Kedves Tamás! Persze vigyed, szép napot neked is. :)
Ez egy erős kompozíciód, értelmezhető üzenete van, formákkal, áttűnésekkel, minden szinte rendben van, nem véletlenül lett a hónap képe sem, de két dolog van, amire felhívom a figyelmed. Az egyik, hogy picit lágyabb ez most, nincs meg a fekete alja. ez korrigálható. A másik, amit a napraforgósnál is mondtam, a civilség. Ha ez szocio akarna lenni, oké, de ahhoz túl szépre van dolgozva. A szocióban az a fontos, hogy a környezet is meséljen. Ez itt nem szoció. Ha pedig nem az, akkor megint az van, hogy a póló kivisz a hangulatból, határozatlan lesz az, ami amúgy erős is lehetne. Az, hogy nincs a képen ruha, nem feltétlen jelenti, hogy akt, de mindenképpen természetesebb, mint valami pulcsi vagy póló, még akkor is, ha amúgy ha otthon vagy, ezeket hordod természetesen. De itt a lényeg, hogy beleteszed az energiát abba, hogy elrugaszkodj a valótól, a hihetőből, és ha ez az elrugaszkodás már megvan, akkor ne húzza már le egy ilyen ügy. (hegyi)
értékelés:
Ezt a képet választottam a hónap képének. Láttam, hogy sok komment érkezett, de nem hagytam magam befolyásolni, így csak a választásom után olvastam el őket. A tekintettem rögtön az arc húzza be, aztán szépen lassan kezd pásztázni a szemem, feltűnik neki egy átlós üveg és a kar, ami egy "nyílként" működik. Próbálnék elveszni a sötétségbe, ahol pihenhetek egy picit, de visszahúz. Majd felmerül a kérdés, hogy miért bújtál el? Vajon én miért bújnék el? Szét tudnám törni az álarcom? Ha leesik az üveg akkor annak annyi, de biztonságban leszek nélküle? Valahol egy örök dilemma az egész, egy örök körforgás. Köszönöm Viki, gratulálok. (Répa)
Nekem is tetszett ez a kép és szivesen fogom nézegetni egy hónapon keresztül a nyitólapon. Viki írja, hogy reméli, nem (csak) a melankólia miatt tetszik. Hát de, elsősorban amiatt. Az alap, hogy jó képeket küld, az is alap, hogy az önportréit, mert szemrevaló, és mert jó beállitásokkal dolgozik és mert valahogy jó képeket csinál, szívesen nézegeti az ember. Ehhez képest ad többet ez a kép. Mert van benne elvágyódás és visszanézés, valóság és álom, mert úgy érzem, igazából egyenesen a szemembe nézne, de van köztünk egy nehezen megfogható, átlátszó, mégis minden közvetlen kapcsolat lehetőségét elgörbítő anyag, más generáció, más élet, ami miatt nekünk egymás felé nem szabad lépni sem, nézni sem. Ettől fáj, és ami fáj, az szép is.
Remek,szuggesztív fotó, nagyon dolgozik a tekinteted, főleg hogy (gyakran látom a fotóidon) nem bele a kamerába, hanem kicsit elnézel, ez pluszban titokzatossággal lengi be. Írod a melankóliát, hozza azt is, és arra ráerősít a kis kontraszt, ez a kis szürkés fátyol, de mondjuk én ezt eleve szeretem, mégsem ez ami... (Megjegyzés: balra fent nem tudom mi az a fényes becsillanás, nem áll össze formában, de az is dolgozik. Becsillanást használni nem rossz, de szerintem így picit sok)
Az üveg erős átlós hatása visz bele egyfajta dinamikát, tekinteted mellett ez dolgozik még igazán, és ez így szerintem kiemeli a tartalmi elrévedéséből, és inkább olyan elképzelt elvágyódás lesz, azt hiszem, ott nagyon történik valami mégis, és nem egy palackba zárt üzenet, vagy a kiürült üveg marad meg bennem. Jó téma nagyon ez, szeretem! Hogy mennyire érdekel, és hogy miket asszociálok erről, hadd mutassam meg egy kedves barátom festményét, és amit annakidején firkantottam hozzá, mert nekem ezt az ízt hordozza valahol ez a fotód is.... http://www.nemethandrea.hu/alkotas.asp?id=473&idNY=H&idAL=4&idM=1
Szumma, szuper, megvett engem is!
Ez nagyon tetszik Viki, jót tett Neked a prágai kiruccanás, bár azt hiszem ez nem ott készült, viszont már azokban a fotókban ott bujkált ez a kép is.
Kérem szépen ezt a képet a kedd este 8-kor kezdődő Garázsmenetemhez, ha tudod, gyere hallgass. Köszi.
Köszönöm! :)
Csodás napot! :)