak abban sem, hogy az FF ez meg színes, és a két világ teljesen másról beszél, az FF időtállóbb üzenet, ez csak szép akar lenni. A színessel mindig ez a baj, ha természetet ábrázol, hogy primer szépségre hajt. (hegyi)

Na, akkor az elemzés, a komment után. Nem leszek hosszú. Egyik: így nem jó mell alatt vágni. Valamennyi kell alá, ez anatómia, nincs indoka felrúgni. A másik, hogy balról van három redő, vagy hogy mondjam, a hegyen, a harmadik után vágnám, alul még hozzá valamennyi, tőlem még felül is jöhet, hogy kiadja a négyzetet, lenne benne feszültség, ami most így kilazul. Kifejezetten tetszik, az, ahogy leválok a háttérről, hogy nem lehet eldönteni elsőre, hogy az csak egy tapéta, vagy valóság, ez jó játék, kell. Azt nem tudom, hogy a szereplő jelenléte így elég-e, fene tudja, én valamit még csináltam volna vele, fogja a haját a szél ellen, vagy valami gesztus, akármi. Na, így. (hegyi)
értékelés:

Hol kezdjem, hogy mondjam, nehéz feladat. Mert vannak önálló részei a képnek, amik megállnak, jók, de egyben mégsem adja ki. A fő motívum a semmibe olvadó levélke. Ha akarom, a többi részhez képest ez hiba, merthogy nincs részlet már. Vagy ha ez a jó, akkor ehhez a többi rész túl konkrét és sok és kemény. Van valami hátterünk, ami jót is tenne, de nem értem. Határán van épp, hogy konkrét vagy sem, billeg. A másik a kép szerkesztése. Álló, ami lehetne jó, de sok az alja. Azok a bal alulról belógó mintha selyemfenyő tüskék, azok nem passzolnak. Szóval azt hiszem, hogy a főszereplő önmagában jó, és működik, így, ahogy van, de nem kéne nekem a háttérbe az a fa forma, és az alján se kéne a guzmis kupi. És akkor ha ezek nem volnának, igen szép lenne önmagában a növényke, a fénnyel. Van benne potenciál, ha tudod, érdemes lenne még dolgozni vele. Lehet kérni ismétlést? Azért is, mert ki kéne azt is próbálni, mi van, ha lejjebb vagy, mi van, ha feljebb, szóval izgalmas játék van ebben még. (hegyi)