Önarcképek 2

Szorgalmi, mert még dolgozom rajta, csak tudom, hogy az insta nekem is szólt. De erről majd rádiózom, mert nekem a platform inkább napló, meg jegyzetelés.

Ez is egy izgalmas kép, picit jobb fényviszonyokkal, mivel az ablakkal jobb barátságban vagy. A megoldást a technikára már a másik képnél elmondtam. Ami a tartalmat illeti, két dologra hívom fel a figyelmet. Az egyik a lapocka-váll rész. Az aktban nagyon fontos, hogy kezdjünk valamit a nagy összefüggő flekkekkel. Vagy világítással kell őket érdekessé tenni, vagy árnyékok-fények játékával, vagy valami formai megbontással. Itt adódik a haj, ha az oda folyik le, már a dolog rendbe is jön. A másik az ujjak. Érdekelne a matatás, mert abban is van erő, sőt. Igazábóla gesztus a matatásban csúcsosodhatna. Folytasd. (hegyi)

Önarcképek 1

Előbb beszéljünk a technikáról. Kell az arcra derítés, enélkül a szemek sötét árkok, és így a gesztus nehezen jön át. Azt látom, tudod, mit akarsz, tehát a pillanatot nem öli meg, ha erre is készülsz, akár derítőlappal, akár valami textillel puhított fényű lámpával, érdemes ezzel kísérletezni. Ami a tartalmat illeti, nagyon izgalmas az, hogy ennyire kicsúsztatod magad az optimális helyzetből, ez így pont elég ahhoz, hogy ezt a merülés érzést átadja. Jó az irány, amint lehet, kapcsolj rá Viki, mert érdemes. (hegyi)

Garbó

Megint egy álló. Szeretem, amit csinálsz, ezért ilyen távszigorúan kérlek, hogy mondjuk egy hónapra függeszd fel az álló portrét. Fekvő, vagy négyzetes lehet, ok? Nagyon szép a gesztus, a mozdulat, kifejező, jó a fén, a ruha, minden. De ha négyzetes lenne, jobb dinamikája lenne, mert a bal oldal most olyan fenetudja maradjonígy érzetű, nem határozott, nem átgondolt és okolt eléggé, miért így és ott van vágva a test, ahol. Nem azt mondom, hogy tokától bokáig kell egy formát megadni, mert érvényes a vágás, de ez azt is jelenti, hogy a vágással - ahogy az elforgatással a térben - egy új viszonyrendszert alakítasz ki a tömegelhelyezés kérdéskörében. Ezt is szívesen megnézném ismétlésben. (hegyi)
értékelés:

Álmodozások kora

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés:

Reggelek

Viki, azt tudjuk, hogy szép vagy és ezt alapvetően jól is szoktad ábrázolni. Itt alapvetően egy jó irányt kezdtél el, beszéltünk erről korábbi képednél, fontos lépés. Próbálok segíteni, hogy még pontosabb legyen a dolog. Ha hangulatot akarsz közölni, tehát sztorit, és erre következtetek a címből, akkor ez jobb, ha fekvő, mert akkor lehet benne környezet is, az ágy, a takaró, tehát az, ami a reggeli ébredés utáni állapotot ábrázolja. A talán barna pokróc nekem idegen, elhiszem, hogy kedves darab és meleg is, de színben nem nagyon szerethető, mármint túl komor a képhez, és a sötét foltja miatt túl erős a jelenléte. Próbáld ki, hogy az állóról fekvőre váltasz. (hegyi)
értékelés:

L

Szép ez, érzed nagyon a lírát, ha kell, a tónusok is, bár szokatlannak mondhatnánk, hogy nincs minden meg a terjedelemből, de nem is mindig kell. Minden rendben, és tényleg 3 csillag, de az a bot jobb oldalt fenn, az kár, hogy belóg, Nem retusálhatatlan, szóval menthető, de a következő szint, hogy ezekre a nüanszokra is kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

ARC-18

Kedves Látszóteresek! Mindenkit szeretnék arra bíztatni, hogy látogasson el az idei ARC közérzeti plakátkiállítására, melynek témája “UNFAKE! - Vedd észre, leplezd le, mutasd meg!”

A kiállítás helyszíne Budapesten, az Örs vezér terétől 300 méterre, az Örs vezér útján, a METU mellett található. Október 7-ig tudjátok megnézni a plakátokat, amik egészen este 23:30-ig ki is vannak világítva. A kiállításon kint vannak még a Közös Halmaz ajtói, valamint ők egy slam poetry esttel is készülnek szeptember 29-én este 18:00-tól.

Jó szórakozást kívánok, és ha kint jártatok, légyszi, írjátok meg, milyennek találtátok az idei ARC-ot.

napraforgó

Tudom, hogy olyan lépésről fogok beszélni, amit nem könnyű megugrani, de el kell mondjam, mi az, ami miatt a kép ötlete zseniális, a kivitelezése is egészen jól sikerült, de mégsem tudja elérni a hatását. Jó modell vagy, ezt már megbeszéltük, a gesztusaid, az arcod, a mozgáskultúrád jól tud egy képen érvényesülni. De Viki, a ruha miatt ez civil maradt. Olyan, mintha instruálási célból álltál volna be a képbe, hogy a modellnek elmagyarázd, mit szeretnél látni tőle. Tudom, nem egyszerű bevállalni az aktot, de azt is gondolom, hogy elég bevállalós vagy ahhoz, hogy elindulj ezen az úton. Nagy fotósok bizony használták magukat egy-egy üzenetnél, mint akt modellek, Leibovitz, Mapplethorpe, de sok mást is említhetnék, és azt is mondom Viki, hogy ahhoz, hogy valóban lépj egyet előre arra, hogy alkotóművész legyél, el kell a sámlit rúgni, komfortzóna, konvenciók, ezek nem barátai egy alkotónak. Bátorítalak, és természetesen segítek bármiben, ha kéred! És magadhoz képest értékellek, mert ha az átlaghoz mérnélek, három csillag lenne, de te ezen már túl vagy. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Viktória! Rögtön a hónap elején erős kezdésnek éreztem a képed. Nekem viszont ez a fotó nem annyira önábrázolás, hanem inkább impresszió, hangulat. A természettel való azonosulást érzem ki a képből. A testtartásod nagyon meghatározó, mint a háttér napraforgói, csak merednek az ég felé, és félre billentett fejjel várják a végzetet, a beteljesülést. Az plusz nagyon tetszik, hogy nem Te vagy a fókuszban, hanem a végzet, az elmúlás, a beletörődés. Végezetül nagyon jók a színek, úgyis mondhatnám, hogy fekete-fehérben ez a fotó nem ütne ekkorát. Gratulálok! (Fónagy Tamás)

Szeles

ez egy ilyen szelfis nyár

Kicsit szürkék vagyunk. Ha lejjebbről készül, akkor a vállaidnál lenne a hegyvonulat, a fejed meg az égnél, és ez lehet, hogy jót tenne, kevésbé lennének összezavarodva a formák egymással. Persze a gesztus erős, de ez neked megvan, tudod ezt, működik, csak abban kell határozottnak lenni, hogy hogyan tudod mindezt a térben elhelyezni. (hegyi)
értékelés:

Az akrobata

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Svolvaergeita

Az van, hogy ez életlen. Lehetne gondolni, vagy mondani rá, hogy archaikus technika, de nem az. A kép egyébként szép lenne, van hatása ennek, de az életlenség mellett kontrasztszegény is. Persze nyilván ködben, esőben, vagy amikor már olyan magasan járunk, hogy a hóvihar vagy akár a felhőhatár is beleszól, előfordulhat, hogy a kontraszt szinte megszűnik, de akkor ezt kell érzékeltetni, és akkor valaminek erre utalnia kell a képen, mert a néződ magától nem fogja ezt kitalálni. (hegyi)

üveges

Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Ezt a képet választottam a hónap képének. Láttam, hogy sok komment érkezett, de nem hagytam magam befolyásolni, így csak a választásom után olvastam el őket. A tekintettem rögtön az arc húzza be, aztán szépen lassan kezd pásztázni a szemem, feltűnik neki egy átlós üveg és a kar, ami egy "nyílként" működik. Próbálnék elveszni a sötétségbe, ahol pihenhetek egy picit, de visszahúz. Majd felmerül a kérdés, hogy miért bújtál el? Vajon én miért bújnék el? Szét tudnám törni az álarcom? Ha leesik az üveg akkor annak annyi, de biztonságban leszek nélküle? Valahol egy örök dilemma az egész, egy örök körforgás. Köszönöm Viki, gratulálok. (Répa)

Prágai ló

Hát, ez nekem nem jön be. Az van, hogy ha nincs téma, akkor bármi lehet technikailag, de a kép nem lesz meg. Ló. Oké. Prága. Elhiszem. De miért? Erre a képnek kell válaszolnia. Dől. Miért? Mert csak? Az kevés. Szóval erre hiába tolod rá az effektet, nem a kép, hanem az effekt kezd el dolgozni. Azt meg nem te, hanem a szoftvergyártó csinálta. Ezt azért te ennél azért már sokkal jobban meg tudod csinálni. (hegyi)

Lámpaoszlop macskakővel

Jó játék ez a miniatürizálós technika, van benne valami gyermeki érzés, de az van, hogy ez akkor az igazi, ha a tereptárgyakon kívül autók, gyalogosok, szóval valami élet is van még. Így nekem ez picit üres. (hegyi)
értékelés: